Mitől jó az ivóvíz

Oltja a szomjat

Az ivóvíz akkor jó, ha egészségre káros anyagokat (elsősorban kémiai és mikrobiológiai szempontból) nem tartalmaz. Fontos, hogy oltsa a szomjat, kellemes legyen a hőmérséklete és látható elváltozást – üledéket, színelváltozást – nem találunk benne. Illata semleges legyen, ne legyen zavaros, és a pH értéke is semleges legyen.

Hogy egy víz milyen ásványi anyagokat tartalmaz, nagyban függ attól, hogy melyik földrajzi területről, milyen vízrétegből származik. Tulajdonképpen minden vízadó rétegből származó víz valamelyest ásványvíz, de az ásványvizekre vonatkozó szabályok meghatározzák, hogy mennyi lehet az ivóvíz ásványi anyag tartalma. Csak azt lehet ásványvíznek nevezni, ami ennek megfelelt.

A magyarországi vezetékes vízellátásban mindenhol ivóvíz minőségű, ivásra, szomjoltásra, ételkészítésre kiválóan alkalmas víz van, tehát a csapból szolgáltatott vizek alkalmasak ivásra. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei azt ajánlják víz és élelmiszerek esetében is, hogy mindenki a környezetéből származó élelmiszert és vizet fogyassza, az biztos, hogy az egészségére jó hatással van.

Klór a vízben

A vízben nemcsak nehézfémek vannak, hanem mikroorganizmusok is. Ezek kiirtása - mennyiségük határértékek alá szorítása - céljából klórozzák (klórgáz, nátrium- vagy kalcium-hipoklorit adagolásával) az ivóvizet. Ez a klór természetesen nem illan el mindenestül, maradványanyagainak mennyiségét az ivóvíz minőségi követelményeiről szóló kormányrendelet határozza meg, amely néhány kémiai jellemző határértékére (pl. ammónium, klorid, fertőtlenítési melléktermékek), vonatkozóan szigorúbb, mint az európai szabályozás.

A Fővárosi Vízműveknél, kétféle fertőtlenítő eljárást alkalmaznak: a vizet UV-sugárzással, illetve klórral kezelik. Az UV-sugárzás tökéletes fertőtlenítést biztosít, amelynek hatása a kezelés helyén érvényesül, a vezetékek távolabbi részében további fertőtlenítésre van szükség, ezt a célt szolgálja a klóradagolás.

Az ásványvizes palackokon feltüntetett nagyon szép  tájképeken látható forrás sok esetben szénsavval és ásványi anyagokkal dúsított ivóvíz, vagyis közműhálózatból származó csapvíz. Igaz, a legtöbb palackos víz a föld mélyéről feltörő forrásokból ered, van azonban olyan is, amely korántsem ilyen érintetlen helyekről, hanem a közműhálózatból származik. A vizet kezelik, tisztítják, azután sok esetben a beszerzési költségekhez képest több százszoros áron adják el. A fogyasztók zöme meglepetéssel értesül arról, hogy valójában csapvizet iszik a palackból. Bár a csomagoláson jelezni kell, honnan való a víz, de kevés vásárló van tisztában azzal, hogy pontosan mit jelentenek az egyes elnevezések. Mi a forrásvíz, az ásványvíz és a gyógyvíz? Pedig tisztaság és ásványianyag-tartalom tekintetében nagy különbségek vannak az egyes termékek között.

A kalciummal dúsított víz nagyon hasznos annak, aki nem fogyaszt tejtermékeket, mert allergiás vagy vegetáriánus. De még nekik sem tanácsos ilyen vízből napi 2-3 decinél többet inniuk. Ha valakinek volt már veseköve, még ennél kevesebb is ártalmas lehet, mert ez a típusú víz beindíthatja a kőképződést. Ugyanígy vigyázni kell a deciliterenként 150 mg-nál nagyobb nátriumtartalmú vizekkel is, ha valaki szív- és érrendszeri betegségben szenved, magas a vérnyomása, vagy infarktus után lábadozik.

A magas ásványianyag-tartalmú ásványvíz veszélyes lehet a gyermekekre is. A magas sótartalom magas vérnyomást vagy vesekárosodást okozhat, a magas szulfáttartalom pedig hasmenést. Azonban a túl alacsony ásványianyag-tartalom is veszélyeket hordoz. Az ilyen vizek hosszú távú fogyasztása felboríthatja a szervezet ásványianyag-egyensúlyát. A literenként 100 mg-nál kisebb sótartalom kevesebb ásványi anyagot tartalmaz, mint az átlagos csapvíz, összetétele inkább a desztillált vízére hasonlít, amelynek fogyasztása szintén nem egészséges. A túl alacsony ásványianyag-tartalmú víz szinte kimossa a szervezetből a máshonnan felvett ásványi anyagokat.

Ásványvíz: szennyeződésektől mentes, zárt, földalatti vízrétegből származó ivóvíz, általában magas ásványianyag-tartalmú.

Forrásvíz: alacsonyabb ásványianyag-tartalmú, a feltörés helyén palackozott ivóvíz, melynek azonban nem kell védett vízadó rétegből származnia, és nem szükséges a forrást hivatalosan elismertetni.

Gyógyvíz: kifejezetten magas ásványianyag-tartalmú ital, amelynek bizonyos betegségekre vonatkozó gyógyhatását orvosi vizsgálatok igazolják. Csak korlátozott mennyiségben szabad fogyasztani!

Ivóvíz: az ÁNTSZ által rendszeresen ellenőrzött, viszonylag állandó összetételű víz, amelyet folyó menti, parti kutakból vagy fúrt kutakból nyernek. A fogyasztás előtt fizikai, kémiai és biológiai eljárással tisztítják.

Vízalapú ital: mesterséges adalékanyagokkal (például szén-dioxiddal vagy aromákkal) dúsított ital.