Kémény problémák

A leggyakrabban alkalmazott égéstermék elvezetések:
1. Koaxiális elvezetés, meglévő kéményben
2. Koaxiális elvezetés, AZ-rendszerben
3. Oldalfali kivezetés, AZ-rendszer
4. Szétválasztott elvezetés

Műanyag égéstermék-elvezetések kondenzációs kazánokhoz

Az általánosan alkalmazott égéstermék-elvezetések PPs műanyagból készülnek. A PPs cső tartós, és garantáltan ellenáll a kondenzvíznek, mégis könnyű és egyszerűen szerelhető. Kötésként a lefolyócsöveknél bevált tokos kötést alkalmazzák, de a tömítés speciális. A rendkívül ellenálló tömítés 120 °C-ig alkalmazható, garantált élettartama 12 év.

A koaxiális (vagy koncentrikus) – cső a csőben – rendszereket AZ-rendszereknek hívjuk (a német „Abgas-Zuluft” rövidítéséből ered, azaz égéstermék és hozzávezetett levegő). A belső cső PPs-ből készül, a külső csőhéj alumíniumból. Az alumínium külső felülete fehér porszórt bevonatot kap.

Magyarországon elterjedten alkalmaznak Viessmann, Proschorn, Schiedel, Skoberne és egyéb gyártmányú rendszereket is. A rendszer megfelelőségét minden eseten az égéstermék-elvezetés gyártójának kell bizonyítani.

Meglévő kéménykürtőbe, aknába is be lehet szerelni az új égéstermék-elvezetőt. Az aknában vezetett kivitelt mind korszerűsítésnél, mind új épületeknél előszeretettel alkalmazzák. Alkalmazásával készülékcsere esetén az atmoszférikus készülék helyére zárt kivitelű kazán szerelhető. A kazántól az aknáig koaxiális AZ-csövet kell kiépíteni.

Egyenes kéményeknél jellemzően merevfalú-, elhúzásos kéményeknél flexibilis csővezetéket alkalmaznak. Mindkét változat esetében a füstcső súlya a becsatlakozáshoz szerelt tartókönyökre nehezedik. A kéményt felülről záróidommal kell lezárni.

Amennyiben a kazán felállítási helyiségben nincs kondenzációs gáztüzelésre alakítható kémény, a koaxiális AZ-rendszer a megoldás. Az idomok kötéseinél keletkező szűk frisslevegő rések miatt a maximálisan megengedhető csőhossz alacsonyabb, mint a kürtőben vezetett kivitelnél. Hosszabb elvezetésnél célszerű a bővítés 80/125 mm-es rendszerre. Helyi adottságok miatt gyakran előfordul, hogy a tetőn kívüli részt hosszabbítani kell. Erre a célra speciális hosszabbító idom szükséges.

Oldalfali kivezetéssel is szerelhető a koaxiális AZ-rendszer. Ha az oldalfali kivezetés forgalmas közlekedési útra néz, a külső falra kiegészítő védőrácsot kell szerelni.

Szétválasztott égéstermék-elvezetéssel akár 40 méteres rendszer is kivitelezhető. Gyakran alkalmazzák olyan épületekben, ahol az elvezetésnek több szinten kell áthaladnia, és a csőhossz jelentősen meghaladja az aknában vezetett kivitelt. A szétválasztó idom egyben a kazán égéstermék indítóidoma is, 60/60-as, vagy 80/80-as méretekben létezik. Az égéstermék elvezetése ugyanúgy történhet aknában, mint szabadon. Téli üzem alatt a frisslevegő-vezeték felületi hőmérséklete akár fagypont alá is süllyedhet, ezért célszerű utólagos szigeteléssel ellátni, hogy elkerüljük a páralecsapódást.

Még a szakszerű kivitelezés mellett is előfordulnak hibák, amely az égéstermék visszaáramlásához vezethet. A kondenzációs kazánok műanyag égéstermék elvezetése kivitelezés szempontjából is speciális. A koaxiális rendszerek visszaáramlása csökkenti az égéshez szükséges levegő oxigéntartalmát, a szén-dioxidot pedig növeli. Az emelkedő füstgáztartalom olyannyira csökkentheti az oxigén jelenlétét, hogy az égés a sztöchiometrikus (a kémiai reakcióra jellemző tömeg és térfogatviszonyok törvényszerűsége szerinti) tartomány közelében valósul meg (légszükségleti szám közel 1), és a szén-monoxid tartalom erősen megemelkedik.

Az átlagos kondenzációs kazánok túl későn, vagy egyáltalán nem tudnak reagálni a tömörtelenségre, ezért az égés hosszú ideig nem megfelelő körülmények között zajlik. Magyarországon a kéményseprő csak a kötelező, kétéves felülvizsgálat során tudja méréssel ellenőrizni a tömörséget. A szerviz technikusok a kazánba áramló friss égési levegő CO2 mérésével is megállapíthatják a tömörtelenséget. 2% feletti CO2 tartalom biztos jele a tömörtelen elvezetésnek. A tömörtelenség helyének és fokának pontosabb megállapításához az ún. felfújható labdás tömörségi műszerek alkalmazása feltétlenül javasolt.

Az égéstermék visszaáramlásának leggyakoribb okai

Legtöbbször kivitelezési hibákból adódik a meglévő kéményben futó elvezetések tömörtelensége. Gyakran annak ellenére is tömörtelenné válik egy rendszer, hogy tömörségét és az idomok illeszkedését a kéményseprők az átadás előtt nyomáspróbával ellenőrzik. A kivitelezési hibák többsége két okra vezethető vissza:

– a csövek hosszanti tágulásának figyelmen kívül hagyása,
vagy
– a csővezeték helytelen behúzása a kéménybe.

Az égéstermék-elvezető csövek hő hatására tágulnak, majd a hő megszűntével összehúzódnak. 70 °C-os melegítés esetén a műanyag cső 11 millimétert tágul méterenként. Egy kilencméteres kémény esetén ez gyakorlatilag 10 cm! Ezt a jelenséget gyakran alábecsülik. A hosszanti tágulás kiegyenlítésére a csőrendszer minden pontja mozgatható kell, hogy legyen. Minden merev rögzítés növeli az esélyt, hogy a belső csövet kihúzza a tokból, és ezzel az égéstermék a frisslevegőbe jut.

Az összekötések tokos részei a tágulás felvételére is szolgálnak. A felmelegedő füstcső így először a tokba tágul. Ha a tok már nem tud több csőhosszt felvenni, a fellépő erők hatására a rögzítő bilincsben a cső felfelé csúszik. Hűlés során a cső összehúzódik – elsősorban a tokokon keresztül. A merev rögzítés okozhatja a tokok szétcsúszását. Ha túl sok távtartót helyeznek a füstcsőre – két méteren belüli távolság –, a cső mozgását erősen korlátozzuk. A minimális távolság két távtartó között két méter. A távtartót a csőre kell helyezni, véletlenül sem a tokra.

Túl kevés távtartó esetén a cső a tokban megtörhet. A tömörtelenség a tok deformálódásából adódhat. A maximális távolság két távtartó között 5 méter.

Tömítetlenséget okozhatnak a fordítva felszerelt távtartók is. A távtartók központosítják a füstcsövet a kéményben, és megfelelő távolságot biztosítanak a kémény falától. Ehhez az aknában csúszniuk kell, nem szabad elakadniuk. A távtartókat szárnyakkal felfelé kell szerelni, különben elakadhatnak a kémény falában, és ezzel fix rögzítés alakulhat ki.

Meglévő kéményeknél gyakran találkozunk elhúzásokkal. A legtöbb ilyen esetben a merevfalú kémények alkalmazását kerülni kell, helyette flexibilis rendszert kell kiépíteni. Csak ezzel zárhatjuk ki teljesen az elakadást. Túl szűkös kéményjárat is fokozza az elakadás veszélyét. A megfelelő méret a kellő mennyiségű égési levegőhöz is szükséges.

Meglévő kéményekbe előszeretettel helyeznek el szolár vezetékeket. Égéstermék elvezetésekkel egy kürtőben vezetve nő a veszély, hogy a füstgázcső elakad a szolárvezeték bilincsein, a cső szabad mozgását a szolárvezeték korlátozza, illetve a frisslevegő beszívás minimális keresztmetszete nem teljesül. Szolárvezetékek elhelyezése használaton kívüli kéménykürtőbe sem engedélyezett. Kivételes esetekben csak a kéményseprő adhat ez alól felmentést.

A kéménykürtő tetejét minden esetben központosítva kell lezárni. Aszimmetrikusan szerelve a csővezeték elakadhat a záróidomban és merev rögzítésként funkcionál.

A csövek tágulásából és összehúzódásából következő szétcsúszást meg lehet előzni, ha a szerelés minden lépését ennek tudatában végezzük. Ha a rendszerben egyetlen merev rögzítést sem alkalmazunk, a kiegyenlítődés biztosítva lesz. Ha merev rögzítést alkalmazunk, a következő toknak már kétszeres tágulást kell felvennie! Ezért az égéstermék elvezető csövek rögzítéshez csak olyan bilincseket szabad használni, amelyek a cső szabad mozgását nem akadályozzák. A támasztást jellemzően az alsó támasztóidom biztosítja.