Társasházak felújításának problémái

Lelassult az energia-hatékonysági felújítás

Tény, hogy a magyarországi épületek csupán 5%-a többlakásos épület, ám itt lakik a magyar lakosság 40%-a, és ezen épületek felelősek az teljes végső energiafelhasználás 6%-ért. Az utóbbi számból látható, hogy a családi házaknál „elpazarolt” energia sokkal nagyobb, mint a soklakásos társasházaknál. Ennek több oka is van, az átlagos magyar családi ház energetikailag sokkal elavultabb, mint az átlagos társasház, és persze a fizikai adottságuk is rosszabb, hiszen minden önálló házat hideg, hőelvonó felületek vesznek körül, míg egy társasház lakásait sok esetben egyetlen hideg felület határol. Ebből az is következik, hogy egy többlakásos társasház szigetelése jóval hatékonyabb, olcsóbb lehet, mint egy családi házé – ez is adta korábban a panelprogramok lendületét.

Aztán az a fenti 6% szempontja került előtérben, és a programok logikája megfordult; a társasházak szigetelésével nemzeti szinten jóval kevesebb energiát lehet megtakarítani, mint az eleve energiapazarló családi házak esetében. A társasházi felújítási programok lelassultak, és a támogatások a családi házak irányába súlyozódtak át.

Ennek még más oka is volt. A társasházak teljesen eltérő korú, anyagi helyzetű és gondolkozású lakóinál sokkal nehezebb a közös akaratot kialakítani, mint egy családi háznál, ahol az egyetlen tulajdonos dönthet; felvállalja-e a költségeket és a felújítás nehézségeit. Társasháznál nehéz bármilyen közös döntést hozni, mert másképpen gondolkozik egy idősebb tulajdonos, akit már nehéz lázba hozni egy 15 éves megtérüléssel, vagy azzal, hogy lakásának értéke növekszik majd a felújítás után. És akinek nincs elegendő önrésze, azt egyáltalán bármilyen érveléssel is nehéz lázba hozni! Ha nincs olyan államilag támogatott program, ami a költségeket lényegében leveszi a lakástulajdonosok válláról, akkor nemigen várható, hogy a társasházi felújítási programok újra lendületet vegyenek. Márpedig jelenleg vissza nem térítendő támogatások csak családi ház vagy egyedi lakás felújítására vehetőek igénybe. Energiahatékonysági szempontból magas energia-megtakarítási potenciálja miatt a Kádár kockák felújítása szokott kiemelt célként megjelenni. Pedig a társasházak energiahatékonysági problémáinak részleges megoldása nélkül sem az energiaszegénység, sem a klímakatasztrófa ellen nem tudjuk felvenni a kesztyűt.

A társasházak energiahatékonysági felújításának újbóli megindításához több problémát is meg kell oldani. A lakástulajdonosoknak közösen kell döntéseket hozniuk, ami jóval több szervezési munkát igényel. Ráadásul Magyarországon a társasházak lakói jellemzően vegyes társadalmi háttérrel és anyagi helyzettel rendelkeznek, ami leképeződik a közös döntés meghozatalakor. Tudomásul kell venni, hogy a hazai lakásviszonyok között a lakások 90 %-a magántulajdonban van, és ennek a döntő többségnek a közös döntését sokkal nehezebb létrehozni, mint azokban az országokban, ahol a lakások nagy része bérlakás, és a felújítási döntéseket nem a bérlő hozza meg. Ugyanakkor változatlanul fennáll az a körülmény, hogy a társasházi szintű felújítás sokkal hatékonyabb – akár ügyintézésről, szervezésről, anyagbeszerzésről vagy munkadíjakról legyen szó.

Magyarország vállalta, hogy 2050-ig eléri a teljes dekarbonizációt. A 2021 júliusában megjelentetett Hosszú Távú Felújítási Stratégiában megfogalmazott célok szerint 2030-ra 20%-kal, 2040-re pedig 60%-kal kell a lakóépületek energiafogyasztását csökkenteni. A jelenlegi szabályozási és finanszírozási feltételek azonban több okból sem szolgálják a társasházak energiahatékony megújulását.

Nincs jelentős állami támogatás társasházak felújítására. Jelenleg a társasházak felújítására fordítható támogatás egy kedvezményes hitelben merül ki. A közelmúltig kamatmentes hitel is rendelkezésre állt, azonban a programban olyan hiteltechnikai nehézségeket sikerült elrejteni, ami miatt ez társasházak számára gyakorlatilag felhasználhatatlan volt. A lakástakarékpénztárak állami támogatásának 2018-as megszüntetésével pedig az utolsó vissza nem térítendő forrás is megszűnt, amelyet társasházak felújításra tudtak fordítani.

A jelenlegi feltételek energiahatékonysági szempontból rossz felújítási sorrendre ösztönöznek. Az épület felületének legalább 25%-át érintő felújításra szigorú energiahatékonysági kritériumok vonatkoznak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha külső szigetelésre vállalkozik egy épület, az jelentősen megdobja a költségeket. Ez az – egyébként szakmailag indokolt – előírás állami támogatás hiányában a szigetelés elhagyása felé tereli az épületeket, miközben energetikai szempontból az energiaigény csökkentésével kellene kezdeni. A nem energiahatékonysági beruházások elvonják a szűkös kapacitásokat a komplex felújításoktól. Ez még egy megfelelő finanszírozási rendszerrel is problémát jelentene.

Az egyéni háztartások által igényelhető 50%-os Otthonfelújítási támogatás semmilyen energetikai kritériumot nem tartalmaz, azonban jelentős építőipari kapacitásokat köt le. A legtöbb felújítás nem energiahatékonysági céllal valósul meg, hanem vagy valamilyen sürgős technikai probléma megoldására vagy a komfortérzet javítására irányul, az energia-megtakarítás legfeljebb járulékos haszonként jelenik meg. Ez fokozottan igaz a hagyományos építésű társasházak esetében, ahol gyakran olyan égető szerkezeti problémája van az épületnek, ami sürgősebb, mint az energiahatékonysági beavatkozás, ráadásul sok esetben előfeltétele is annak. Jellemzően ilyenek a tetőszerkezetet és a vezetékrendszert érintő problémák.

forrás: epiteszforum