A héten azonban affért idézett elő, hogy egy maréknyi fűrészport az új masinával
bátorkodtam felszippantani. Mi tagadás, otthoni barkácsolgatásaim a szokásosnál
esetenként több piszokkal járnak, ám hogy "egy jó házból való", intelligens
(?) porszívót kímélni kelljen a "póri" munkától, nos, ezt csak a párom
hiszi, én nem. A vita kiélesedett, s közben elhangzott egy a hibás ETA kijavítására
utaló fullánkos megjegyzés is. Ez nemcsak az önérzetemet sértette, de a javítást
illető kíváncsiságomat is felkeltette.
Dacosan
elő is kaptam még frissiben a koszlott ETA-t, és hozzáfogtam a szétszereléséhez.
Követtem az áram útját, s miután két csavar kipörgetését követően a fedél alá
pillanthattam, a kapcsolóról gyorsan leoldottam a tápkábel végeit. Következett
a rafináltan szélperemek közé beszorított lefogólap kiemelése (1), ami azzal
járt, hogy a motort központosító műanyag kosár a motorral együtt álnokul a burkolatnak
dőlt. A kosarat akadálytalanul leemeltem, csakhogy nem tudhattam, hogy alatta
még két lágy gumibak is leledzik (2), amelyek a kosár kiemelése közben ellentétes
irányt követve eltűntek a látókörömből. Némi négykézlábas sasszé után rájuk
leltem, és rögvest ragszalagra is kerültek, nehogy újbóli vándorlásra csábuljanak.
A
motort a szűk hely miatt nehezen ugyan, de egyben kiemelhettem, de közben valami
hengeres alkatrész levált az oldaláról. Ez a zavarszűrő kondi volt, és a műanyag
bilincs szártörése miatt lett "flexibilis". Miután a motor alkalmi
"műtőasztalomon" billegett, azonnal láttam, hogy a szénkeféi igencsak
csámpásra kopottak. Semmi kétség, itt bizony kefecsere lesz. A rövidülő szénkeféket
ugyanis egyre kevésbé vezeti meg a "kefetár", oldalra mozdulnak, a
forgó kommutátor pedig ferdére koptatja a végüket. S mivel a nyomórugójuk már
alig hat rájuk, a motor kommutátora és közöttük egyre nagyobb szikrák keletkeznek.
Meg is szorulhatnak, ami figyelmetlenebb használat esetén a motor leégést is
eredményezheti.
Na, de hol kapok avítt porszívómhoz új szénkeféket? Az "átkosban"
még mellékeltek a porszívókhoz pótdarabokat, most ez már nem divat. Néhány telefon,
és máris loholhattam egy nem túl távoli alkatrészüzletbe, ahol percek alatt
megkaptam a típushoz megfelelő méretű és rugóhosszúságú szénkeféket. A
kopott régiek rögzítő sarujáról persze le kellett forrasztanom a tápvezetékek
végét, amelyeket az újakra könnyű volt átforrasztanom (3). A vezetősínbe illesztésükhöz
a rugókat fokozatosan, csavarhúzó lapjával összenyomva toltam be, végül a saruk
bepattanó szárait is sikerült a helyükre nyomnom. Közben észrevettem, hogy az
állótekercsekből kivezető, s a zavarszűrő kondenzátor forrfüleihez forrasztott
egyik vezeték letört, így ezt is visszaforrasztottam. Sajnos, a zavarszűrőt
rögzítő műanyag bilincsszár törött volt, az alkatrészt ezért egy vastagabb öntapadó
alufóliával rögzítettem a motor műanyag armatúrájára (4).
Következhetett a próbaüzem. A hálózati vezetékpárt sorozatkapoccsal villásdugós
vezetékre kapcsoltam, majd a motort az asztalra szorítva áramot kapcsoltam rá.
Nagyot rántva beindult, de sivított mint a malac, és legnagyobb meglepetésemre
a forgórész porzsák felőli vége körkörösen imbolygó mozgást végzett.
Hűha!
Ez bizony csapágyprobléma. Régebben már volt ilyen hibához szerencsém, ezért
azonnal kikapcsoltam a motort, és hozzáfogtam a még alaposabb szétszereléséhez,
mert a csapágyakhoz csak így lehet hozzáférni. A járókerekeket egy rögzítőkörmös
műanyag harang fedte le, amit könnyű leemelni az armatúráról. Alatta ráleltem
a járókerekeket rögzítő csavarra, amit lehajtva lehúzhattam a legfelső rögzítőtárcsát,
a járókereket, alsó tárcsát, majd hasonlóképpen a második tárcsa következett.
Alatta újabb műanyag fedél van, még lejjebb pedig a harmadik járókerék bújt
meg.
Kiszerelésük után férhettem csak hozzá a csapágytartó fedélhez. Négy csavar
rögzítette az állórész burkolatához, s kettő a csapágyat a fészkébe szorító
lemezt fogta. Kihajtásuk után (5) a csapágytartó fedél túl könnyen lejött a
forgórész tengelyéről, és ekkor már biztosan tudtam, hogy a csapágynak annyi,
új darabra lesz szükségem. A golyókosár ugyanis darabokra törött (6), a golyók
összecsúsztak, és ez okozta a forgórész imbolygó mozgását. A járókerekek is
ezért értek össze forgás közben. A golyóscsapágy külső gyűrűje a csapágyfedél
fészkében, a belső gyűrű viszont a forgórész tengelyén maradt. Ez utóbbit próbáltam
lefeszegetni a tengelyről, de keményen ellenállt. Végül
cselhez folyamodtam, s profi Berner kenőanyagot szivárogtattam a pereme mellé,
majd a tengelyt hűtőspray-vel befújva már könnyen lehúztam a belső csapágygyűrűt.
Tartottam a másik csapágy sérülésétől is, ám annak semmi baja nem volt. De ha
már lúd, akkor legyen kövér, két új csapágyat szereztem be a Tábornok utcai
alkatrészboltból, ezeket szereltem vissza a csapágyházakba.
A forgórészt természetesen a szénkefék kiemelése után óvatosan kivettem a burkolatból.
A porvédős csapágyakat beolajoztam, majd előbb az alsót nyomtam a helyére. Az
apró, rugalmas körmökkel ellátott hézagolólemezzel együtt nyomtam mindegyiket
a fészkébe, és puhafa léccel a külső peremüket megütve nyomtam mindegyiket ütközésig
a helyükre (7). A forgórészt visszaillesztettem az alsó csapágyba, majd a felső
fedélre felcsavaroztam a csapágylefogó lemezt, és a forgórész kiálló tengelyére
húzva ezt is a helyére tettem. Szabadon, könnyen, sokáig pörgött a forgórész,
ezért derűsen fogtam a porszívó újbóli összeszereléséhez.
Csak
arra kellett ügyelnem, hogy a járókerekeket rögzítő tárcsákat megfelelő sorrendben
húzzam rá a tengelyre, és a járókerekeknek mindig a középső, nyitott részük
kerüljön a porzsák felőli oldalra. A levegőt ugyanis forgás közben mindig középről
szívják, és a szélükön fújják ki. Ezért fontos a járókerekek közötti távolság
is, amit ennél a típusnál a központosító tárcsák magassága határoz meg, de összecserélni
nem lehet őket, mert különben összeér a járókerekek homlokfelülete. A motort
megint kipróbáltam, és miután simán és a magas fordulatszám miatt egészséges
sivítással forgott, a bontással ellentétes sorrendben mindent visszaszereltem
a helyére. Közben természetesen a gép minden darabját letisztítottam, a szűrőszivacsokat,
és a porzsákot kimostam. Mire elkészültem, egészen megfiatalodott az öreg porszívó.
A takarítás befejeztével jöhetett a főpróba.
Ami a szívóerejét illeti, olyan mint újkorában volt, legalábbis emlékeim szerint.
Győzelmi demonstrációként csövére sima szívófejet tettem, és peckesen arrébb
vontattam vele a nagy gyapjú szőnyegünket. A kijavított, 10 éves porszippantót
érdemeinek elismeréseként azonnal kineveztem címzetes fő-műhelyi porszívóvá,
ahová ezentúl az új be se dughatja a finnyás szívócsövét. ETA fogja majd elszívni
- előlem - a fúró-, fűrész-, és csiszológépek porát (8), legfeljebb együtt hangosabbak
lesznek a megszokottnál. Így lett saját "szolgálati" műhelyporszívóm,
amelyet a kidobás helyett sikerült aktivizálni. Nem intelligens, de kifogástalanul
teszi a dolgát, s ez a lényeg.
Felélesztett porszívó
Múlt év őszén régi porszippantónk egy nagytakarítás delelőjén váratlanul fülsértő sivalkodásba kezdett, majd elgyengült, felment a "láza", és gyanús "amperszag" lengte körül. Nejem rögvest kikapcsolta, s méltatlankodva papír porzsákot cserélt benne. A padlón elterülő ETA 2400-as azonban nem méltányolta, hogy "tisztába rakták", s nyüszítve, most már kerregve próbálta tenni a dolgát, de gyenge eredménnyel. A következmény: két órán belül új porszívó került a családba, a régit meg a mindenes kis személyzeti szoba rejtett sarkába száműzték. Az új gép csendesebb, szabályozható a fordulata, elől-hátul több különféle szűrővel ellátott, illatosítható, és nagy becsben részesül azóta is.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Csaptelep gyorsjavítás
Ha úgy találjuk, hogy a mosdókagyló vagy a kádtöltő egykaros csaptelepe túlságosan szorosan jár, akkor még nem kell feltétlenül szerelőért vagy cseréért kiáltani. A legtöbb esetben magunk is...
Porló betonfelületek felújítása
A régebben épült házakban a garázsok, egyéb tárolóegységek, pincék, kocsibeállók padlózatára kevesebb gondot fordítottak. Felületük sokszor nem elég sima, nehezen takaríthatók és gyakran porlik....