Rögzítés ragasztással

Szaknyelven injekciós ragasztott rögzítésnek hívják ezeket az eljárásokat, amelyeket az építiparban, lakásfelújításnál vagy akár egy sima átrendezésnél használunk nehezebb tárgyak rögzítéséhez. Az egyik fél itt mindig az építanyag (oldalfal, mennyezet, padló), amihez valamilyen formájú és funkciójú acél rögzítelemet ragasztunk. A rögzítelem kiálló, fix részéhez azután különböz használati tárgyakat (korlátot, csillárt, bojlert stb.), vagy más építanyagokat (pl. betonelemet) foghatunk.

Elször nézzük át, hogy mikor kell használnunk a ragasztott rögzítést. Egy ers, tömör betonfal, betonpadló esetében rendszerint nincs szükség rá, hiszen a feszít nagyszilárdságú fémdübelek olcsóbban oldják meg ezt a feladatot. De ha pl. az acélkorlátot a betonszegély szélénél kell lefogatnunk, akkor kockázatos ez a megoldás, mert a rögzítés során, amikor a fémdübel feszíteni kezdi az anyagot, akkor az könnyen lepattanhat, a kötés kinyílik. Hiába ers építanyag a beton, ha például egy nagy áthidalású födémre, vagy gerendára kell alulról rögzítenünk, akkor az anyag ún. húzott zónájába kerülünk. Itt az alap minimális mozgásának hatására a rögzítfurat el kezd szétnyílni, és a kötés szilárdsága ellenrizhetetlenül lecsökken.
És mostanáig betonról, a legersebb építanyagról beszéltünk. De a falazatok nagyrészt ennél sokkal kevésbé szilárd blokktéglából, üreges mészhomok téglából, gázbetonból, különböz üreges szerkezetekbl készülnek. Ezeknél a feszítékes rögzítések szóba sem jöhetnek, mert egyszeren csak szétnyomják a falazóanyagot, ers rögzítés nem jön létre.
A fenti esetekben kell gondolnunk a ragasztott rögzítésekre, amelyek nem terhelik meg az építanyagot, és igen nagy szilárdsággal hozzáragasztják az alapanyaghoz a fém rögzítelemet. A kötés erssége gyakorlatilag az építanyag szilárdságával arányos, illetve azzal a felülettel, amekkorával beragasztjuk a fémdübelt. Kissé leegyszersítve: egy adott építanyagnál annál ersebb a kötés, minél hosszabb és minél nagyobb átmérj a beragasztott dübelrész.
Bár a ragasztott rögzítésekhez sokféle technológiát kifejlesztettek, maga az eljárás igen hasonló ezeknél. Készítünk egy furatot az építanyagban, kitisztítjuk, bejuttatjuk a ragasztóanyagot, és betoljuk a furatba a rögzítelemet. A ragasztó megkötése után a kötés terhelhet. A kötési id természetesen sok mindentl függ:a ragasztóanyagon kívül, pl. a hmérséklettl, páratartalomtól stb.
Az injekciós rögzítések kulcseleme persze maga a ragasztó. A rögzítéstechnikának ezt a válfaját eleve a kémia és a vegyipar fejldése teremtette meg. Az szinte mindegyikrl elmondható, hogy kétkomponens mgyantákról van szó, amelyek ma már – környezetvédelmi okokból – nagyrészt sztirolmentesek. A fbb ragasztófajták a vinilészter, a vinilészter hibrid, a poliészter hibrid és az epoxi. A ragasztó flakonokon (kartusokon) rendszerint megtaláljuk a ragasztóanyag fajtáját és a felhasználási területeket is. Táblázatunk errl ad tömör áttekintést, a lényeget azonban megpróbáljuk kiemelni.
Egy átlagos falazathoz, amely nem betonból, hanem pl. nagyüreges téglából, mészhomokból, illetve más üreges falazóanyagból készül, legalkalmasabb a poliészter hibrid ragasztó. A vinilészter hibrid ragasztókat használhatjuk az elbbi éptanyaghoz, de betonhoz is, ha a rögzítés nem a húzott zónába esik. A húzott betonzónába viszont a normál vinilészter ragasztóanyag szükséges. Végül az epoxi ragasztók betonhoz és különböz üreges építanyagokhoz is alkalmazhatók, a beton húzott zónájában viszont nem. A fentiektl eltéren epoxi ragasztóval víz alatti rögzítés is létrehozható.
Említettük, hogy ezek az injekciós építipari ragasztók kivétel nélkül kétkomponens mgyanták, amelyeknél a két ragasztó komponens a felhasználás pillanatában keveredik össze. A gyártók (pl. fischer) erre többféle technológiát is kifejlesztettek. Ipari felhasználáshoz ketts kartust használnak; egy szokványosat és mellette egy vékonyabbat. Ehhez természetesen ketts kinyomópisztoly szükséges, amelynél a kevercsben keveredik össze a két komponens. Gondoltak azonban a „kisiparosokra” és a lakósságra is, és készítenek kettsfalú, de normál méret kartusokat is. Ezek bármelyik egyszer kinyomópisztollyal használhatók (pár száz forintba kerül egy ilyen). A keveredés itt is a kevercsben történik, de ez a kiszerelés a megbontása után egy idvel megköt. Nem lehet hónapokra félrerakni a félig elhasznált kartust. A barkácsolók kedvéért készítenek 145 g-os, kisméret kartust is, amihez még kinyomópisztoly sem kell. A kartus végébe szerelt menetes dugattyúval kinyomhatjuk a ragasztót.
A nagyüreges falazóanyagoknál túl sok drága ragasztóanyag veszendbe menne, mert az üregekbe folyna. Ennek meggátlására különböz szitahüvelyeket ajánlanak a gyártók. Érdemes ezeket megvenni, mert sokkal olcsóbbak, mint az elpocsékolt ragasztóanyag.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Rögzítők műhelyben, garázsban

A műhelyben, garázsban, kamrában, pincében sok olyan tárgyat tárolunk, amelyre csak időszakonként van szükségünk. Így aztán gyakorta az autónak már nem is jut hely a garázsban, mert amikor már a...


Hőszigetelő rendszerek rögzítése

A hőszigetelő rendszerek mechanikai rögzítése elsősorban a szél szívóhatása és a folyamatos légmozgás okozta vibráció miatt szükséges. A viharos szél az épületek előtt elhaladva...