Szobanövényeink edényei

A növénytartásra alkalmas edények nagy választékából válogathatunk, így nem okoz plusz utánajárást olyanoknak a beszerzése sem, amik növényeink számára optimálisak.

Bőséges anyagválaszték

A legelterjedtebbek a manyag cserepek, melyek sokféle színben kaphatók: az agyagutánzattól a feketén át a kevésbé ízléses színes változatokig. A vízigényes növények számára a manyag cserepek jelentik a legalkalmasabb életteret, mert ezek oldalán át nem párolog ki a víz, mint az agyagcserepekbl.
Az agyagcserepeknek is számos változata kapható, kezdve a szobai használatra gyártottaktól egészen a kültérben tartható, fagyálló cserépedényekig. Az égetett agyag parányi pórusain a benne lév föld szellzni tud, de emellett a víz is könnyebben kipárolog a cserépbl. Agyagcserepekben ezért fként a szárazságtr növényfajokat érdemes tartani. Nem kizárt persze az sem, hogy a nagyobb vízigény példányokat agyagcserepekbe ültessük, ám ebben az esetben elször állítsuk vízbe néhány órára a cserepet, hogy jól átázzon, és a beültetést követen is figyeljünk oda a rendszeres öntözésre, hiszen ezekben sokkal hamarabb kiszárad a föld.
Az agyag tulajdonságaiból adódóan más módon is hasznosítható szobanövényeinknél. Sok üzletben kaphatók már agyaggolyók, agyag granulátumok, amelyekbl a virágcserepek tetejére is szórhatunk egy réteget, így felülrl öntözve nem csap ki a sár.
Nagy páraigény fajoknál, például szobapáfrányoknál érdemes a cserepük alátét-táljába tenni agyag-granulátumot, és erre helyezni a növényt a cserepével. A növény gyökere így nem áll folyamatosan vízben, de alatta a nedves agyag-granulátum folyamatosan párás mikroklímát tart a növény környezetében.
Egyre terjednek a tzegcserepek, amelyeknek fként a palántanevelésben van szerepük. Ezek a tzegbl préselt edények bizonyos id múlva lebomlanak, így a bennük nevelt növényeket átültetéskor nem kell kiszedni addigi tartójukból, hanem tzegcserepestl ültethetjük ki a szabadba, vagy egy nagyobb cserépbe. Kiültetés után a tzegcserép a folyamatos nedvességtl rövidesen megpuhul, és a növény gyökerei könnyedén áttörik a falát. Elnye, hogy környezetbarát, és kiküszöböli a gyökérsérüléseket átültetéskor. Hátránya, hogy anyagából adódóan nagyon könnyen kiszáradhat benne a föld.
Csak kreativitásunktól függ, hogy a fent említett néhány anyagon kívül mibe ültethetünk még szobanövényeket,: fa, üveg, zománcozott edény, beton-mk stb., egyaránt szóba jöhet.
Az öntözési rend kialakításakor is mindig vegyük figyelembe a beültetett faj vízigényét, valamint a tartó anyagának porozitását, azaz, hogy pórusain mennyire engedi át a vizet. Amennyiben nem tudunk alulra lyukakat kialakítani a felesleges víz elvezetésére, akkor a földkeverék alá mindenképp tegyünk valamilyen drén-réteget, ami egy ideig ellensúlyozni képes a túlöntözést. Ez lehet kavics, agyag-granulátum, vagy bármilyen anyag, aminek a darabjai között megállhat a felesleges víz. Ennek híján könnyen rothadási folyamatok indulhatnak el a talajban a vízpangás miatt.

A forma is lényeges

Lapos tálakba szokás ültetni a bonsaiként nevelt törpe növényeket, és általában a sekélyen gyökerez fajokat. Ennek ellentéte a pálmacserép, ami alapterületéhez mérten feltnen magas. Ez a pálmafélék gyökérfelépítéséhez igazodik, de ilyenbe ültessük a karógyöker növényeket is.
Az elbb említett két cserépforma közötti átmenetek is széles skálán mozognak. Itt a választásunk alapja a beleültetend faj növekedési típusa legyen. Egy terjed töv, bokrosodó növénynek, mely idsebb korára sok tsarjat képez, válasszunk szélesebb, de alacsonyabb edényt, míg egy olyannak, ami egyszálas marad, annak ideálisabb a keskenyebb fels-átmérj, de magasabb cserép.
A növény növekedési erélyét is ismernünk kell, hiszen amirl tudjuk, hogy gyorsan n, azt az aktuális méretéhez képest viszonylag nagyobb cserépbe is tehetjük, hiszen egy-két hónap múlva úgyis „belakja” azt. De a lassú növekedés példányok (ilyenek mondjuk a kaktuszok) nem mutatnak jól egy termetükhöz képest jóval nagyobb cserépben, és évek is eltelhetnek addig, mire növekedésükkel harmonikussá válik a cserép-növény arány.

Öntözés: felülről vagy alulról?

A cserepes növények öntözésének alapelve, hogy ritkán, nagyobb adagokkal öntözzünk, azaz a cserépben a föld minden része nedvesedjen át. A növények vízigényétl függen pedig egy ideig hagyjuk ezután száradni a földet.
A teljes átnedvesítés egyszerbb és biztosabb, ha alulról öntözve a cserép alátét táljából indulva nedvesedik át a talaj. Gyakori és kis vízadagú, felülrl történ öntözésnél megeshet, hogy a cserép aljáig soha nem jut el a víz – erre fként nagyobb edényben tartott növényeknél nagy az esély. Így a gyökerek a nedvesed talajrészben koncentrálódnak, azaz a cserép fels részének közelében. Ha egy-két öntözés kimarad, könnyen kiszáradnak kedvenceink.
Másik probléma, hogy relatív tápanyaghiány is felléphet, lévén a növények vízben oldott formában tudják felvenni a tápanyagaikat. Gyakori kis adagú felülrl öntözéskor így a talaj fels részébl zöld társbérlink hamar „kieszik a tápanyagot”. Lejjebb – ahol nem, vagy ritkábban nedvesedik a talaj – oda egyrészt gyökereket sem nagyon növesztenek, másrészt a vízhiány miatt oldott tápanyagot sem találnának.