Kicsi, de király!

Bugatti Royale

Ettore Bugatti, a világhírű autótervező számos remekbeszabott járművet alkotott, ám a korona mindenképpen Royale kocsijait illeti. Az első 1926-ban épült, és teljesítményét eleganciáját, no meg méreteit tekintve valóban rászolgált a "királyi" jelzőre. Az autóval Bugatti beutazta egész Európát, és XIII. Alfons spanyol királynak is bemutatta, aki komolyan érdeklődött a különleges autó iránt. Ám trónfosztása megakadályozta, hogy ő legyen az első Bugatti Royale tulajdonos. A kocsiból 11 féle variáns készült, és mindegyik karosszériája ünnepélyes fekete színben csillogott. A Royale alaptípusa közel 6 m hosszú volt, s külön érdekessége, hogy mivel a Bugatti gyár berendezései és szakemberei nem voltak kellően felkészülve egy ilyen méretű karosszéria kialakítására, gyors megoldásként egy Packard Torpedo túrakocsi "ruháját" húzták rá - kisebb módosításokkal - a menetkész Bugatti alvázra. A későbbiekben azonban a Royale-ok már "saját" karosszériát viseltek.

Az igazán klasszikus autók mindig sokakat vonzottak, a Bugatti modellek pedig különösen. Ha pedig valaki még modellezőnek is vallja magát, előbb-utóbb szeretne egy ilyen autót megépíteni. Nem volt ezzel másként Szombathelyen Velics János sem, csakhogy ő különleges módon váltotta valóra álmát. Ugyanis egy szokatlan műfaj igényes "művelőjeként" kis méretben, 1:75-ös léptékben készíti el autómodelljeit (EM 2001/7-8. szám). Néha - mint általában mindenki - elcsábul ugyan a nagyobb léptékű, és műanyag modellek irányába, ám ezek csak kényszerkitérők, amit pl. valami különleges megoldás, pl. keresztküllős kerék kivitelezése indokol (EM 2003/6. szám). Kitartása, kreativitása igazán elismerésre méltó, és ennek legutóbbi eredménye a különleges Royale típus elkészült első két változata. (Szerencsére készül már a következő kocsi is, így bemutathatjuk annak menetkész alvázát is.)
Az elkészült parányi modelleknek már az alkatrész száma is meglepő, mivel 126 különálló darabból áll mindegyik. Ez még a standard 1:24-es, sőt 1:16-os léptékű modelleknél is jó közepes részletezettségre enged következtetni, ám egy ilyen kis modellnél ez kitűnő teljesítmény.
Az alkatrészek zöme Epokitt öntvény, amit Velics János szilikongumiból készült formában saját maga készít el. Ehhez természetesen előbb minden ilyen alkatrészről mesterdarabot készít. Öntéstechnikája egyszerű, ám ennek ellenére eredményes. A formaleválasztóval - hígított mosogatószerrel - kezelt mintadarabot széles cellux szalagra ragasztja, majd tubusos szilikongumival körbenyomkodja, lefedi, és vastagon kinyomott masszával veszi körül. A megszilárdult anyagból kiemeli a mintát, formaleválasztóként újból hígított mosogatószerrel keni be, és hagyja megszáradni. Ezután a formába epokittet nyomkod, és ha szükséges, a jobb formakövetés miatt a formát hajlítgatja, nyomogatja, ezzel az anyagot mintegy belepréseli a formába. Az esetleges buborékok okozta üregeket utólag tölti fel, majd a javított részeket csiszolással tünteti el. Mint a példa bizonyítja, kis alkatrészeknél ez nagyon is célravezető megoldás, különösen, ha több egyforma darabra van szükség.
A kocsik tengelyei csövei kézi fékkarjai, pedáljai 0,2-1,2 mm-es huzalokból kialakított darabok. Ám az összetett formájú, bonyolult alkatrészek, pl. a porlasztóhoz vezető gázrudazat, vagy a műszerfal, szélvédőkeret, sőt még a motorház két oldalsó, áttört, s kihajlított szellőzőnyílásokat tartalmazó darabjai is fotómaratások. A klisérajzokat is saját kezűleg készítette el, a maratást azonban kiadta "alvállalkozásba". Hiába, ő sem képes mindent maga előállítani. Viszont a vákuumformázással kialakított műanyag karosszéria elemek mindegyike a Velics műteremben készült, mégpedig egyszerű, a lapunkban általa ismertetett módszerrel. Ezeknél előbb ugyancsak formadarabokat és pontosan ezekhez kialakított húzólapot készít, majd meglágyított sztirolfóliából ún. mélyhúzással alakítja ki a különféle alkatrészeket. Még a lámpatestet is, amelynek üvege folpack fólia.
A különféle alkatrészek összeerősítése mindig gond, különösen ilyen apró méretben, ezért az összeállítás külön szerelőállványba erősítve történik, és a készülő modelleket így biztosan lehet kézben tartani, ami különösen a parányi alkatrészek felragasztásakor nagyon előnyös. A darabok rögzítéséhez speciális pillanatragasztó szükséges, amely 10 másodperc alatt eléri végső szilárdságának a 65%-át. A festés a szokásos modellfestékekkel történt, ám a csillogó fekete színű karosszériák a Neolux festéktől éjfeketék.
Bár a miniatűrnek mondható Bugatti modellek megejtően részletesek, elkészítésükhöz csupán a szokásos kéziszerszámokra volt szükség. No, meg eltökéltségre, és végtelen türelemre. S nemcsak a kialakítási munkákhoz, hanem a megfelelő szakirodalom összegyűjtéséhez is. Közel két év kitartó munkája kellett ahhoz, hogy az első járművek elkészüljenek. Igaz, ebbe a hosszú időbe is beletartozott, hogy Velics János a további verzióknál is szükséges alkatrészeket egy fázisban gyártotta le, és minden szakanyagot is összegyűjtött, ami Bugattikkal volt kapcsolatos. Gratulálunk és további sikeres modellezést kívánunk a mini Bugattik megalkotójának.

Az elkészült Bugatti Royale modellek adatai:
hosszuk 79,9 mm, szélességük 26 mm, tengelytávuk 61 mm, a nyomtávuk pedig 22,3 mm. A kerekek átmérője 12,9 mm, s a modellek önsúlya csupán 12 gr.

A modellek készítéséhez felhasznált szakirodalom:

  • Fabien Sabates: Bugatti (Lehner Verlag, Genf)
  • H.G. Conway: Grosse Marken-Bugatti (Heel Verlag Kőnigswinter)
  • John Mc Groven: Traumautos die Exotischen Persönlichkeiten (Xenos Verlag, Hamburg)
  • Autómárkák és Autók Enciklopédiája (Gemini Kiadó, Budapest)

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: bugatti, modell, modellezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Könyves részből vitrin

Aki valamit gyűjt, előbb utóbb helyszűkébe kerül a tárgyak gyarapodó száma miatt. Ekkor kell egy új tároló hely kialakításához helyet keresni. Ez azonban nem feltétlenül egy új bútordarabbal...


3D nyomtatás

A 3D, vagyis háromdimenziós nyomtatás ma már nem egy elképzelés, vagy létező, de csak a gazdagok számára elérhető lehetőség. A technika itt van a mindennapjainkban, és sok helyen használják is,...