Nyári sövényápolás

Élő kerítés

A leggyakoribb lombhullató metszett sövényt - akár már rövidebb-hosszabb ideje meglévő, akár újonnan létesített - a szokásos télvégi fás metszést követően, legalább még egyszer meg szokás metszeni. A visszavágások nyomán előtörő hajtások ugyanis pár hét alatt húsz-negyven cm magasra is felnőhetnek. A gyorsan felfelé törő növekedés aligha előnyös, hiszen nem eredményez sok elágazást, jól záródó sövényt.

Nyírt sövény esetében a hajtásokat ismételten vissza kell vágni, hogy ezáltal újabb és újabb elágazódásra kényszerüljenek. Ezért nemcsak egyszer, hanem a növekedési képességtől függően évente két vagy akár négy alkalommal is visszavághatók a hajtások. Ez a többletmunka feltétlenül megéri. Ritkább visszavágás alkalmával ugyanis már nagyobb részeket kellene levágni, miáltal sok tápanyag veszendőbe menne. Gyakoribb visszavágások esetén viszont a levágott rész viszonylag rövid és kevés, valamint az elágazások ilyenkor kedvező módon, sűrűn követhetik egymást.

A zölden, nyár elején következő visszavágás akkor időszerű, amikor az újonnan fejlődött hajtások elérték a várható végleges méretüknek több mint felét, és a növekedésük csillapulóban van, a fenyők esetében pedig le is állt. Ez az állapot általában május végétől június közepéig következik be. Ilyenkor legjobb beiktatni egy sövénynyírást.

A nyírási magasság mindig az előző visszavágás helye felett legalább két-három cm-rel legyen, vagyis ennyivel magasabban kell nyírni. Ugyanis csak az új növésű rügyekből képesek a növények ismételten gyors és sűrű belombosodásra, a jó regenerálódásra. A levágott nyesedéket lehetőleg maradéktalanul gyűjtsük össze, távolítsuk el, ill. komposztáljuk.

A továbbiakban már csak mérsékelt új hajtásnövekedés várható, így a sövény a későbbiekben már kévéssé veszíti el a nyírással alakított szabályos formáját. Ha azonban szükséges, a nyár derekán, vagyis július közepén-végén még harmadszor is sor kerülhet a sövény megismételt nyírására. Ez viszont már csupán a sövény kisebb formálását, szépítését és a gondozottságát hivatott szolgálni. Az, hogy egy évben végül is összesen hányszor és mikor kerül sor sövénynyírásra (még a fenyők és más örökzöldek esetében is), főképpen a növekedés mértékétől függ. Az utolsó nyírást pontosan úgy kell időzíteni, hogy az utána kifejlődő új hajtásoknak legyen elegendő idejük jól beérni a tél beköszöntéséig, különben elfagynak.

A sövénymetszés elmulasztása azért is hátrányos a nyírott sövények esetében, mert akkor a sövény elveszíti a kedvező zártságát. Ezután már nehéz visszaállítani a régi kedvező formáját, bármennyire gondos a további alakítása, metszése. Elmulasztott sövénynyírás utáni nyírás fárasztó is, azonkívül, hogy ilyenkor több hiba adódhat a leggondosabb munkavégzés során is.

A munkához a sövénynyíró ollók és sövényvágó gépek egyaránt használhatók. Miután ezek különböző hosszúságú pengerésszel készülhetnek, jó tudni, hogy a hosszabb pengéjűekkel általában egyenletesebben és szebben lehet nyírni a sövényeket. Átlagos kerti méretekben ma már mindenképpen javasolt akkus sövényvágót használni, mert a vezetékes gépeknél fokozottan fennáll a vezeték elvágásának veszélye.

A kézi sövénynyírók között vannak recézett és hullámos pengekiképzésűek. Ezekkel a vastagabb növényi részek is könnyebben vághatok, mivel az élpárok közül nem csúsznak ki a levágandó részek. A végig egyenletes nyírásmagasság esztétikai okokból is fontos, és biztosabban megvalósítható segédeszközök igénybevételével. Ez különösen kellő nyírási gyakorlat hiányában indokolt.

Legegyszerűbb a sövény végein vagy egy elég hosszú szakaszának végpontjain zsinórral kitűzni a nyírási magasságot. A nagyon pontos és egyenes vágáshoz ajánlatos a sövény mindkét oldalán azonos magasságban kifeszített zsinórt. A nyírást a zsinórok felett kell végezzük. A tetejezés után következik a sövény oldalainak nyírása. Lehetőleg függőleges vonalban, és semmiképpen sem kifelé dőlő sövényalakot eredményező formában nyírjunk. Ezt a legcélszerűbb úgy végezni, hogy a tetejezéshez kifeszített zsinór mellé, függőleges helyzetben még egy egyenes lécet szúrjunk vagy állítsunk le, és a léc mellett nyírjuk a sövényt.

Öntözés nem szükséges, de tápanyagpótlás igen

A sövényápolás során azzal lehet még számolni, hogy a jól megerősödött sövény már nemigen szorul öntözésre. Indokolt azonban a sövény rendszeres vízpermetező öntözése, méghozzá olyan erőteljes vízsugárral, ami a rátelepedett port lemossa. A vizes lombozatú sövény a környezetét is kellemesebbé teszi. Ezenkívül legfeljebb nagyobb nyári szárazságban, kiváltképpen nyírás után hasznos a sövény tövének bőséges öntözése. Ehhez előzetesen kis kapa segítségével húzzuk ki a tövéből a földet, kissé körbe is árkolva, hogy itt gyűljön meg és szivárogjon le a tőrészhez juttatott víz.

Tápanyagot már csak a kerti gyep szokásos nyári nitrogén-műtrágyázásával együtt juttassunk a sövénynek. Négyzetméterre számítva 4-5 dekagramm nitrogéntartalmú műtrágyát juttassunk ki a sövények tövéhez. Ezt a legjobb sekélyen bekapálni, vagy beöntözve a talajba juttatni. Ettől élénkülhet a sövény lombszíne, vagyis zöldebb lesz, és gyorsulhat a hajtásfejlődés.

Tartsuk tisztán és gyommentesen

A sövény árnyékában nemigen nőnek gyomok, de ha mégis, a gyomnövényt kézzel vagy gyomláló kapával időről időre gyomláljuk ki. A lepotyogott leveleket, hulladékokat és a besodródott egyéb szemetet tanácsos a sövényből és alóla rendszeresen eltávolítani gereblyével, ha szükséges, kézzel kiszedegetve, nehogy szemétgyűjtő hellyé váljon, és elhanyagoltnak tűnjön az egyébként ápolt sövény. A sövény alját, a talajfelszínt legalább pár cm vastagon ráterített kéreg-apríték vagy más talajtakaró anyag fedheti, a kiszáradás csökkentése érdekében.

Ha kutya is van a háznál, a sövénynevelés biztonsága érdekében, ideiglenesen belső kerítéssel védhetjük a nevelkedő sövényt, ugyanis a kutya a kerítés vonalában a legjobb szándéktól vezérelve szokása szerint fel-alá futkos a terület őrzése közben. A közrefogó kerítések védelmében nyugodtan növekedhet a sövény. A jól kifejlett, legalább hároméves sövénynek viszont már a legnagyobb kutya se árthat.