A vízcsapok közel sem egyformák, már ami a külső megjelenésüket illeti, belső szerkezeti egységeik szempontjából azonban nagyon hasonlóan működnek. A hagyományosak egy menetes orsó elforgatásával, tányérszeleppel zárják el a víz útját. A betétek mérete azonban változó, amire ajánlatos figyelni. A korszerűbb kerámiabetétes csapoknál ezt a funkciót egy vertikálisan elfordítható henger, illetve kerámia lapok végzik el. A csapok akkor kezdenek csepegni, ha ezek az elemek az állandó használat következtében megkopnak, deformálódnak. A javításkor többnyire elég a tömítést új darabbal kicserélni, bár kritikusabb esetekben akár az egész csapbetétet kell cserélni, pl. az orsó, vagy a kerámiabetét kopása miatt. Az ilyen javítások előtt mindig zárjuk el a vízhálózat szakaszoló csapját.
Orsós csapbetétek javítása
Először a csap betétjét kell megvizsgálni. A régebbi orsós tengelyű csapoknál az is előfordulhat, hogy az orsó kissé megnyitott állapotában kellemetlen, kattogó zajt hallat. Ez kopott orsóra utaló jel, és ezen már csak a komplett betétcsere (ún. szelepfelsőrész) segíthet. Ám akár a tömítés cseréhez, akár a teljes csapbetét kicseréléséhez magát a betétet kell kiszerelni a csaptestből. Ez a csap forgató gombjának leemelése után lehetséges. A gombokat többnyire műanyag tüskés csapok rögzítik a csapbetét tengelyfuratába, vagy önzáró, hornyolt bordás hüvelyek szorítják a helyükre. A rögzítő csap kiemelésével, illetve a gomb erősebb felhúzásával már mindegyik leemelhető. Egyéb csavaros rögzítések is léteznek, de a takaró műanyagbetétek óvatos kipattintásával már hozzáférhető a gombot rögzítő elem, amelynek kiemelése után lehúzható a gomb.
Ezután már viszonylag könnyű a betétet, azaz a szelepfelsőrészt kihajtani a csap fészkéből. Ezek általában a hagyományos és modern vonalú szólócsapokból, illetve a két orsós keverő csaptelepekből is villáskulccsal, állítható pofás szerelőkulccsal kihajthatók. Az univerzális cső, vagy vízpumpafogó durva sérüléseket okozhat, ezért ezek használata nem ajánlott!
Következő feladat, hogy ellenőrizzük a szeleptányér tömítését. Legtöbbször ennek kopása okozza a csöpögést. Kicserélése percek alatt elvégezhető, ha van megfelelő méretű tömítőgyűrű vagy gumitárcsa. Ám mivel az ilyen csapbetétek csak működési elvükben hasonlóak, méretükben eltérőek, a megfelelő tömítést célszerű a kiemelt darabot mintaként használva beszerezni. Az egységcsomagokban több, ritkán használatos tömítés is van, ezért nem gazdaságosak. A különféle tömítések a szerelvény szaküzletekben könnyen beszerezhetők.
A szeleptányérok kiképzése sem egyforma, vannak csavaros-, kúpcsapos-, vagy tányérperemes rögzítésűek. Mindig csak a megfelelő méretű és kialakítású betét kerüljön a kopott darab helyére. Ilyenkor nem árt a csaptengely felső gumi O-gyűrűjének épségét is megvizsgálni. Ezek kopása is okozhat csepegést a csap tetején. A felső lapos anya kihajtása, vagy a felréselt alátét kiemelése után ehhez is hozzáférhetünk, csere esetén némi szilikonos zsírral megkenve szereljük vissza a helyére. Ilyenkor a tengely menetes részét is ajánlott megzsírozni. A csaptest szelepülését is érdemes megvizsgálni, az esetleges lerakódásokat könnyű lekaparni a szelepülés felületéről, mert ezek a tömítés épségét károsíthatják. Az így kijavított csapbetétet már vissza lehet szerelni a helyére.
Ha teljes szelepfelsőrészt cserélünk, akkor ajánlatos a régit mintaként magunkkal vinni, mert ez megkönnyíti a megfelelő cserealkatrész kiválasztását. Ilyen javításoknál egyébként célszerű a sérült, vagy lazán a tengelyre illeszkedő gombot, csapkereket is újra cserélni. Ezek az alakrészek is megvásárolhatók a szerelvény üzletekben. Kádtöltő csapoknál párban érdemes cserélni.
Egykaros csapok kerámiabetéteinek javítása
Bár igaz, hogy ezek a csapok sokkal ritkábban hibásodnak meg, de a kemény csapvíz, a gyakori használat ezeket sem kíméli, és a kopás csepegést is okozhat.
A kar leszerelése általában könnyű. A rögzítő csavarját osztott színű műanyag betét rejti, kihajtása után a kar már könnyen leemelhető a betét csaprészéről. A csepegés oka többnyire a vízkő lerakodás, enyhébb esetben a speciális kenőanyag kimosódása. Szerencsés esetben egy alapos tisztítással, citromsavas oldattal történő vízkőmentesítéssel, és a szilikonos kenőanyag pótlásával megszüntethetők a hibák. A betét kiemeléséhez a kerámiabetétet rögzítő menetes gyűrűt kell kihajtani. A betét zárólapja alatt vannak a csepegést okozó és esetlegesen kopott kerámialapok. Kiemelésük után juttassunk szilikonos zsírt közéjük, az egyenletes eloszlatás az alkatrészek megmozgatásával biztosítható.
Ha nem túl kopottak, akkor újra visszaszerelve megszűnik a csepegés. Ezzel ugyan elodázhatjuk a betétcserét, ám nem árt, ha még kiszerelt állapotban biztosítékként- beszerzünk egy teljesen új kerámia betétet. Kis szerencsével ez nem okozhat gondot, ha eleve olyan csaptelepet vásárolunk, amelynek az alkatrész pótlása biztosított. A hazai gyártású és márkás csaptelepekhez könnyen lehet cserealkatrészeket vásárolni, ám a távol keleti gyártmányoknál már kisebb ennek az esélye. A kerámia betétek mérete különféle, de ha a szelepülésük és magasságuk megfelelő, a szokványos csaptestekbe könnyen beszerelhetők.
A perlátorok sem örökéletűek
A csapoknál már szinte általános tartozék a perlátor, azaz a gyöngyöző betét. Ez a kifolyócső végébe erősített, és több szűrőt tartalmazó menetes betét némileg csökkenti a kifolyó víz mennyiségét a takarékos vízfogyasztás érdekében. Ám idővel a kemény víz hatására fokozatosan elvízkövesednek, és jelentősen csökkenthetik a kifolyó víz mennyiségét. Erre a kiömlő vízsugárból lehet következtetni, no meg a perlátor szegélye mellett kialakuló vízköves „gallér” is erre figyelmeztet.
A betét tisztítását már ekkor érdemes megkísérelni. A perlátort kiszerelve vízkőoldóban, ecetes vagy citromsavas oldatban hosszasan áztatva esetleg még kitisztíthatók az eltömődött szűrőlyukak. Visszaszerelésük után láthatóan erősebb lesz a kifolyó víz sugara, ám a nagyon eltömődöttek már nem tisztíthatók ki teljesen, ezért helyettük ajánlatos újat vásárolni, és azt visszaszerelni a kifolyócső végére. A szereléshez villáskulcsot célszerű használni.