Komposztálás rendhagyóan

A lombhullató cserjék, fák készülnek a télre. Mivel a hazai időjárási körülmények miatt akkor pihenő időszakukat töltik, nincs szükségük levelekre, így ilyenkor lehullajtják ezeket. Ez növényvédelmi szempontból is jó, hiszen ekkorra már sok növényünk lisztharmatos, ilyen-olyan kártevők telepedtek meg rajtuk, és e lombhullással a növény maga oldja meg ezt a problémát, hiszen tavasszal majd új, egészséges leveleket hajt.

Lombhulláskor folyamatosan söpörjük és gereblyézzük össze a lehullott leveleket. Az egészségeseket tegyük a komposztra, a gombás, fertőzött leveleket zöldhulladék-gyűjtő zsákba szedjük. Ha nem szedjük össze a lombot a területről, abból több hátrány is adódhat. Egyik, hogy a gyepen telelő lomb alatt előbb befülled, majd kirohad a fű. Másik, hogy az összegyűjtetlen lombban a téli mínuszok megtizedelik ugyan a telelő kórokozókat, kártevőket, ám lesz, ami túléli, és azok tavasszal egyből visszafertőzik a kertet.

A komposztálásról már többször írtunk lapunkban, itt gyakorlatilag a természet végzi el a szerves növényi hulladékok lebontását. Úgy, mint egy erdőben például: lehull a lomb, lassan korhadásnak indul, majd idővel humusz lesz belőle, és annyira lebomlik, hogy vízben oldva (csapadék segítségével) újra hasznosítható tápanyaggá válik a növények számára. Kertben ezt a helytakarékosság miatt végezhetjük komposzthalmon, vagy akár raklapokból készíthetünk komposzt-tárolót is, melyre viszonylag nagy magasságig rakhatjuk a lehullott lombot, vagy az ágaprítóval összedarált vesszőket.

A barkács-áruházakban is kapható műanyag komposztálók előnye, hogy felül tesszük be az alapanyagot, de alul van egy kis ajtó, ahol ki tudjuk húzni a már kész komposztot. Ezt a kerti talajba visszaforgatjuk, vagy házi virágföld alapanyagául is szolgálhat.

De miért is hasznos a kerti komposztálás?

Aki a lehullott lombot elégeti, az elpazarolja azt a szerves alapanyagot, amiből újra növényi tápanyag lehetne. Az égetés során a környezetünket is szennyezzük, és nem leszünk népszerűek a szomszédok körében sem, ha pont hozzájuk viszi be a füstöt a szél. A komposzt, mint tápanyag-utánpótló szer használata nagyon előnyös, mert túladagolhatatlan. Egyes műtrágyák, ha nem megfelelő dózisban juttatjuk ki, a növényeinket megperzselhetik, vagy akár nitrátos, mérgező salátával is megetethetjük a családot, ha nem megfelelően műtrágyáztuk e növényt (a saláta nitráthalmozó). Azt meg, hogy mi a megfelelő, nem annyira egyszerű eldönteni, mert embernél is nagyobb adag gyógyszer kell egy nagydarab embernek, mint egy kisgyereknek. A műtrágya is másképp viselkedik más-más talajon. A homoktalajon hamar a mélyebb rétegekbe mosódik a felesleg (ami a vízkészletet szennyezi), így növényeinknek nem lesz baja, de egy kötöttebb talajon ugyanaz a dózis már problémát okozhat. Természetesen vannak túladagolhatatlan, szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák, csak azoknál ez az extra képesség az árukban is megmutatkozik. A komposzt túladagolhatatlan, és még tápoldat is készíthető belőle.

Gilisztakomposzt

A komposztálást megkönnyítő gilisztáknak elég rossz a hírük hazánkban, mert kb. 30 éve országos csalás-sorozatba „keveredtek”. Még sokan emlékeznek a „bio-gilisztázásra”, ahol megígérték az embereknek, hogy a nekik drágán eladott giliszták szaporulatát és az elkészült giliszta komposztot is majd visszavásárolja a szervező cég. Rengetegen fektettek pénzt akkor gilisztába, de mire lett szaporulat és kész lett a komposzt, a cég, aki ígérte a felvásárlást eltűnt… E rossz emlékek ellenére a komposztgiliszták igen hasznosak, gyorsítják a komposzt elkészültét, és a minőségét is javítják. Ilyen gilisztákért ma már nem kell egy vagyont fizetni, egy 40 litere zsák komposzttal és gilisztákkal 3000 forint körüli összegért kapható. Ha gilisztákkal dolgoztatunk a komposztálás során, azon túl, hogy jobb minőségű komposztunk lesz, a szaporulat használható horgászati célokra, nagyobb akváriumi halaknak darabolva vagy díszmadarak, baromfik etetésére is.

A komposzt giliszta (Eisenia spp.) egyszerűen és olcsón szaporítható. A tenyésztésükhöz akár elég egy 10-20 literes vödör vagy láda is, melynek az alját 1-2 helyen ki kell lyukasztani, így túlöntözés esetén a fölösleges víz távozni tud. Az edény aljába néhány cm vastagságban nedves füvet, leveleket (kivéve dió), kerti nyesedéket kell teríteni. Erre a rétegre mehet a virágföld. A legfelső réteg pedig földdel összekevert konyhai zöldhulladék vagy nyesedék. Az egészet be kell öntözni, úgy hogy nedves legyen, de ne tocsogjon a víztől. Az edényt ezután le kell fedni, úgy hogy a föld szellőzni tudjon. Néhány hét elteltével beletehetjük a gilisztákat. A legjobb a komposzt-giliszta, de a földigiliszta is jó lehet, viszont a horgászboltokban kapható trágyagiliszta nem igazán alkalmas komposztkészítő munkásnak. A dobozt hűvös, árnyékos helyre tegyük.

Ha jól csináljuk, akkor a komposzt szagtalan. Amennyiben büdös, akkor rothad, sok benne a víz, és valószínűleg már emiatt a giliszták sem élnek. A tenyészet felső rétegét hetente érdemes kicsit megkevergetni, ilyenkor nedvesíthetjük is, főleg nyáron szükséges ez. Etetésük alkalmanként konyhai nyesedékkel történhet, minden zöldhulladék mehet bele, ami a főzés során keletkezik (krumpli-, sárgarépa-, hagyma-, uborka héj stb.). Nem csak vödörben lehet a tenyészet, hanem komposzthalmon, ládában is, csak itt figyeljünk, mert ha nem optimálisak a körülmények a gilisztáknak, akkor megszöknek. Ha minden megfelelő, akkor hiába megszökhetnének, akkor is maradnak.

Az sem akadály, ha nincs kertünk, ahol nagy mennyiségben teremne a tápanyaggá alakítandó hulladék. Erről következő lapszámunkban írunk.

A gyümölcsök héja, a krumpli héja, és szinte minden zöldség-gyümölcs mellékterméke komposztálható

Többféle giliszta is segítségünkre lehet a komposztálásban

A komposztálás egy hosszabb folyamat, aminek során a kiindulási hulladék, teljesen átváltozik hasznos anyaggá

Az érett komposzt illata az erdő talajáéra emlékeztet