A lombfűrész kedvelőinek

Az első módosítás a lombfűrész asztalát érinti. Sajnos ezek többnyire a silány minőségű tömegtermékek közé sorolhatók. No, nem magával a villásvégű faasztalkával, hanem az azt lefogó csavaros szorítóval van a baj. Az asztal lefogásához ugyanis jelentős szorítóerő kell, ám ha a rögzítőcsavart erőteljesen meghúzzák, az asztalt lefogó kengyel egyre jobban kinyílik. Az asztal ezért munka közben könnyen elmozdul, és ez gyakori szálszakadást okoz. Megoldásként új asztalokat készítettek, amelyeket már nem kengyel, hanem egy M8x60-as, szárnyasanyás kapupántcsavar rögzít a munkaasztalra. Az asztal elfordulását pedig, az alá ragasztott, és facsavarokkal is megerősített 20x20 mm-es támléc akadályozza meg. A szárnyasanya alá természetesen egy nagy, 30 mm átmérőjű alátét is szükséges (1). Így az asztal könnyen fel- és leszerelhető, de használat közben egyáltalán nem mozog. Ez a módosítás egyébként Kundermann Róbert tanár úr ötletességét dicséri, és utólag, a leszorítókengyeles lombfűrészasztalokon is kivitelezhető, ha a csavar fészkét a kengyel süllyesztékét felhasználva alakítjuk ki.
Mészáros tanár úr a lombfűrészszálaknak ama kellemetlen fogyatékosságát küszöbölte ki, amely a sarkos vágásoknál jelentkezik. Köztudott, hogy a szokványos szálakkal nagyon nehéz szálszakadás nélkül - folyamatos vágás közben - élesen irányt változtatni. Ilyenkor legjobb esetben is többnyire elferdül a szál, miközben az ún. fordulólyukat alakítjuk ki. Az irányváltoztatást ugyan a sarkokba fúrt lyukak megkönnyítik, de ezt a megoldást nem mindig lehet alkalmazni, csak ha valamelyik darabra nincs már szükségünk. Az apró lyukakat még ilyenkor is nagyon pontosan, a munkadarab kontúrját érintően kell kifúrni, a fűrészszállal pedig még így is nehéz a sarok pontos kivágása. Ahol erre nincs mód, ott a tanár úr által módosított fűrészszálat célszerű használni, amellyel valóban könnyű vágás közben, akár merőlegesen is irányt váltani. A fűrészszálat a markolathoz közeli végén fokozatosan egész vékonyra, szinte huzallá kell reszelni (2). Akinek van kis csapos köszörűköve, fúrógépbe fogva ezt könnyebben elvégezheti, mint finom tűreszelőt használva. A köszörülést azonban óvatosan végezzük el, mert a vékony vágószál gyorsan túlhevülhet, és ezt jobb elkerülni. A módosított vágószálnak azonban van egy hátránya is, nevezetesen, hogy az elvékonyítás miatt könnyebben szakad, ezért a vágás közbeni befeszüléstől, erőltetéstől óvni kell. Az ilyen szálakat csak indokolt esetekben célszerű használni. Egyszerre több fűrészszálat ajánlatos vékonyra köszörülni, hogy törés esetén egy gyors szálcsere után folytathassuk a munkát.
A módosításokat tartalmazó levélhez mellékelten még egy szarvas mintadarabjának a rajzát (3) is elküldte olvasónk, amelyet garantáltan szálszakadás nélkül lehet kivágni az elvékonyított végű szállal. Az egymásba illeszthető darabok hornyolásának szélességét természetesen az alapanyag vastagsága alapján kell meghatározni. A szarvas kitűnő gyakorló figura, ám aki már kellő gyakorlatra tett szert a lombfűrészelésben, igényesebb munkára is vállalkozhat. Nekik mi egy laprelief rajzával (4) szeretnénk a kedvükbe járni. Az öreg autó "domborművét" ugyan nem könnyű szépen elkészíteni, de mint képünk (5) is bizonyítja egyáltalán nem lehetetlen. Egyfajta lombfűrészelési mesterdarab, amely esetleg mestervizsgai feladat is lehet. Igazából csak vastagabb, legalább 6, még inkább 8 mm-es anyagból kivágva érvényesül igazán. A testesebb anyagot persze nemcsak a vastagsága miatt nehéz vágni, hanem mert a vágásoknak is egyeneseknek kell lenniük. A vékony szelvényű részeket utólag ugyanis igen nehéz egyenesre reszelni. A mintadarab szépségét a határozott, egyáltalán nem lekerekített élek adják meg igazából. Mivel a stabil asztal és a fűrészelés közbeni irányváltás lehetősége a fentiek alapján már adott, a lombfűrészelő tudományunkat is érdemes próbára tennünk valamelyik minta precíz kivágásával.