Vitorlavirág

Eredete, formája

A vitorlavirág hibridek Kolumbia és Venezuela trópusi területeiről származnak. Szobanövényként a kistermetű díszes vitorlavirág (Spatiphyllum floribudum) és a nagyobb illatos vitorlavirág (Spatiphyllum wallisii) a legelterjedtebb. Az utóbbinak jól ismert a kifejezetten illatos fajtája, a "Mauna Lea". Alakja bokros, mérete széltében és hosszában egy méter is lehet. Leveleik osztatlanok, lándzsaszerű formájúak, örökzöldek és fényesen csillogók. Erezetük bemélyedő, illetve kidomborodó. Leveleik mindegyike közvetlenül a törzsszerű földbeli rizómákból ered. A virágai nem valódiak. Ezek olyan fehér színű fellevelek, melyek díszes köpenyként vitorlaszerűen veszik körül az elég jelentéktelen torzsavirágzatot. Innen ered a magyar neve. Megfelelő körülmények között hat hétig is virulhat egy-egy virágzat, miközben hófehérből halványzöldre változik a fellevél színe. A virágzás márciustól szeptemberig eltart, de tavasszal a leggazdagabb.

Elhelyezés, ápolás

Igényli a világos, de nem közvetlenül napsütötte helyet. A fényerősséget tekintve elképesztően alkalmazkodóképes, még a legszerényebb fényellátottsággal is beéri, bár ekkor kevesebbet, vagy egyáltalán nem virágzik. Nyáron 18-20 °C körüli, de télen is legalább 14-15 °C hőmérséklet a megfelelő számára. Elhelyezése szoliterként a legelőnyösebb, már csak a mutatós levélzete és az elegáns virágzatai miatt is. Fürdőszobába is kerülhet.
Ápolása során rendszeres langyos és lehetőleg lágy vizes öntözéssel kell biztosítani földje enyhe nyirkosságát. Csak az október és január közötti nyugalmi időszakban kíván kevesebb öntözést. Melegben a lombozatát is érdemes permetezni, de a virágokra sohase kerüljön víz, mert megfoltosodhatnak. Mindig maradéktalanul el kell távolítani a sérült leveleket és az elhervadt virágzatokat.
Táplálása kora tavasztól késő nyárig kéthetenkénti tápoldatozással oldható meg, de ezt a virágképzéskor szüneteltetni kell. Ügyelni kell arra is, hogy tápoldatozáskor a földje ne legyen száraz, mert ez gyökérperzselést okozhat. A tápoldatozás időnként lombtrágyázással társulhat.
Átültetése fiatalon évenként szükséges, márciusban, amikor megindul az újbóli hajtásfejlődés. Ehhez a Florasca B típusföld éppúgy megfelel, mint más hasonló, tőzeg alapú földkeverék. A gyökérzete viszonylag törékeny, ezért átültetéskor kímélni kell. A nagy növényeknél viszont, melyek már 15-25 cm átmérőjű tartóba kívánkoznak, a gyökérzetet még körbe is lehet nyírni.

Szaporítás

Szaporítása még lakáskörülmények között is egyszerű, az átültetéssel egy időben tőosztással megoldható. A nagy példányok rizómái a hozzájuk tartozó levelekkel óvatosan szétválaszthatók egymástól. Az így nyert gyökeres és leveles részek ültethetők be külön-külön a méretükhöz illő tartóedényekbe.

Károsítók

Károsítói lehetnek a pajzstetvek és a takácsatkák is, különösen túl száraz körülmények között. Ilyenkor legjobb egy-két napra fóliazsákba zárni. A magas páratartalom csökkenti a fertőzésveszélyt. A közvetlen erős napfénytől levelei megperzselődhetnek. Tudni kell róla, hogy a nedve bőr- és nyálkahártyát irritáló anyagot tartalmaz, emiatt azonban igazán kár lenne lemondanunk a tartásáról.