Fapadlók felületkezelése, felújítása

A géppel mindig úgy dolgozzunk, hogy a felemelt, de már teljes sebességgel forgó hengerrel álljunk irányba, és mindig a gép sík, meghajtó szíjjal szemközti oldala kerüljön a fal mellé. Az oldalsó vezetőgörgő megakadályozza, hogy a gépel munka közben a falnak ütközzünk. A teljes sebességgel forgó hengert lassan engedjük le, és azonnal, a gépet visszafogva kezdjünk el vele előre haladni. Így csak keskeny sáv marad csiszolatlanul a fal mellett, amit a szélcsiszolóval kell majd lekoptatnunk. A géppel előbb mindig előre haladjunk, ami viszonylag könnyű, hiszen a csiszolóhenger is előre forog, és ezért kell a gépet visszafognunk. Mindig lassan, de egyenletes sebességgel haladva dolgozzunk. A lemunkálás mélysége a gép haladási sebességétől is függ, különösen akkor, ha a henger forgási irányával szemben mozgunk vele. A gép visszafogásával szabályozhatjuk a haladási sebességét, visszafelé pedig ugyanazon a sávon közel azonos sebességgel haladva végezzük el a nagyoló csiszolást. Fordulni, irányt váltani leengedett hengerrel nem ajánlott, mert közben mélyedéseket csiszolhatunk a padlóba. A hengert a kar felhúzásával könnyű felemelni.
A következő sávra úgy álljunk rá, hogy a henger egy kevéssé fedje át a már lenagyolt sáv szélét. Így fokozatosan az egész helyiséget felcsiszolhatjuk, ám az utolsó sávban szélesebb csík marad csiszolatlanul a szíjhajtás kiálló burkolata miatt, ezen túlmenően a gép kiálló rúdja és a kezelője miatt is jelentős hely marad még érintetlenül mögöttünk. E részeket úgy csiszolhatjuk le, hogy a másik oldalon az átellenes sarokból kiindulva csiszoljuk végig a helyiség érintetlenül maradt szélső sávját, majd a többi, még csiszolatlan részét is ebből a beállásból, de az előző iránnyal szemben állva koptatassuk le. Nagyon egyenetlen felületű padlók esetén előbb átlós irányba célszerű összecsiszolni az egész padló felületét, majd ezt követően eldönthetjük, hogy szükséges-e egy újabb durva csiszolás, vagy elég már közepes papírral, a fallal párhuzamosan sávolva, szálirányban végigcsiszolni a padlót. A cél az, hogy a padló teljesen sík és natúr felületűvé váljon.
A simító csiszolással már csak a nyers felületet tegyük simábbá, a durva szemcsék nyomait tüntessük el a padlóról, és ezt követheti a finomcsiszolás, amely után a fapadlónak teljesen simává, szinte nyommentessé kell változnia. Megeshet, hogy két finom csiszolás hozza csak meg a sikert, mert közben lekopnak róla a kiálló szemcsék, a kopott papír meg tovább finomítja a felületet. Hajópadló esetén elővigyázatosabban végezzük el a csiszolást, mert ennek az anyaga puhafa, és a csiszolóanyagoknak kevésbé áll ellent a parkettáknál. Ha régi, felülről szegezett padlót csiszolunk, előtte a szegfejeket feltétlenül üssük a padló szintje alá, különben azok széttéphetik a csiszolóanyagot. A szintbe csiszolást keresztben végezzük el, majd szálirányba folytassuk a munkát, végül 120-as, finom papírral fejezzük be a csiszolását. Megszívlelendő tanács, hogy soha ne várjuk meg, amíg megtelik a gép porzsákja, már a félig teltet is ajánlott kiürítenünk egy műanyag szemetes zsákba. Így is elég por keletkezik csiszoláskor, de ha teljesen megtelik a gép porzsákja, a porelszívás is egyre gyengül.
A falak menti részeket vagy a csiszolással egy időben, a már felcsiszolt részek szélén haladva szélcsiszolóval, szalagcsiszolóval, vagy esetleg sarokcsiszolóra felfogott csiszolópapírral koptathatjuk simára. A feladatra a szélcsiszolók a leghatékonyabbak, mert ezek még az alacsonyra szerelt fűtőtestek alá is beférnek, és támkerekeiken könnyű a mozgatásuk. Ahol azonban nincs ilyen akadály, ott ezt a munkát elvégezhetjük szalagcsiszolóval is, ha az elég nagy teljesítményű, és a nagyoláshoz megfelelően durva szemcsés, végtelenített csiszolószalagunk is van hozzá. Ha pl. nem tudtuk (a többszöri rálakkozás miatt), vagy jó állapota miatt nem akartuk a szegélyléceket a padlóról felszedni, akkor a vonókésnek is akad majd dolga, ami akár egy keményfa léc hornyába szorított acéllemez is lehet. Élét használata előtt természetesen élesre kell köszörülni, és segítségével egészen a szegőléc éléig, vagy a fal síkjáig simára hántolhatjuk vele a padló felületét.
Szalagparkettához soha ne használjunk durva csiszolópapírt, mert ez nagyon lekoptatná a burkolat vékony járófelületét. Az első fogáshoz csak finom szemcséjű csiszolóvásznat használjunk, és a géppel gyorsabban haladva távolítsuk el az elöregedett lakkréteget. A finom csiszolást is nagy gonddal végezzük el, hogy az eredetihez hasonló felületi simaságot érjünk el. A szalagparkettákhoz igazából az ún. síktárcsás parkettcsiszológép lenne a legmegfelelőbb, amelyeknek nagy átmérőjű tárcsájára nem csiszolópapírt, hanem speciális, különféle finomságú csiszolórácsos korongok erősíthetők fel, és igen hatékonyan, igényesen sima felület készíthető velük. A kölcsönzők eszköztárából azonban egyelőre hiányoznak ezek a gépek, de beszerzésüket többen már tervezik.

A rések besimítása

Erre a munkára a durva csiszolást követően kell sort kerítenünk. Réskitöltő anyagként legtöbbször a csiszoláskor keletezett faliszt és parkettalakk keveréke szolgálhat. Az alaposan összekevert, tejföl sűrűségű masszát nagyobb területre glettvassal, vagy kisebb résekbe spatulyával is bedolgozhatjuk. Ez az anyag azonban igen rideg, néhány év múlva hajlamos a kipergésre, különösen ha a massza nem elég híg, és ezért nem tudjuk a réseket kellő mélységben kitölteni. A szélesebb, 2 mm-nél nagyobb résekből idővel kitöredezik, különösen ha a padló vagy néhány léc mozog. Ez leginkább a régi, vakpadlóra szegezett parkettáknál gyakori hiba. Ezeknél célszerűbb az elasztikusabb, kimondottan réskitöltésre kifejlesztett masszákat használni, amelyek drágábbak ugyan, de kipergésre kevésbé hajlamosak. Ettől függetlenül viszont érdemes a réseket eltüntetnünk, mert csak a széles résekből, és akkor is évek múlva fokozatosan hullik ki, de addig is betölti a feladatát. A réstömítővel besimított padló felületéről a simító csiszolással távolítjuk el a faanyag felületére kenődött anyagot, de miután már az megszilárdult, különben a még képlékeny anyag hamar eltömi a csiszolóanyag szemcséit.
A csiszolás befejező fázisa a lecsiszolt faliszt összeseprése, majd a padlófelület alapos és többszöri felporszívózása. Ezt már célszerű vastagabb tiszta zokniban, vagy a cipőnkre húzott vászonpapucsban végezni, hogy elkerüljük a nyers fafelület bepiszkítását, amely szó szerint teljesen nyitott mindenféle szennyeződésre. Miután már csak a lakk felkenése van hátra, amíg ezt nem végeztük el, a padló tisztaságának megtartása fontos szempont.
Ismertetésünk következő részében a lakkozás részletes műveletét és anyagait mutatjuk be, különösen az ajánlott gyártói rétegrendre vonatkozóan, amely a tartósság egyik záloga.