Fagyvédelem a kertben

Vázlatszerű összefoglaló

Mivel a növényekkel kapcsolatos fagyvédelemmel összefüggő lehetőségekről már többször írtunk részletesen, ezért most inkább egy kis vázlatszerű összefoglalót adunk a lehetőségekről, hátha ennek köszönhetően, babonából, kevésbé lesz kemény telünk, mint tavaly.

– A fagyok elleni védekezés elsősorban akkor válik szükségessé, amikor a növény faggyal szembeni érzékenysége megnő, pl. rügyképződéskor vagy rügypattanáskor. Ezért ilyenkor szükség lehet olyan módszerekre, amelyek a kedvezőtlen hatások csökkentésére, esetleg kiküszöbölésére – pl. a nyugalmi időszak hosszának megváltoztatására – irányulnak. A gyümölcsfák rügyfakadásának késleltetésével a tavaszi fagy károsító hatását mérsékelhetjük. Erre szintetikus auxinhatású szerek is alkalmasak.

– Már megelőző fagyvédelem az is, hogy augusztustól nem adunk nitrogén túlsúlyos műtrágyát, ezzel elérve, hogy a hajtásnövekedés megálljon, és az addigi növekmények fásodni kezdjenek. De ez nem csak a fákra, hanem a lágyszárúakra is igaz, hogy nyár végén álljunk le a nitrogén táplálással. A fű is jobban viseli a telet, ha az nem teljes növekedésében kapja el.

– Kora tavasszal jelentős károkat okozhatnak az erős lehűlések. Köztudottan március folyamán a legtöbb gyümölcsfa mélynyugalma megszűnik, s ha a tavaszi felmelegedések bekövetkeznek, a rügypattanás, a lombfakadás megindul. Ez veszélyes, mert az aktív anyagcserét folytató szervek fagyérzékenyek, s ezáltal a későbbiekben fellépő tavaszi fagyok igen jelentős károkat okozhatnak. Elsősorban a szállítást végző szervek az edénynyalábok a legérzékenyebbek a késői fagyok károsító hatására. A fagyvédelmi eljárások során azonban jelentős érték menthető meg, különösen gyümölcsösökben. Ez lehet a füstölés, fagyvédelmi permetezés, ahol a vesszőre fagyó vízpermet véd a még hidegebb külső levegőtől, de nagy fagyok idején szokás a gyümölcsösökben éjjel égetni, kis tábortüzeket gyújtani, ezek is képesek pár fokkal emelni a hőmérsékletet.

– A szőlőben, az őszibarack valamint az alma esetében a márciusban alkalmazott naftil-ecetsavas permetezés a lombfakadást akár két-három héttel is késleltetheti.

– A kora tavaszi fagyvédelemben a gyümölcsfák törzsének öntözése abból a célból szokás, hogy a fagyérzékeny fenológiai fázisukat a tavaszi fagyok utáni időszakra toljuk el. Ha a nappali időszakban a gyümölcsfák törzsét folyamatosan öntözzük, akkor a víz párolgásából eredő hőelvonás a fák hőmérsékletének csökkentését okozza, ami pedig ennek következtében az érzékeny fenofázis időben későbbre tolódását eredményezi. Később indul be a nedvkeringésük. Alma és őszibarack-állományokban ezzel a módszerrel akár 1-2 hét virágzáskésleltetést is el lehet érni. A virágzáskésleltetés következtében az érés időpontja is késik néhány napot, ám ez nem gond, mert ezzel az érési idő szakaszosan módosítható, így nem egyszerre lesz nagy mennyiségű gyümölcsünk, hanem hosszabb ideig, arányosan jobban elosztva.

– A kora tavaszi napsütésnek is lehetnek káros hatásait, főleg ha az éjszakák kemény fagyokat hoznak. Az egyik káros hatás a hőingadozás okozta kéregrepedés, és az ennek következményeként megtelepedő kártevők megjelenése lehet. Ugyancsak káros hatásokat vált ki, hogy a napsütésben egyes érzékeny fák nedvkeringése megindul, majd a hirtelen hideg hatására rövid időn belül ez a keringő nedv megfagy és roncsolja a szöveteket. E hatások ellen az érzékeny fák törzsének kartonpapírral való betekerésével, vagy mésszel történő lefestésével védekezhetünk.

– A talajban telelő hagymás, gumós, hagymagumós dísznövények védelmét a talaj átfagyásának mérsékléséven kell megoldanunk. Ennek elsődleges eszköze a mulcsozás. A nyári, könnyű, laza mulcs a fagyok ellen nem megfelelő, ezért cseréljük le vastagabb, fajsúlyosabb, a hideg ellen jobban védő anyaggal. Ilyen például a zúzott kéreg vagy a vastag lombtakaró. Szintén mulcsozással óvhatjuk a kis méretű fák, cserjék tövét. A mulcsot rakjuk kis kupacban a törzs köré, és biztosítsuk, hogy a szél ne hordhassa el „védfalunkat”. Rózsák tövét kerti talajjal is feltölthetjük.

– A téli növényvédelemhez tartozik az örökzöld növények öntözése csapadékmentes, fagymentes napokon. Ezeknek a növényeknek, a lombhullatókkal ellentétben, télen is van lombjuk, így a fotoszintézis és a párologtatás sem áll le, csak a mértéke csökken le, ezáltal a növény vizet veszít, amit pótolni kell. A havat csak frissiben, egyből a hullása után rázogassuk le az örökzöldekről, ha már megolvadt kissé a hó, és újrafagyott, akkor már inkább hagyjuk a lombozaton.

– Amint a tél első jelei megmutatkoznak, a hidegre érzékeny növényeket és a kényes fákat burkoljuk be és tartsuk pár fokkal melegebben egy téli takaró alatt. Ez tavasszal is igaz: már áprilisban is kirakhatjuk dézsás növényeinket a szabadba, de mivel május közepéig még számítani lehet talaj menti fagyokra, hidegebb éjszakákon érdemes ilyen takarást tenni mediterrán eredetű növényeinkre. Ez ne fólia legyen, mert az nem légáteresztő, túl nagy hőmérsékleti különbségeket okoz a nappali és éjszakai viszonyok között, valamint megrothadhat alatta a növény. A könnyű polipropilén szövet előnye, hogy lég- és vízáteresztő, vagyis az ezzel betakart növények nem fognak kiszáradni. Emellett még a fényt is megszűri, azaz üvegházként viselkedik – kiváló téli védelem. Ilyen speciális szöveteket takaró, de zsák formában is vásárolhatunk, ezeket ráhúzhatjuk a kisebb koronájú növényekre. A legjobb déli fekvésben a házfal mentén felsorakoztatni és szövettakaróval védelmezni ezeket. Így 3-4 °C-kal magasabb hőmérséklet érhető el a kert közepén árnyékban mérthez képest, és ezek a többletfokok lényeges különbséget jelenthetnek a kényes fajoknak.