Tolóajtó vasalatok

A tolóajtókat többnyire beépített szekrényeknél szokás alkalmazni, ahol a szárnyak nyitására nincs elég hely. Vannak „egyszerű” és könnyű kivitelű tolóajtók, ahol a vékonyabb laminált faforgácslapból készült ajtószárnyak görgői alul műanyagból vagy könnyűfémből készült fészekbe erősített horonyprofilban futnak. A görgők többnyire mart fészekbe süllyesztettek, de beszerezhetők lapra csavarozható változatok is. Az ajtólapokra szerelt görgők a felfogó lapjuk elforgatásával kb. 7 mm-es magassági korrekcióra adnak lehetőséget.

Az ajtólapok felső, szinte játékmentes megvezetését ugyancsak görgő pár biztosítja, amelyek az ajtólap élére vagy belső lapjára csavarozva kerülnek felszerelésre. A legegyszerűbb változatoknál felül csak arretálható, és teljesen lehúzható vezetőél van, ami megkönnyíti az ajtó pályára helyezését. A felső görgős megvezetések alumínium „U” –idomban futnak, amelyet a szekrénykorpuszra, vagy az azt helyettesítő falfelületre erősítenek. Az ajtólapokat helyükre illesztéskor előbb a felső vezetősínbe, kissé ferde helyzetbe ütközésig kell feltolni, majd az alsó görgők sínre illesztése után lehet beállítani a lötyögés mentes, sima futást.

Az ilyen ajtóknál a vasalatok kiválasztásakor főként a súlyukat kell figyelembe venni. Ez legfeljebb ajtószárnyanként 50 kg lehet. Ha az ajtólapokra pl. tükörlap kerül „borításként”, akkor acél- vagy alumíniumgörgős futóműveket és alumínium sínes megvezetést ajánlatos választani; a lap vastagsága 10-12 mm, a tükörlapé pedig 4 mm lehet. A tükörlapok 3-4 sávban, kétoldalas ragasztóval rögzíthetők az ajtólapokra, az élekre alu befogóprofilokat, a hosszanti élekre pedig húzóidomokat ajánlott szegélyként felerősíteni. Ezeket általában 1,7-3 m hosszúak, és a lapok összvastagságához igazodik a befogó méretük.

Nagyobb súlyú, vagy teleüveges tolóajtóknál ún. futópapucsok alkalmazása szükséges. A futópapucsok görgői kettős sínen futnak, a síneket pedig takaró lapok fedik el. Az ilyen nagyméretű és vastag üvegezett ajtókat felül speciális befogók rögzítik a görgős futópapucsokhoz, alul pedig többnyire kiállóan szerelt, hornyolt vezetőtömbök tartják irányban.

Ha az ajtó tömege meghaladja az 50 kg-ot, akkor nehéz kivitelű tolóajtókról beszélünk. Ezek már többnyire nagy gardrób ajtók vagy lakó helyiségek közötti átjáró ajtók, amelyeknél a szükséges szerelvényeket és vasalatokat nagyon alaposan kell kiválasztani. Az alapvető adatok a gyártók ajánlásaiban természetesen szerepelnek, azaz hogy adott vasalathoz milyen anyagú, vastagságú és súlyú ajtólapot javasolnak. Ez alapján az ajtólap mérete (felülete) is elég könnyen meghatározható, ám az ilyen ajtók kialakítását már célszerű szakavatott vállalkozóra bízni. Ezek ugyanis többnyire függesztett kivitelt igénylő tolóajtók, és futósíneik a felső tartólapon, vagy egy masszív, rejtetten felszerelt szögvasszerkezeten rögzíthetők. A tolóajtóra felcsavarozható függesztő lemezekre szerelt futógörgők vízszintes és általában függőleges irányban is állíthatók. Így könnyű az ajtólapokat pontosan beállítani. Az alsó megvezetést a fenéklapra, illetve a padlóra szerelt vezetősínekben mozgó görgők adják, illetve az ajtók alsó élébe mart, horonyba nyúló vezetőcsapok végzik. Ráütköztetett ajtók élére gumiütközők felerősítése szükséges. Az egymás elé felfüggesztéssel szerelt, ráütköztetett tolóajtóknál speciális kialakítású kettős futósínt erősítenek fel. Ebben mozognak a kettős futógörgők. Az alsó fenéklapra is kettős vezetősín kerül. A külső és belső tolóajtót a rászerelt görgők vezetik. Ez a szerkezeti egység is vízszintes irányban állítható.

E megoldások előnye, hogy az ajtólapok teljesen eltakarják a nyílást, ám az osztott ajtók miatt könnyebb a mozgatásuk. Az ajtólapok lehetnek üveges vagy tükrös, esetleg különféle anyagkombinációjú dizájn termékek, amivel az ajtók esztétikai hatása fokozható. A felfüggesztett ajtó megoldásoknál azok alja többnyire takaró lábazatot igényel, amely eltakarja a padlószint és az ajtó közötti hézagot. Tolóajtóknál ezt kefés huzatfogó, vagy ritkábban a futóvezetéket rejtő küszöb.