A tavaszi karbantartás egy kiadós mosással kezdődjön. Általában
elég mosószeres ronggyal mindenhol áttörölni a gépet, de ha utoljára sáros terepen
jártunk, akkor slagra lesz szükségünk. Ebben az esetben nagyon fontos, hogy
az erős vízsugárral kerüljük el a csapágyak, és a teleszkópok környékét, megóvva
őket a beázástól. A zegzugos részek eléréséhez mindenféle méretű kefe és szivacs
jól jön, a küllőket és a villák egyes részeit általában kitartóan kell dörzsölni,
mire igazán tiszták lesznek. Mosás után száraz ronggyal töröljük szárazra a
kerékpárt.
A karbantartást a legfontosabb alkatrésszel, a fékekkel kezdjük. A mai bicikliket
szinte kizárólag perem- vagy tárcsafékekkel szerelik. Peremfékeknél (néhol abroncsféknek
is nevezik) akasszuk ki a fékbowdent a féktestnél (fékkengyelnek is hívják),
és húzzuk ki a bowdenházból. A bowdent töröljük át egy ronggyal, hiszen a mosáskor
oda is juthatott nedvesség, majd vékonyan kenjük be műszerolajjal, és fűzzük
vissza a bowdenházba.
A fékpofákat
egy imbuszcsavar kicsavarása után tudjuk ellenőrizni. Ha már teljesen simára
koptak, akkor feltétlenül cserélni kell őket. Bizonyos típusoknál a fékpofáknak
a súrlódó betéte külön is cserélhető. A fékpofák visszahelyezése után úgy állítsuk
be őket, hogy behúzott állapotban teljes felületükkel felfeküdjenek a felnire.
Fontos, hogy fékezéskor egyszerre érjék el a felnit, különben nem fognak majd
rendesen, és a fékezés érzése is "nyúlós" lesz. Ezt úgy lehet beállítani,
hogy a fékek oldalán található előfeszítő-rugókat megfelelően feszítjük meg
a hozzátartozó csavarral. Ezek a rugók felelnek azért, hogy a féktestek fékezés
után újra eltávolodjanak a felnitől. Ha a fékpofák már jól vannak beállítva,
akkor ellenőrizzük, hogy a fékbowden hossza megfelelő-e. Fontos hogy a fékkarokat
ne lehessen a kormányig behúzni, különben nem lehet majd kellő erővel fékezni.
A bowden hosszát a féktest tetejénél tudjuk változtatni, ahol egy anya fogja
hozzá a bowdent a féktesthez. Ha csak finom állításra van szükség, akkor a fékkaroknál
lehet a bowdenház hosszát állítani.
A gondos karbantartás növeli az üzembiztosságot és az élettartamot is
A
tárcsafékeknél a betéteket bowdenes vagy hidraulikus rendszer szorítja a féktárcsához.
A bowdenes az egyszerűbb kivitelű, ennek állítása a peremfékekhez hasonlóan
megy. A hidraulikus tárcsafékek lényegesen precízebbek, ezeknél fontos a rendszer
tömítettsége, és hogy ne kerüljön levegő a rendszerbe. Épp ezért a hidraulikus
tárcsafékek karbantartását inkább bicikliszerelő végezze.
A tiszta biciklin vegyük szemügyre a kerekek állapotát is. Ha a kerekeket oldalirányban
mozgatva a csapágyak néhány mm-t kotyognak, akkor az agy kilazult, újra be kell
állítani. Szedjük le a kereket a bicikliről és a tengely két végén található
ellenanyák egyikét fogjuk erősen egy kulccsal, míg a másik végén található ellenanyát
lazítsuk ki. A tengelyen "befelé" haladva az ellenanya alatt a kónuszt
találjuk, ezt kell beljebb állítani. A kónuszt annyira csavarjuk be, hogy egy
kis játékot hagyjunk neki. Az ellenanyákat úgy húzzuk meg, hogy közben a kónuszt
ellentartjuk. A csapágy általában még ilyenkor is kicsit meghúzódik, ezért ellenőrizzük
hogy a kerék könnyedén forog-e. A bicikli csapágyainak (kerekeknél, középagynál,
pedáloknál és a kormánynál) nagyon hasonló szerkezetük van, így bármelyik lazult
meg, a fentiek szerint kell eljárnunk.
Túrák során a legtöbb gondot a kopott gumik okozzák
Nézzük
át a gumit, és ha a mintázata már nagyon kopott, néhol kikandikál a belső szövet
vagy vágásokat, repedéseket találunk, akkor mindenképpen cseréljük újra, különben
előbb-utóbb biztosan defektünk lesz. Ellenőrizzük a felni állapotát is: a hibátlan
felni pereme sértetlen, nincs benne nyolcas és nincs tojás alakja sem. Ha a
keréknek tojás alakja van, akkor a küllőket a "puklinál" rövidítsük
meg. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a küllők felni felöli végén egy lemezkulccsal
tekerünk néhányat a küllőn található anyán. Ezzel az anya a kerék közepéhez
közelebb húzza a felnit. Minden csavarás után ellenőrizzük, hogy jó úton járunk-e,
ha kell, azonnal korrigáljunk. Ha a felniben nyolcas van, (azaz forgás közben
jobbra-balra kacsázik, sokszor még a fékpofákhoz is hozzáér) a kereket forgatva
figyeljük meg, hogy hol tér ki oldalra. Ha valahol például jobbra tér ki a felni
az ideálistól, akkor ott azokat a küllőket kell picit meghúzni, amik az agy
bal oldalához kapcsolódnak és azokon kell engedni, amik az agy jobb oldalára
futnak be. Ehhez a művelethez türelem és nagy pontosság kell, minden félfordulatnyi
húzás vagy lazítás számít.
Ne feledkezünk meg a lánc és a fogaskerekek tisztításáról sem. Ezeket a benzinkutaknál
kapható motorblokk lemosóval érdemes tisztítani. A fogaskerekeket egyenként
töröljük át motorblokk lemosóval átitatott ecsettel, ronggyal. A lánc tisztítása
legegyszerűbben lánctisztító készülékkel végezhető. Ennek kefés fogaskerekeit
egyszerűen rá kell csukni a láncra, és némi lemosó-folyadék hozzáadása után
a láncot jó párszor át kell forgatni a szerkezeten. A megtisztított láncot egy
ronggyal töröljük át, majd kenjük be műszerolajjal, vagy fújjuk be lánckenő
spray-vel. Ne használjunk túl sok kenőanyagot, a felesleget mindig töröljük
le.
Az utak tele
vannak kerregő, rosszul beállított váltójú biciklikkel, pedig a váltók beállítása
sem nehéz feladat. A legtöbb első- és hátsó váltón található két csavar, amellyel
a váltó legszélső helyzeteit lehet beállítani. Ezeket állítsuk be úgy, hogy
a lánc és a váltó akkor se feszüljön, ha a lánc a szélső fogaskerekeken fut.
A pontos beállításhoz csak annyit kell megértenünk, hogy váltóbowden egy rugó
ellenében mozgatja a váltót, ami laza bowden esetén a legkisebb fogaskeréknek
megfelelő helyzetbe tér vissza. Első lépésben állítsuk a váltóbowdent olyan
lazára, hogy ha a váltókarral a legkisebb fogaskereket választottuk, akkor a
váltó épp átrakhassa a láncot a legkisebb fogaskerékre. Innen a váltókarral
váltsunk eggyel magasabb fokozatba, és ha kell, a bowdent rövidítsük meg addig,
míg a váltó épp eggyel feljebb nem teszi a láncot. Ezzel a módszerrel haladjunk
végig egyesével az összes fokozaton, amíg a váltót tökéletesen be nem állítottuk.
Ha mindezzel végeztünk, már csak a keréknyomás ellenőrzése maradt hátra, és
tervezhetjük is a hosszú nyári túrákat.