Tolóajtók a falban

Óhajunk nem vágyálom. A tolóajtókat ugyanis elég régen kitalálták, és ma már "tokkal vonóval" készen is megvásárolhatók. Sajnos azonban, ezek ára nem a középkeresetű pénztárcákhoz igazodó, és akkor még a falbontási procedúráról, s annak költségeiről nem is szóltunk. Mondjunk le róla? Szó sincs róla! Csak szerényebb kivitelű megoldást kell választanunk. Természetesen áldozatok nélkül ez sem megy, de úgy véljük alábbi megoldásunk megfizethető, különösen, ha magunk leszünk a kivitelezői is.

Mivel számoljunk?

Először is azzal, hogy az eredeti ajtótól biztosan búcsút kell vennünk. S nemcsak attól, hanem az egész ajtótoktól is. Ezek ugyanis kisebbek a falnyílásnál, és súlyosak, ezért nem használhatók. Továbbá, az sem mellékes, hogy amit a réven nyerünk, azt részben elveszítjük a vámon, azaz az ajtószárny(ak)nak most is hely kell, csak a fal mellett. Mindebből az is kiderül, hogy csak ott lehet a tolóajtót megvalósítani, ahol az ajtónyílás mellett van hely az oldalfallal párhuzamosan mozgó ajtó számára. A dolgot tovább bonyolíthatja, ha kétszárnyú ajtót akarunk átalakítani, ugyanis akkor a szárnyaknak jobbra és balra kell a fal mellé gördülniük, amihez mindkét oldalon a szárnyak szélességével azonos méretű szabad falfelületre lesz szükségünk.
Azzal a körülménnyel is számoljunk, hogy a megoldás akkor lesz igazán korrekt, ha az új ajtók kinyitva valóban a falba tűnnek el. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha gipszkarton falat húzunk elé a szobafal teljes méretében. Ehhez természetesen faváz szükséges, mindent összeszámolva így kb. 110 mm-rel lesz kisebb a szoba alapterülete, ezt a területet veszítjük el a "vámon".
A fentiek alapján az sem lehet kétséges, hogy új ajtó(k)ra lesz szükségünk. Ezek azonban egyszerű kialakításúak, legfeljebb a lapborításukat variálhatjuk, de csak módjával, mert most minden rájuk erősített réteggel kijjebb kell helyeznünk a takarófalat. Az ajtókat természetesen felül görgős megvezető sínre kell függesztenünk, alul pedig padlóra erősített sín akadályozza meg az oldalra mozdulásukat. A sín azonban csak az ajtónyílásig ér, nem fut keresztül rajta, tehát pl. a folyamatosan egybeparkettázott, vagy szőnyegpadlózott helyiségek padlóburkolatát nem szakítja meg az ajtónyíláson keresztülfutó sínkorona. A tolóajtókhoz szükséges síneket, görgős felfüggesztést komplett készletként a nagyobb barkácsáruházakban szerezhetjük be, és ha szükséges, külön vezetéksíneket is vásárolhatunk kiegészítésükhöz. Alsó görgős megoldást ne válasszunk, mert a műanyaggörgők csak 30 kg súlyú ajtókhoz megfelelőek, az új ajtók pedig valószínűleg ennél azért súlyosabbak lesznek, azonkívül ezekhez a görgőkhöz alsó vezetősín szükséges, amit a padlóba, vagy arra kell erősítenünk. A felső vezetőgörgős sínek általában 2 m hosszúak, ezért a kétszárnyú ajtókhoz mindenképpen két garnitúrára lesz szükségünk. Áruk kb. 5000 Ft körüli, és a 80 kg súlyú szárnyak csendes, pontos megvezetését teszik lehetővé.
A vezető síneket masszív, 50´60 mm-es tartólécre kell szerelni, amelynek hossza két ajtószélességnyi. Kétszárnyú ajtók esetében a tartóléc két staflidarabból toldócsapozással állítható össze. A tartólécet lécvázra kell erősítenünk, ami egyben majd a gipszkarton lemezek felerősítéséhez is szükséges. A vízszintes hevederlécek helyét a fedőlapok mérete alapján határozzuk meg, ám számoljunk azzal is, hogy a táblák felező vonalai alá - a burkolat szilárdsága miatt - is szükségesek felfogólécek.

Az átalakítás megtervezése

Abból induljunk ki, hogy az átalakításhoz az eredetinél valamivel nagyobb, és főként szélesebb ajtólapra, mellette pedig a méreténél 50 mm-rel szélesebb szabad falfelületre lesz szükségünk. Ez általában biztosítható. Kiinduló méretként azonban a lebontott ajtótok mögötti csupasz falnyílást vegyük alapul. A nyílás oldalait vakolva, vagy gipszkarton burkolattal kell sima felületűvé alakítanunk, az ajtó méretét pedig e nyílásnál 50-70 mm-rel magasabbra és ugyanennyivel szélesebbre kell terveznünk.
Az átépítés során a falnyílás alaki korrekcióját is elvégezhetjük. Az ajtó nyitott állapotában az éle legalább 50 mm-re álljon ki az ajtónyílásból, hogy legalább a felületébe süllyesztett mélyedés segítségével tudjuk majd mozgatni. Az ajtó magassága - a padló szintje fölött 5-8 mm hézagot hagyva - kb. 65 mm-rel legyen magasabb a nyílásnál, hogy azt tökéletesen elfedje.
Az új ajtólap vázát 40´60 mm-es lécekből, ollós illesztésű sarokkötéseket alkalmazva szerkesszük meg. Ajánlatos ún. András-kereszttel, azaz átlós merevítőlécekkel elejét venni a deformálódásuknak. Borítóanyagként natúr fa ajtókhoz 4-5 mm-es rétegelt-, vagy fautánzatú laminált farostlemez táblákat használjunk, de más fedőanyagokat, pl. perforált felületű, MDF maganyagú, színfurnérozott, vagy akár kazettás formára préselt, és felületkezelt farostlemez ajtólapokat is választhatunk.
Az ajtó mérete alapján készítsük el a faváz elemeinek a kiosztását. A kellő szilárdság érdekében kétrétegű, félosztásnyira eltolt 9 mm-es gipszkarton lapokkal fedjük majd le az egész falfelületet. Ha viszont az álfal elé szekrények, vagy polcok kerülnek, elég az egyrétegű borítás is.
Gondoljunk arra is, hogy a kinyitott ajtólapon túli szabad falrész üregét miként tudnánk előnyösen kihasználni. E felületbe készíthetünk süllyesztett kazettákat, de zárt polcos, vagy ajtós szekrényt is kialakíthatunk mögéje. Ebben az esetben nem szükséges faltól falig lefednünk a felületet, az álfal csak az ajtót rejtő váz széléig érjen. A bútor viszont lehetőleg mennyezetig érő legyen. A kazettás kialakítás nagyon dekoratív, ám jelentős plusz munkával jár, hiszen a kazetták mindegyike keskeny oldalborítást igényel, és még világítással is célszerű ellátnunk. A kazettákba képeket, kisebb dísztárgyakat helyezhetünk, ám arra számítsunk, hogy ezek a falüregek nem lesznek túl mélyek.
Ezen igényeink alapján készítsük el a fa tartóváz, továbbá az ajtólap tervrajzát, majd szerezzük be a hozzávaló alapanyagokat.

Az ajtólap elkészítése

A keretét 40x60 mm-es lécekből leszabott darabokból állítsuk össze. A sarokkötéseket ollós csapozással alakítsuk ki, és az átlós merevítőléceket is csapozva fogassuk az élkeret sarkaiba, mert sk. tolóajtóként csak ún. teleajtót célszerű készítenünk. Az átlós támelemeket középen természetesen egymásba eresztve fogassuk össze. Ne feledkezzünk el az alsó keretlécbe marandó vezetőhoronyról és a huzatkizárását szolgáló sörtés betétcsík felerősítéséhez szükséges aljazásáról sem. A középső horony mérete a vezetősínéhez igazodjon, de mély legyen, nehogy alul a sínre üljön fel az ajtószárny. Az alkatrészek összeállításakor nagyon ügyeljünk a keret merőlegességére, és amíg a ragasztó köt, a kötéseket csavaros szorítókkal préseljük össze, a keretet pedig fektessük vízszintes felületre.
Amíg a ragasztó szárad, szabjuk le az oldalborító lapokat. Ezek szélességét nagyon pontosan vágjuk egyenesre, élüket pedig csiszoljuk simára. Szélességük a záró élük mentén legalább 5 mm-rel legyen kisebb a váz szélességénél, hogy a váz majd pontosan záródjon a tok zárólécére. A lemezeket pontosan illesztve ragasszuk a keretre, mégpedig sík felületre fektetve, és közvetlenül egymás után. A két borítóréteg közötti üreget ajánlatos hő-, de még inkább hangszigetelő anyaggal kitöltenünk. A ragasztások vonalában, két oldalról lécek közé fogva, csavaros szorítókkal fogjuk össze az ajtólapot. A ragasztáshoz nagy szilárdságú faragasztót használjunk, és türelmesen várjuk meg a teljes kikeményedéshez szükséges időt. A kész ajtólapot csiszoljuk simára, és a fa alapanyagúakat felületkezeljük, igényeink szerint pácoljuk, majd sima részeit többször vonjuk be bútoripari színtelenlakkal. A laminált anyagoknak csak az élét és a nyers fafelületeit kell lakkoznunk. Ha viszont az ajtó borítóanyaga perforált lap, akkor alá egy másik, ugyancsak furnér borítású lapot is kell ragasztanunk, majd az így összeragasztott táblát kell a keret mindkét oldalára erősítenünk. Üvegezett ajtó készítésére azonban ne vállalkozzunk, mert ahhoz nagyon szilárd, és speciálisan e célra kialakított keret szükséges, ami feltehetően meghaladja a lehetőségeinket, ráadásul az ajtó az üvegezés miatt túlsúlyos lesz.

Ajtónyílás korrekciója

Az ajtónyílást vakolva a legegyszerűbb szabályos sík oldalúvá változtatnunk. Ám az alaki változtatások sem megoldhatatlanok, gondolunk itt a különféle formájú boltíves megoldásokra. A sarkok "kitöltését" hálós rabicolással, vagy favázas gipszkarton fedéssel nem nehéz kialakítani.
A gipszkartonos megoldás előnye, hogy a vázra könnyű felcsavarozni a gipszkarton lapokat, az alakra vágáshoz egy jó marokkés is elegendő, és teljesen falazott hatást érhetünk el ezzel az anyaggal is. Az ilyen megoldásoknak hátránya, hogy a tolóajtót rejtő álfalon is azonos alakúra kell a nyílást formálnunk, de úgy, hogy az ajtólapnak 60 mm széles nyílás maradjon a boltív belső oldalán.
Az élek szabályosságára azonban nagyon ügyeljünk, mert a gipszlapok kartonozása csiszoláskor könnyen foszlik, amit elég nehéz gletteléssel eltüntetni. Arra is számítsunk, hogy az álfal felöli boltíves burkolatot majd csak az álfal kartonozásakor szerelhetjük fel.

Falra szerelt tartóváz

Az első feladatunk, hogy az ajtót tartó lécet erősítsük szilárdan a falra (1). Ezt átmenő csavarokkal és falba süllyesztett dübelekkel oldjuk meg. A vezető sínt úgy állítsuk be, hogy az ajtólap és a fal között 5 mm hézag maradjon, s ugyanennyi a rés mérete a külső, függőleges tartólécek és az ajtó másik oldala között is. A síntartó léc természetesen párhuzamos legyen a padló síkjával, különben az ajtó alatt túl nagy hézag keletkezhet, vagy megszorulhat mozgatása közben. A magasság beállítására egy pontosan méretre szabott léc is megfelel, amellyel legalább három helyen ellenőrizzük a tartóléc és a padlószint közötti távolságot. A függőleges tartólécek 40-60 cm-re legyenek egymástól, és felül a mennyezetre, alul pedig a padlóra csavarozott lécre, egymásba eresztetten erősítsük fel mindegyiket. Ha az álfal kazettás kialakítású lesz, akkor az üregek helyét lécekkel körül határolva már most készítsük el.
A falra szerelt tartószerkezetre most már felszerelhetjük az ajtó sínvezetékét (2). A faltól és a vertikális tartólécektől azonos távolságba legyen a fémsín oldala, amit méretre munkált lécbetétek behelyezésével biztosíthatunk a legkönnyebben. Ezt követően helyezzük a sín belsejébe a megvezető görgőket (3), majd az ütközőbakot is rögzítsük a sín végére. Az ajtó felső élére is csavarozzuk fel a függesztő elemeket (4), majd az ajtót illesszük a helyére (5). Kétszárnyú ajtók esetében a síneket a falnyílás közepén teljesen egymáshoz illesztve szereljük be. Az ajtót félig toljuk a helyére, és csúsztassuk alá az alsó vezetősínt, majd teljesen hátratolva előbb elől (6), majd hátul is csavarozzuk a padlóra. Az ajtó könnyű mozgását ellenőrizzük, és ha nem akad sehol, akkor középen is fogassuk a padlóra.
Az ajtónyílást áthidaló vízszintes és függőleges tartólécek élére csavarozzunk huzatkizáró szegélyt. Az ajtó tokra záródó éle felől a keret kiálló része miatt - ami a záróléc mart hornyába illeszkedik - nem szükséges huzatzáró csíkokat felerősítenünk. A mágneszárat az ajtókeretbe vésett horonyba csavarozzuk fel, a csappantyúlemezt pedig a tokra. Ezt a szerelvényt a kilincset helyettesítő fogantyúval, vagy mélyített fészekkel egy vonalba célszerű felerősíteni. Az ajtót toljuk teljesen hátra, és az ütközőbakot úgy állítsuk be, hogy nyitott állapotában a fogantyújához még kényelmesen hozzá tudjunk férni. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy az ajtólap kissé kiáll a nyílásból. A bak beállítása után azt is nézzük meg, hogy az egyébként könnyen gördülő ajtószárnyat kellően rögzíti-e a mágneszár, és hogy nem szüksége-e itt is gumiütközővel csökkenteni a becsapódás zaját. E célra megfelel egy lágy gumiradír is, amit kis vésett fészekbe ragasszunk be. Hatása csak akkor megfelelő, ha alig áll ki az ajtó éléből, és nem gátolja az ajtó hézagmentes záródását.
Ha minden szempontból jól működik az új ajtó, akkor már csak az esetleges fali kazetták világítótesteit kell a helyükre szerelnünk, és jöhet a finálé, azaz a gipszkarton-lapok felszerelése (7). A lapokat gyorsan felcsavarozhatjuk, ám arra ügyeljünk, hogy az ajtó fölötti rész boltíves kialakításánál a másik oldal felöli formával azonosra szabott darabbal fedjük le. Az ívelt élek kellő vastagságát, pl. a fedőlap mögé felerősített gipszlappal biztosíthatjuk a legkönnyebben. Az így megvastagított burkolat élét glettelve formáljuk simára, és töretlen ívűre. Némi nehézséget okozhat az esetleges fali kazetták nyílásainak kivágása. Hogy könnyebb legyen a dolgunk, helyüket pontosan jelöljük be, majd 10 mm-nyivel szűkebbre szabjuk ki a nyílásokat. A lap felszerelése után azonban azonnal gipszráspollyal munkáljuk pontosan egyenesre a nyílás éleit.
A burkolásnál az ajtónyílás melletti részek lefedése a legigényesebb feladat, mivel e helyeken keskeny csíkokra vágott kartonnal kell dolgoznunk. Ezt ragasztani a legkönnyebb, ám egy-egy kartoncsavar behajtásával ajánlott az ilyen keskeny darabokat a faváz elemeire fogatni. Gipszkarton helyett élfedésként használhatunk vékony fa-, vagy műanyag lemezt is (8), ám ezek felragasztásához diszperziós ragasztót alkalmazzunk. A csavarozás után következhet a lapok és az élek szintbe glettelése, majd ezt követően a felületek simára csiszolása.
Most még arra is módunk van, hogy az egyébként puritán ajtónyílást díszesebbé tegyük, habosított sztirol anyagú fazonos szegélylécek felragasztásával. Ezzel az ajtónyílás nemcsak hangsúlyosabb, hanem dekoratívabb is lesz. A léceket még festés, illetve tapétázás előtt ragasszuk fel az ajtónyílás köré, mégpedig úgy, hogy a lécek éle egy síkba kerüljön a fal, vagy a nyílás élével, és az illesztési hézagokat tapétaragasztóval dúsított glettanyaggal simítsuk be. Előtte azonban győződjünk meg arról, hogy a szegélyléc elviseli-e a kisebb sugarú hajlításokat. A keskeny díszlécek kb. 200 mm-es sugárban hajlíthatók meg, a szélesebbek azonban már a 350-400 mm-es ívű hajlításokat se nagyon viselnek el torzulás nélkül. Ívbe hajlításuk hidegen történjen, és amíg a ragasztó megszilárdul gombostűkkel célszerű a burkoltra rögzítenünk. Az ívelt részekek egy darabból hajlítsuk meg, és csak egyenes szakaszokon toldjuk meg a díszléceket.
A glettelés kiszáradása után még egy csiszolás következik, s most már csak a tapétával illetve a falfestékkel kell az új falat a többihez hasonlóvá tennünk. Ezután el is felejthetjük, hogy itt valaha pántolt, s nem tolóajtó volt. Álmunk tehát megvalósítható, de csak rajtunk múlik, hogy majd mikor, hogyan és mennyibe kerül a saját tolóajtónk.