A megelőzés könnyebb, mint a kármentesítés

Favédelem

A beépített faanyagoknál nem véletlenül írják elő jogszabályok a védőkezelést, hiszen ez a saját érdekünket szolgálja. Sajnos ezt sokan nem veszik elég komolyan, amit csak évek múlva, a károk felmérésekor bánják meg igazán. Komoly értékekről van szó, hiszen tetőszerkezetek, padlóburkolatok mehetnek tönkre a hiányzó, vagy nem megfelelő hatású favédelem miatt.

A faanyagokat ugyanis számos kártevő veszélyezteti folyamatosan. Ha hiányzik, vagy gyenge a megelőző anyagvédelem, akkor szinte biztos, hogy bekövetkezik a fertőzés, aminek a megszüntetése igen nehéz feladat. Ezt leginkább a favédelmi szakemberek tudják, no meg a károsultak, akik a bajban tőlük várják a problémák megoldását. A dolgok elfajulásának ugyanis nincs határa, és két egyforma eset sincs.
Az ácsok - tisztelet a kivételeknek - nem szeretnek a beépített faanyag védelmével bíbelődni. Hiába használ az iparos légszárított faanyagokat, ha az nincs megfelelően favédőszerrel is lekezelve. A költség nem különösebben jelentős, de a megfelelő hatékonyságú szert kell alkalmazni. És ez még mindig nem elég. A beépítéskor lemunkált felületeket is alaposan be kellene itatni favédőszerrel. A faanyagok pl. a bütüik felöl 3x annyi nedvességet képesek felszívni, mint más felületeiken. Fontos az is, hogy az alkalmazott védőszer milyen mélységig hatolt a faanyagba, ami többnyire a kezeléstől függ. A kivitelezőtől ezért kell a kezelés mikéntjére, a védőszer nevesítésére vonatkozóan írásos nyilatkozatot kell kérni, mert a később jelentkező károk esetén e nélkül semmi esélyünk az érdekérvényesítésre.
A favédőszerek különféle tulajdonságúak és van közöttük számos termék, amely alapos kezelés mellet több évtizeden keresztül biztosítja a faszerkezetek tartósságát, ha szakszerűen kerültek beépítésre. Ezek általában vízbázisúak, és mélyen a fába szívódva biztosítják annak gombásodás és rovarkárok elleni védelmét. Egy védőréteg felecsetelése ritkán elégséges, és az áztatásnak is meghatározott ideig kell tartani.
A faanyagnak nemcsak védettnek kell látszania, hanem annak is kell lennie. A védőkezelést utólag természetesen sokkal nehezebb pótolni, különösen a teljesen beépített szerkezeti elemeken, pl. beépített tetőszerkezetekben, és a fertőzött darabok sem mindig menthetők meg a rovarfertőzést megszüntető szerekkel. Sőt, az ilyen mentőakciók csak igen körülményesen és költségesen végezhetők el. Az ácsok, asztalosok favédő "adatbázisa" nem feltétlenül biztos, az előtájékozódás tehát még egy deszka fészer megépítésénél is fontos, hát még egy tetőszék, vagy fa belső burkolat kialakításánál.
A faanyagokat ugyan többnyire 12 %-ra légszárítva lehet beszerezni, de már a fatelepen, helytelen tárolás közben is megfertőződhetnek. Ezért is fontos, hogy mielőbb megelőző gomba és rovarkár elleni védő kezelésben részesüljenek, és az esetleges kéregmaradványokat is el kell róluk távolítani. Ha nem ilyen anyag kerül beépítésre, akkor különféle - csöves és tömlős-, basidiumos-, könnyező-,pince-, fenyő- stb. - gombák telepedhetnek meg a felszínükön. Ezek többnyire nedves faanyagokat támadnak meg, viszonylag magas légpáratartalmú helyeken. Mindegyik korhadást idéz elő. A károsodott elemeket mindenkor új és favédelemmel ellátott darabokkal kell pótolni. Ha lehetséges a még ép részeket is favédőszerrel kell kezelni. Ez pedig sok esetben szinte lehetetlen. A gombák, a korhasztó hatásukon kívül, az egyes rovarkártevőknek is megfelelő életteret teremtenek, ami a faanyag gyors pusztulását idézi elő.
A rovarkártevők a legveszélyesebbek. Ezek ugyanis a felszín alatt járatokat rágnak az anyagba. A kártevő bogaraknak azonban csak a lárvái okoznak kárt. Megtelepedésüket többnyire kopogó, percegő hang, majd a fa felszínén jelentkező kisebb nagyobb lyukak, az ún. kirepülő nyílások megjelenése jelzi. Számos fajuk ismeretes, de ezek egyike sem szú. A szú ugyanis csak élő fákban él. A károkozók cincérek, különféle kopogó- és szijácsbogarak lárvái. Nagy kártevők, és utólag már igen nehéz ellenük védekezni. Van, amelyik csak a fenyőféléket, mások a lomfákat is károsítják. A védekezés csak a kezdeti fertőzéseknél lehet hatásos, lebárdolás és megszüntető hatású favédőszerrel történő átitatással.
Ha a faanyagot rovar támadta meg, a kármentés már nagyon nehéz. A rovarokat ugyanis csak akkor lehet elpusztítani, ha a szer eléri őket. Mivel rettenetesen szaporák, és járataik át meg át járják az anyag belsejét, injektálással csak ritka esetben lehet ezt elérni. Kisebb tárgyaknál, pl. faszobroknál az elgázosítást szokás alkalmazni. E célra megfelel a szódaszifon széndioxid patronja, ha a tárgyat légmentesen záródó műanyagzsákba lehet zárni. Ilyenkor több patron tartalmát kell a zsákba juttatni. A gáz legalább 2 hét alatt hatol be a járatokba, ahonnan kiszorítja az oxigént és így elpusztítja a lárvákat.
Értékesebb bútordarabok és egyéb fa műtárgyak elgázosítását azonban érdemesebb a feladatra szakosodott vállalkozóra bízni. Ez a legbiztosabb módja a farontó bogarak elpusztításának. Lakásokban, ahol a parketta, vagy az ajtók, ablakok anyagát pusztítják a bogarak, ez a megoldás nehezen alkalmazható, mert nehéz a helyiségek tökéletes szigetelése, és a lakóteret hetekre el kell hagyni.
Olyan esetekben, amikor pl. frissen lerakott parkettában jelennek meg lyukak, vagy fűrészpor halmocskák, a burkolatot ezen a részen azonnal fel kell szedni, és új lécekkel kell pótolni. Ilyenkor csak a gyors csere segít, amíg a fertőzés nem terjed tovább. Ha vakpadló van a parketta alatt, azt is ajánlatos megvizsgálni, mert az is fertőzött lehet, és így az is cserére szorul. Ez főként akkor fordul elő, ha olcsó és nem légszárított faanyagból készül a burkolat.
Rovarkártevők ellen szóba jöhet még a hőkezelés is, mivel a 60 fokos hőmérsékletet a lárvák már nem viselik el. Kérdés azonban, hogy ez mennyire károsítja magát a tárgyat, hiszen a faanyag teljes vastagságában ilyen hőfokot kell elérni a teljes "tisztuláshoz". Régi, ún. szúette bútoroknál ez a módszer a ragasztó és a különféle felületi bevonatok miatt ritkán alkalmazható. Ilyen esetekben a szakszerű és hosszadalmas injektálásos telítés a célra vezető. Hatóanyagként oldószeres szert kell választani, amit fecskendővel szokás a kirepülő nyílásokon át a járatokba juttatni. Ez hosszadalmas módszer, amit több hetes megfigyelési idő követ. A lyukakat végül fatapasszal kell lezárni, majd következhet a bevonat felújítása. Kisebb daraboknál érdemesebb pl. a szakszerű elgázosítást választani.
Az átitató injektálást olyan helyeken lehet alkalmazni, ahol ez esztétikailag nem okoz problémát, pl. vaskos ajtótokok, gerendák oldalán stb. Ehhez a fa keresztmetszetének 2/3-áig nyúló, egymástól 10 cm-re fúrt 6-8 mm-es lyukakra, és azok többszöri rovarölővel történő feltöltésére van szükség. A hatás fokozható, ha az injektált részt fóliával fedik le. Ezt több napon keresztül meg kell ismételni, és ha egy hónapig se percegés, se újabb kirepülő nyílások nem jelennek meg, a lyukak kezelt fatiplikkel lezárhatók. E célra kimondottan megszüntető hatású szer használható.
Mindezekből következik, hogy szakszerű, megelőző védőkezelésel elkerülhetők a későbbi fertőződések, és ennek a 10-15 %-os költsége egyáltalán nem kidobott pénz. A későbbi gomba- és rovarkárok megszüntetéséhez a megelőzésnél hatékonyabb szereket kell alkalmazni, és az ilyen eljárások a megelőzésnél sokkal többe kerülnek.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: favédelem

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

VALTTI faápoló termékcsalád

A környezeti, egészségügyi, és biztonsági kockázatok felismerése, értékelése és csökkentése szerves részét képezi a Tikkurila mindennapi munkájának. A Tikkurila VALTTI termékcsaládjának...


Hőkezelt faanyagok

A termikus kezelés hatékonyan változtatja meg a faanyagok tulajdonságait. Az olyan faanyagokat , amelyeket régebben csak belsőtérben lehetett használni, a termikus kezelés után a külső térben is...