Mágikus csavarok

A legelterjedtebbek a műanyagbetétes önzáró anyák. Menetük azonos a hagyományos anyák menetével, azonban a menetek meghosszabbításaként egy menet nélküli műanyag gyűrűt rögzítettek egy keskeny perem alá, amelybe maga a csavar vágja bele a menetet, amikor először belehajtják. A csavar fém menetélei megbirkóznak a műanyag sima belső felületével, és létrehozzák abban önmaguk pontos lenyomatát. A műanyag betét azonban - mivel hű negatívként zömül rá a csavar menetére - szorosan fogja a csavart, és nem engedi meglazulni.
A műanyagbetétes önbiztosítás előnye, hogy rezonanciabiztos, szívós, NONOX kötőelemeknél is kiválóan alkalmazható, mert sav és lúgálló és e mellett esztétikus.
Hátrányai lehetnek a viszonylag csekély hőállóság, valamint, hogy egyszeri szétszerelést követően ajánlatos az anyát lecserélni, mert a teljesen résmentes, zömített illeszkedés csak az első összeszoruláskor valósul meg.
Hőállóságban testhosszal győznek a műanyagbetétes változatokkal szemben az ún. "csak fém" önzáróanyák.
A rugóbetétes változat elve hasonló a műanyagbetétes változatokhoz, de itt a menetek nagyfokú súrlódását a fémfelületek közvetlen érintkezése valósítja meg. Az első képen látható szorítórugó például nagy erővel feszíti rá a csavaranya négy részből álló nyaktoldatának belső menetét a csavar menetére, ami fékként stoppolja a felületek egymáson való elmozdulását. Széles körben való elterjedését csak magas ára korlátozza, azonban ahol alkalmazzák, ott a legszélesebb típusválasztékban rendelkezésre áll.
A hasított típusok között két alapváltozat terjedt el; az egy és a két irányból behasított változat. Az embernek olyan érzése van ezekkel az anyákkal szemben, mintha a bűvész fűrészdobozából kerültek volna elő - de ettől még remek hatásfokkal rendelkeznek. Egyébként ügyes, frappáns megoldás, és feltételezhetően a magán műhelyek valamelyikében láthattak először napvilágot, ahol egy gép, vagy motor biztonságos összeszerelését úgy oldotta meg a leleményes konstruktőr, hogy egy hagyományos anyát egy csavarra tekerve satuba fogott, és oldalról precízen befűrészelt, majd a szintén félbevágott csavart eltávolítva visszafogta az anyát a satuba, és összenyomta a hasítékot. Amikor ezután rácsavarta az anyát egy ép csavarra, az összenyomott hasítéknak annyira szét kellett feszülnie, hogy a csavar menetébe behatolhasson. Ez a feszülés teremti meg a szükséges súrlódást, méghozzá nem csak a vágott élek mentén, hanem a belső felület legnagyobb részén, hiszen a menetfelületek felfekvési szöge megváltozott! A súrlódó felületek nagysága növelhető, ha egymással szemben - de természetesen nem egy magasságban - két hasítékot vágunk.
Mindkét változat előnye, hogy kis szériában akár házilag is előállítható, hátrányuk viszont, hogy komolyabb szerkezetek összeszerelésének biztosítása esetén csak precíz fémtani és mechanikai mérésekkel és számításokkal alátámasztva szabad alkalmazni. E megállapítás azonban minden nagyigénybevételre tervezett szerkezet esetében általánosan érvényes.
Külön figyelmet érdemel még a felületkezelés megfelelő biztosítása, de a kereskedelmi forgalomban kapható, jó minőségű áru esetében ez a kérdés természetesen megoldott. NONOX (rozsdamentes és saválló) változatban ez utóbbi típusok kereskedelmi forgalomban egyelőre nem kaphatók.
A torzított torkú típus "kijárata" szűkebb, mint a "bejárata". A csavar kényelmesen behatol az anya egyik végén, de erőfeszítésébe kerül előbukkanni a másik végén, ugyanis a nyílást 3 ponton megpréselik, így a körkörös nyílás eldeformálódik. Természetesen a menetfelületek felfekvése nagyarányban megnő, és a szabad mozgás ellenállásba ütközik, vagyis létrejön az önbiztosítás. Előnye, hogy a homogén anyag mechanikai, vegyi és hőtani tulajdonságai állandók, hátránya, hogy az önbiztosítás hatásfoka többszöri összeszerelés esetén jelentősen csökken.
Régi megoldás a kötés biztosítására a "kontraanya" alkalmazása. A kontrázás úgy történik, hogy először megfelelően meghúzzuk a hagyományos anyát a helyén, majd feltekerünk egy valamivel lágyabb anyagból készült alacsonyanyát is, amelyet szintén meghúzunk az anyán. A kontrázás a hatás-ellenhatás elve alapján működik. Ennek kipróbálására vegyen Ön is kezébe egy tetszőleges méretű csavart, tekerjen rá 2 db rá való anyát, majd kézzel húzza meg azokat egymással szemben! Most próbálja meg akár az egyiket, akár a másikat meglazítani! Érzi az ellenállást!
Hasonló megoldást kínál a biztosító lemezanya. A lemezanyát csak egyféleképpen lehet meghúzni a helyén, és ez pont a fordítottja annak, mint, ahogy az ember szeme kívánná. Mivel ez egy rugóacél lemezből préselt hatlapú anya, van neki "színe" és "visszája". Úgy kell a normál hatlapú anya fölött meghúznunk, hogy kifelé a visszája látszik, nem a színe. Fordítva hamar elakadna a hatlapú anya sarkaiban, és nem lehetne rendesen meghúzni. Az elv hasonló a kontraanyáéhoz, de a lemezanya meneten felfekvő felületei még az alacsony anyáéhoz képest is nagyon kicsik. A lemezanya, nem több, mint egy erős ék, ami befeszül a csavar menetébe a normál anya fölött, és úgy akadályozza meg annak meglazulását, mint a járművek kerekei alá betolt ékek szokták. Beszerezhető NONOX rozsdamenetes és saválló acélokból is.
Prózai megoldást kínál a csavaranya biztosítására a sasszeggel történő biztosítás. Végy egy koronásanyát, csavard fel, és húzd meg erősen a helyén! Fogj egy megfelelő hosszúságú sasszeget, és annak átmérőjére fúrd át a csavarszárat a korona tetszőleges, két szemközti nyílása között! Dugd át a furaton a sasszeget, majd hajlítsd rá a sasszeg végeit a furat túloldalán az anya koronáira, és kész a rögzítés!
Talán mondani sem kell, hogy ennek a megoldásnak sok hátránya van, de mindezek mellett biztos és garantált, hogy egyhamar nem rázkódik le az anya a helyéről. Az anya tetszőleges alkalommal újra felhasználható, de a sasszeget minden szétszerelés után érdemes cserélni, illetve gondosan pont ugyanaddig kell mindig ráhúzni az anyát, mert különben oda az előkészített furat! Általában M6-tól felfelé, többféle méret és minőség beszerezhető, így többek között NONOX változata is kapható. Kisebb méretekben érdemesebb más megoldást választanunk!
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk egy változatot, amely átmenetet képez az anyák és a következő nagy csoport, a rögzítő alátétek között. Hívják peremes vagy talpas anyának egyaránt. A sima talpú változat elsődleges funkciója az erőhatás nagy felfekvő felületen történő elosztása, amivel egy plusz elem, a lapos alátét kiváltható, viszont a rovátkolt változat e mellett önbiztosító funkcióval is rendelkezik. A rovátkolás lehet sugárirányú, vagy hullámos barázdáltság, valamint lehet a fűrészfogakhoz hasonló recézés, amely "visszairányban" elakad a felületen, ezzel akadályozva meg az anya letekeredését. Mivel több funkciójú, minimum egy munkafázist megtakarít a felhasználójának, ezért egyre inkább kezd elterjedni. Alkalmazásuk ott indokolt, ahol felfekvésük lágyabb anyagon történik. 8.-os, horganyzott felületű acél és NONOX változatai egyaránt könnyen beszerezhetők.
Ahogy fentebb már említettük, nem csak az anyák jelenthetnek megoldást a stabil csavarkötés biztosítására, hanem az alátétek illetve a csavarok is. Sorozatunk következő része ezeket fogja bemutatni.

Szöllősy András
Menet-Trend Kft.