Teraszok eső elleni védelme

Kezdjük talán azzal, hogy a terasz általában már az épület felhúzásával egy időben elkészül. Mármint az alapok biztosan, ám esetenként a burkolat csak később kerül leragasztásra. A terasz síkjának általában 1,5-3 fokban kell az épület falaitól kifelé lejtenie, hogy a csapadékvíz a szélek felé távozhasson a felületéről. Ez azonban még nem elégséges, mert a határoló falak és a fedetlen teraszalap alkotta sarkoknál védekezni kell a felverődő csapadékvíz hatása ellen.
Ha a terasz fölé tető kerül, a lábazatként felragasztott járólapok még ebben az esetben is előnyösek, mert a falakat nemcsak a szivárgó víz ellen, de felmosáskor a a felcsapódó szennyeződéstől is védik. Ha pedig a terasz fedetlen, a lábazatot különös gonddal kell kialakítani, hogy az oda verődő esővíznek útját állja, és ne károsíthassa az oldalfalak alját.

A járólapok, a leragasztásukhoz használt csemperagasztó és fugázóanyag flexibilis és fagyálló is legyen, amelyekkel elejét vehető a lapok későbbi felválása. A lábazat alkotta sarkokban a fugákat célszerű ívesen homorúra képezni, és a lapokkal szintbe hozni az ideálisabb vízelvezetés miatt. Az ajtóknál pedig ajánlatos beépített L-alakú lemezeléssel védeni a küszöböket. Ezek lehetőleg a szokásosnál legalább 2 cm-rel legyenek magasabbak, hogy még erős szélnyomás hatására se jusson át rajtuk az esővíz.
A terasz oldalsó vízelvezetéséről is célszerű gondoskodni, mert különben az élszegélyen folyik le a víz, ami előbb csak elszínezi, később pedig rongálhatja a betonpárkányt. Sőt nemcsak azt, emeltszintű terasznál a lábazatot, gyepes résznél pedig a terasz közvetlen környezetében a talajt is alaposan feláztathatja. Ez ellen vízelvezető vályúval, vagy a burkolólapok alá beépített speciális vízelvezető lemezelemmel lehet védekezni. A lábazati szennyeződések pedig vízlepergető bevonattal előzhetők meg.

Számtalan esetben a terasz fölé tető is kerül. Vannak esetek, hogy ezek már eleve az építés során elkészülnek, ami azzal az előnnyel jár, hogy az építőmesterek végzik a kivitelezést. Tudják, hogy a terasztetőt miként kell szivárgás-mentesen az oldalfalhoz csatlakoztatni, ügyelnek a lejtésre is, továbbá a csapadékvíz elvezetését is szakszerűen megoldják.
A tető lejtését némely esetben az épület adottságai hátrányosan befolyásolják, azaz az ideálisnak mondható 30 fokos lejtésnél kisebb is lehet. Ha az uralkodó szélirányba van a terasz fedése, akkor nemcsak a lejtése, de a beverődő csapadékvíz elleni védekezésre is nagyobb figyelmet kell fordítani, amit az eresz alá csatlakozó és a tetőre simuló megfelelő méretű és tömítést biztosító lemezeléssel kell megteremteni.
A tető felületének nagysága sem lényegtelen, mert téli hó súlyával is számolni kell. Erre a tartóváz szilárd összeállításával és a tartóelemek közötti távolságok jó megválasztásával lehet felkészülni, mégpedig a különféle fedőanyagok teherbírását is figyelembe véve.

A fedőanyagok választéka különféle elvárásoknak tesz eleget és a tulajdonságaik sem egyformák. A különféle anyagú és profilozású műanyaglemezek bármelyike alkalmas teraszok fedésére is, ám nem árt azt is tudni, hogy a nagy térfogatsúlyú fedőanyagok esőben bizony sokkal csendesebbek a profilírozott vagy üregkamrás műanyag fedőlemezeknél.
A tartóvázra szerelésüknél csak a gyártó által kifejlesztett megoldások és különféle gumibetétes elemek garantáltan szivárgásmentes rögzítést, amelyek érthetően kissé megdrágítják az alkalmazásukat. Viszont az ilyen tartóvázak a korrekt vízzáráson túlmenően tartósak és esztétikusa kis. Ha tehát átgondoljuk a szükséges és kézenfekvő szigetelési követelményeket, és azokat meg is valósítjuk, akkor nagy valószínűséggel elkerülhető a terasz beázása még nagyobb viharok idején is.