Fémek festése

Új és régi felületek bevonása

A tartós, mázolt bevonatoknál alapvetően fontos a felületek előkészítése. Különbséget kell tenni, hogy nyers, még kezeletlen, vagy már lefestett tárgyakat kell védőbevonattal ellátni. A nyersacél anyagokat a gyártást követően különféle gyári bevonatok védhetik a tárolás idején keletkező futórozsda kialakulása ellen. Ezt még a mázolás előtt – az iparilag megszokott homokszórás helyett - zsírtalanításra használható szerekkel kell eltávolítani; pl. oldószeres felületi mosással. E célra megfelel a vas-, vagy cinkfoszfátozás, esetleg a festéklemaróval való kezelés is. Az alapos csiszolás is hatásos a felület teljes letisztítására. Erre az olcsó, durva szemcsenagyságú csiszolópapíroknál alkalmasabbak a vászon alapanyagúak. Ezek jobban felfeszíthetők a csiszolótömbre, amire elég sokszor van szükség a szélesebb felületek letisztításakor. A csiszoláshoz használhatók még a különféle méretű huzalkefék vagy a fúrógépbe fogható, változatos méretű huzalkorongok is. Az erőteljesebben korrodált rozsdafoltokat azonban érdemes jó hatásfokú rozsdamaró szerrel eltüntetni, majd alaposan átcsiszolni. A munkákhoz ajánlatos vegyszerálló gumikesztyűk húzni, amiben kissé nehézkes ugyan a munka, de megvédi a kezünket a szennyeződésektől és bőrünket a kiszáradástól.

A felújító mázolásnál előbb azt kell megvizsgálni, hogy az előző festékréteg elég stabil-e egy újabb bevonó réteg felkenéséhez. A levelesen felváló, vagy már többször átvont festékréteget érdemesebb előbb festéklemaróval teljesen eltávolítani, majd következhet a felületek alapos átcsiszolása, huzalkorongozása. A rozsdás részekről huzalkefével leválasztható a málló rozsdaréteg, majd a maradéka rozsdamaróval teljesen eltávolítható. Ezután már alapos felületi átcsiszolással teljesen letisztítható az egyéb szennyeződésektől is. Azt azonban jó tudni, hogy a festéklemarók csak a festéket távolítják el, a rozsdafoltokat nem. Ha ilyen gócok maradnak a felületen, az új festékréteg is hamarosan leválik róla. A felületek tisztítása alapvetően fontos a további festékrétegek kellő tapadásához. Ellenben ha a meglevő festékréteg szinte folytonosan egybefüggő, nem feltétlenül kell eltávolítani. Átcsiszolással viszont nemcsak a feltapadt szennyeződések tüntethetők el, hanem az így érdesített felületre jobban tapad majd az alapozó festék.

Alapozni minden felületet kell, mert ez védi meg a fémet a későbbi rozsdásodástól, és a fedőfesték is jól tapad a felületre portalanítás után. Az alapozás tehát fontos, és csak ritka esetben hagyható el. Vannak különleges, rozsdás felületre is felhordható festékfajták, melyek hathatós védőréteget képeznek, de az ilyen felületekről is el kell távolítani a pergő, málló rozsdaréteget, és a drótkefézés is ajánlott. Az ilyen festékek az alapozót is tartalmazzák, és általában kétszeri átvonással biztosítanak kellő védelmet. A rozsdás felületre is felkenhető festékek ugyan drágábbak a többi festéknél, viszont fele annyi munkával érhetünk el ugyanannyi eredményt, és nem kel alapozót vennünk. Arra azonban fokozottan kell figyelni, hogy ezek a kompakt festékek csak a saját hígítóikkal használhatók! Esetenként nagyon rozsdás tárgyaknál, pl. kerítéseknél, vaskapuknál, elhanyagolt állapotú korlátoknál is nagyon előnyösen alkalmazhatók. Különösen nagyobb és tagolt felületeken gazdaságos a használatuk.

Az alapozó festés a fentieken kívül minden egyéb esetben szükséges. A régi, ólom-míniumos alapozó helyett a cinkporos alapozófestékeket érdemes használni. A cinkporos alapozók jó korrózióállóságot biztosítanak a letisztított fémfelületeknek.

A fém alapozófestékek választéka bőséges, hígítós és vízbázisú alapozófestékek is beszerezhetők, bár a színválasztékuk viszonylag szűkös. A vizes alapozóknál általában 1-2 réteg felvitele ajánlott, míg az oldószereseket egy, közepes vastagságú rétegben is elég alkalmazni. A vizes alapozó festékek többe kerülnek a hagyományos oldószereseknél, viszont oldószerként a víz használható. Az oldószeres alapozó- és fémfedő festékeknél általában a hozzávaló hígítót és fedőfestéket kell használni. Mindegyik ecsettel és lakkozó hengerrel is felhordható, amelyekkel egyenletesebb rétegvastagság érhető el, és könnyebb velük a munka. Van olyan festék, amelyet nem szükséges hígítani. Ezt az adott típusnál a használati útmutatókban fel is tüntetik. A vízzel hígítható alapozófestékeknél fokozottan kell ügyelni a megfelelő hígítási arányra, mert a sok víz adagolásával túl vékony alapréteg érhető el. Az alapozott tárgy felületét a teljes száradást követően érdemes csiszolással lágyan átsimítani, portalanítani, hogy a fedőfesték tapadása jobb legyen. A konzisztencia akkor megfelelő, ha az alapozó könnyen felkenhető, de még elég vastag, és az ecsetnyomok alig láthatók, szinte kisimulnak a felületen.

Mindig a gyártó ajánlotta rétegrendet használjuk; a megfelelő alapozót és a hozzávaló fedőfestéket, az ajánlott rétegszámban. A fedőfesték a végső bevonat a tárgyon, és a vastagsága nagyban befolyásolja annak tartósságát. Ez bármilyen típusú fedőfestékre igaz, ezért fontos az ajánlott rétegrend és az ideális sűrűség. A hígítás mértékét úgy kell beállítani, hogy ne „húzzon” felkenéskor, és az ecsetnyomok szinte eltűnjenek. Fedőfestékként használhatók az ún. vastagzománcok is, amelyek nagy fedőképességűek, és egy rétegben is hatékonyak.

A hígító a használat során párolog a dobozból, ezért időnként rátöltéssel ez hiány pótolandó. Erre a festék használatakor az egyre nehezebb eldolgozhatóságból lehet következtetni. A festékeket használat előtt mindig alaposan fel kell keverni, mert tárolás közben a sűrűbb része a doboz aljára rakodik. Csak ezt követően lehet a megfelelő sűrűségét hígító hozzáadásával beállítani, majd szükség esetén pótolni a festék átkeverése közben. Minden festék viszonylag hamar porszáraz lesz, ám a teljes kötéshez akár egy teljes nap is szükséges. Ezt a külső hőmérséklet is jelentősen befolyásolja, de érdemes a gyártó ajánlását betartani. Ha két réteg felkenése ad csak kellő védelmet, akkor szükséges a már száraz felületeket finoman átcsiszolni, és csak portalanítás után kenhető fel a második festékréteg. Ez lehet egy kicsivel hígabb is, hogy az ecset nyomai kisimuljanak a felhordott rétegen.

Az festéshez általában ecsetet szokás használni, mégpedig világos színű, finom sörtéjűeket. A vízbázisú festékekhez kapható poliészter sörtéjű is, amelyek még falazúrokhoz is használhatók. Lényeges a szélességük, amelyet a tárgy méretéhez igazodva kell megválasztani. Kisebb felületekhez 4-5 cm-esek ideálisak, a terjedelmesebbekhez akár 6-8 cm széles ecsetet is használhatunk. Ha túl széles az ecset, a szélein lecsepeg a festék. A nyelét mindig ferdén tartva használjuk, és csak 1/3-áig mártsuk a festékbe. A felesleges anyagot a doboz szélén húzzuk le, mert így könnyebb egyenletes réteget a felületre kenni.

Nagyobb síkfelületek esetén nagyon „termelékenyek” a festőhengerek, ám tagolt felületeknél, pl. kerítéseknél az ecset használata előnyösebb. A különböző anyagú spray festékeket is csak nagyobb felületeknél érdemes használni. Viszonylag nagy szóráskúpjuk miatt a festék egy része kárba vész tagolt felületeknél. Használatuk egyszerűnek tűnik, ám kellő gyakorlat szükséges az egyenletes rétegvastagság kialakításához. Előnyük, hogy azonnal bevethetők, és igen bő a választékuk szín és anyagösszetétel szerint is. Ha betartjuk a 30 cm-es szórási távolságot, gyors eredmény érhető el velük, sokáig eltarthatók, ám mindegyiket használat előtt felrázással kell homogenizálni.

Végül néhány szó a festőszerszámok tisztításáról. Ezt a munka végeztével kell elvégezni, illetve, ha a munkát meg kell szakítani az egyes rétegek száradása miatt. Az ecsetet ilyenkor hígítóba áztatassuk, majd többször konyhai törlőpapírba kinyomkodva, majd újra hígítóba téve eltávolítható a sörtéibe tapadt festék. Néhány ilyen átmosás és szárazra törlés után a sörték tiszták lesznek. Ha festőhengert használtunk, akkor ennek tisztításához túl sok hígítóra lenne szükség, így - mivel ezek nem túl drága eszközök – csak a festőnyelet és a festékező tálat célszerű letisztítani. A spray-s festés végén pedig a palackot megfordítva a hajtógázzal kell a festék maradékát a szórófejből kifújni.