Lakásfestés

Ezzel szemben viszont olyan könnyű a mai falfestékekkel bánni, hogy szerényebb igények esetén célszerűbb és kifizetődőbb is, ha maguk látunk munkához. Ez a munka azonban jó előkészítést és szervezést igényel, kezdve a festék és az egyéb kellékek kiválasztásától, beszerzésétől egészen a falfestés befejezéséig.

Fontos az átfestendő fal állapota

Először is a falat kell alaposan megvizsgálni. Ha már sokadszor volt festve, kétséges, hogy biztonsággal rákenhetők az újabb fedőrétegek. Még a diszperziós festékeket sem lehet korlátlan rétegszámban egymásra festeni, 4-5-szöri felújításuk után ajánlatos a megvastagodott réteget teljesen levakarni. Ez ugyan nem kellemes feladat, de így biztosítható, hogy az új festék nem szedi fel foltokban az alatta levő rétegeket. Erre a fal alapos benedvesítését követő felválásokból következtethetünk. Előfordulhat, hogy a szilárdnak tűnő felületeken festés közben a henger mégis felszedheti a nem kellően tapadó alapréteget. Ezt a folt gyors glettes kiegyenlítésével lehet eltüntetni, de következő alkalommal már nem odázhatjuk el a régi festékrétegek lekaparását.
Ha a régi festékrétegeket le kell kaparni, akkor ezt a műveletet a fal alapos átnedvesítése előzze meg. Ezt egyébként minden átfestés előtt úgyis meg kell ejteni, hogy a felületi szennyeződéseket eltávolítsuk. Az így fellazult vastag festékréteget széles spatulyával könnyű lehántani a falról. A spatulya sarkai természetesen lekerekítettek legyenek, különben mozgatása közben a falba mély árkokat mélyíthetünk. A spatulyát általában 30-50 fokos szögben tartva és közepes erővel a felületre nyomva távolítsuk el a leváló festékréteget. Ilyenkor előfordul, hogy a régi glettréteg is leválik a falról. A makacsabb foltokat erősebb nedvesítéssel fellazítva távolítsuk el. A ma már ritka enyves festéket nedvesítéssel könnyen lekaparhatjuk, a mész- és a diszperziós festékek már nehezebben távolíthatók el.

A felületek besimítása, díszítése

A lekapart falak felületi egyenetlenségeit átkefélés után glettel kell kiegyenlíteni. Ezt fogantyús glettlappal, előnedvesítést követően kell elvégezni. Ne használjunk hosszú glettvasat, mert azzal sokkal nehezebb a lágy glettanyagot simára húzni. A sarkok természetesen lekerekítettek legyenek. A glettek általában kötés közben zsugorodnak, ezért a műveletet még egyszer meg kell ismételni. Száradás után következhet a csiszolás, amihez finom szemcséjű papírt használjunk, amit nagyobb felületű, fogantyús simítólapra fogassunk fel. A műveletet lágy mozdulatokkal és a lap gyakori letisztításával végezzük el.

Repedések javítása és szegélyek kialakítása

Régebbi épületeknél a vakolaton óhatatlanul mély repedések is keletkeznek. Ezeket okozhatják a közúti forgalom egyre erősödő rezgései is. Az ilyen repedéseket mélyen ki kell tágítani, majd benedvesítésüket követően következhet a rések glettel történő kitöltése. A repedést a kitöltőanyagba ágyazott hajszálvékony üvegszálszövettel fedjük le, majd azt is simítsuk be glettel. Ha ezt nem tesszük meg, a repedések rövid idő után újból megjelennek a már frissen festett falakon. Az így kijavított részeket csiszoljuk össze a fal síkjával, majd portalanítás után következhet a helyiség falainak mélyalapozóval történő előkezelése. Ez fontos, mert a szer egyrészt megszilárdítja a fal laza felületi szemcséit és csökkenti a falak nedvszívását. Ezt minden glettelt, vagy csiszolt falon ajánlatos elvégezni.
Régi épületeknél a nyílászárók tokjai melletti részt is ajánlatos alaposabban szemügyre venni, mert a kihullott réskitöltések nemcsak csúnyák, de ablakoknál és külső ajtóknál felesleges huzatot és jelentős hőveszteséget okozhatnak télen. Az ilyen réseket rugalmas és átfesthető akril tömítőanyaggal célszerű kitölteni. Ezt egyébként kívül is érdemes elvégezni. A kinyomópisztolyból a résekbe nyomott tömítőanyagot keskeny simítólappal simítsuk el, és ahol kell rátöltéssel pótoljuk is. A tömítőanyag gyorsan megköt, és fél óra múlva már átfesthető.
A falakra mostanság egyre divatosabb polisztirol szegélylécekből kialakítható díszítményeket még a festés előtt kell a falakra ragasztani. Helyüket csapózsinórral könnyű kijelölni, a felerősítésükhöz pedig speciális és gyorsan kötő ragasztó szükséges. A fazonos díszlécek alkalmasak a mennyezet és az oldalfalak találkozási vonalának szépítésére, felső párkányzatok, vagy akár a mennyezet felületét megosztó kazettaszegélyek kialakítására.
A pillekönnyű idomok éles késsel is könnyen szabhatók, sőt a keskenyebb idomlécek akár nagy sugarú körívbe hajlítva is a falra ragaszthatók. Ehhez erős gombostűkkel kell az ív alakkövetését biztosítani. A sarkok kialakításánál gérbevágva illesztendők, a pontatlan illesztésekből adódó rések pedig ragasztóval kitöltve tüntethetők el. Ezek a díszlécek esetenként megkönnyítik a különféle színű falfelületek egyenes szélének a festését, és ecsettel akár eltérő színűre is festhetők.