...igazi sínpálya!

Képeink egy vasúti dioráma készítése közben születtek. Nálunk ez a "műfaj" nem túl kedvelt, pedig számtalan előnye van, pl. közel sem olyan helyigényes, mint pl. egy közepes terepasztal, némelyikük egy nagyobb polcon, a hosszabbak pedig a fal mellé állított hosszú, nem túl széles pulton is elfér. Igényesen kidolgozni is könnyebb, hiszen csupán egy, vagy néhány kis terepszakaszt kell élethűen megalkotni. S bár itt is a vasút a főszereplő, a környezet sem mellékszereplő. Ami viszont fontos, hogy milyen a többnyire rövid vasúti sínpálya. Ha pedig a működőképesség is lényeges, akkor a diorámát két újabb elemmel jobbról-balról kiegészítve, ez is megoldható. Erre íme néhány variáció (1, 2), ahol a sárga színnel jelölt rész a dioráma, az oldalsók pedig a majdan megépítendő kiegészítő szakaszokat jelölik.
Képein bizonyíthatják, hogy a maximalisták nem ismernek lehetetlent. A sínszálakat falécekből leszabott fenyőlécekre fektetik le, HO méretű pályához 2x3 mm-es a megfelelő (3). Ez különösen a váltók utáni sínszakaszokon előnyös, hiszen itt a szokásosnál hosszabb talpfák szükségesek (4). Az alap legalább 6 mm-es rétegeltlemez legyen, és a talpfákat még a végleges leragasztásuk előtt ajánlatos sötétbarna színű falazúrral, vagy páccal "bekátrányozni". A talpfák leragasztásához diszperziós gyors faragasztót használjunk. A pályatest zúzott köves alapját pedig a következők alapján készítsük el.
Akár talpfára szerelt, kész sínszakaszokból, akár igazi sínszálakból építjük meg a pályát, a kőágy imitálása mindkét esetben azonos formában történjen. A leerősített sínpálya alapját és a sínek oldalát is előbb fessük be matt rozsdabarna festékkel (5). Arra azonban vigyázzunk, hogy a festéket csak vékonyan kenjük fel. Ha van szórópisztolyunk, akkor ezzel gyorsan, nagyon jó rozsdás hatást érhetünk el. A teljesen megszáradt festékrétegre ezt követően matt középszürke festékbe mártott, jól kinyomkodott ecsettel húzzuk végig a sínszálak közötti rész közepét (6). A festékkel csak a talpfák közepét kell sötétszürkére festenünk, amivel az olajos szennyeződéseket imitálhatjuk.
A következő lépésben a talpfasor mellé és a szélei közé kenjünk diszperziós ragasztót, majd a félig szikkadt rétegre kis adagoló kanállal szórjunk finom, sötétdrapp színű őrleményt (7). A kiszórt port ecsettel jól nyomkodjuk a ragasztórétegbe, majd teljes kötése után száraz ecsettel távolítsuk el a felesleges őrleményt. Ha szükséges, a rétegre kenjünk vízzel higított ragasztót, majd kis idő múlva újból szórjunk rá őrleményt, és megint jól nyomkodjuk a finom szemcsézetű réteget a ragasztóba. Feleslegét csak a teljes kiszáradását követően seperjük le puha szőrű ecsettel. Ez lesz a pályatest alapfeltöltése. Ezt követően nehezebb feladat következik, a sínpálya zúzott kővel való feltöltése, pontosabban ennek leragasztása. Ezt egy, vagy két rétegben célszerű elvégeznünk. Az első réteget sűrű ragasztóba nyomkodva rögzítsük, majd erre újabb ragasztóréteg felhordása után terítsük fel a kőaljzat fedőrétegét, és sörteecset végével jól a ragasztóba nyomkodva rögzítsük (8). E célra lehetőleg olyan padlóragasztót használjunk, amelyik száradása után áttetszővé válik, és elég sűrű is, hogy a nagyobb szemcséjű szürke őrlemény darabjait is képes legyen jól rögzíteni. Ha a zúzalék szemcséi közül sok feljönne, akkor hígítsuk fel a ragasztót, majd az oldatot fecskendőből kinyomva árasszuk el a felső réteg alját, hogy jól a kövek közé tudjon szivárogni, és mindegyiket az alaphoz kösse.
Amikor már teljesen megkötött a ragasztó, és a kőzúzalék feleslegét is eltávolítottuk a sínek közül, a matt szürke festékbe keverjünk kevés matt sötétbarnát, s jól kinyomkodott ecsettel "tupfolva" fessük be a kövek felületét (10). A koszoló festés a kőágy széle felé természetesen halványodjon, magyarán szólva itt már csak a kövek felületét éppen hogy érintve színezzük sötétebbre. Ha a festék a sínek oldalára is felkenődik nem baj, hiszen koronájukat ezt követően úgyis fényesre kell políroznunk. Ezt lécre tekert polírpapírral végezzük el, majd a fényes sínkoronát WD-40 tisztító és kenő folyadékba mártott vattatamponnal húzzuk át. E folyadék egyben korrózióvédő is, tehát nem kell tartanunk a fényes sínkoronák oxidálódásától. Az így kialakított sínpálya nagyon hasonló lesz az igazihoz, ami még a kis méretek mellett sem elhanyagolható szempont. Ha pedig e műveletsort jól begyakoroltuk, akkor már bárhol könnyen meg tudjuk ismételni, még egy méretes terepasztalon is valóságosként fog hatni.