Csörlők, kézi emelők

Az általánosan csörlőknek nevezett eszközök azonban a megemelni kívánt tárgyak súlyához igazodóan nemcsak kézi hajtásúak lehetnek, a nagyobb teljesítményűek már elektromos vagy ritkább esetben robbanómotorral meghajtott szerkezetek. Az alábbiakban ezért előbb a kézi működtetésű csörlők különböző típusait és jellegzetességeit vesszük sorra. Ezekre ugyanis a mindennapi életben – ha nem is túl gyakran – nagy szükségünk lenne.

A csörlő használata

Gyakoriság alapján érdemes eldönteni, hogy egy adott munka elvégzéséhez van-e rá szükség, vagy gyakrabban használnánk. Ugyanis a legkülönfélébb kivitelű és teherbírású csörlők bérlésére is van mód. Igaz, hogy csak a nagyobb emelőteljesítményű és többnyire motoros meghajtású csörlőket érdemes bérelni, mert ezek ára bizony elég borsos, míg a kézi csörlők viszonylag olcsón beszerezhetők és így kifizetődőbb lehet a megvásárlásuk a bérlésnél. A bérlési díjak általában 6000 Ft/nap, plusz a kaució, ami akár 60 000 Ft is lehet – pl. egy állványra erősíthető motoros csörlő esetében. A kézi csörlők ellenben terhelhetőségüktől függően néhány 10 000 Ft-ért is megvásárolhatók.

Akár bérlés, akár vásárlás esetén mindig a várható emelési kapacitáshoz és a csörlők felerősítésének módjához igazodva kell kiválasztani az elvégzendő feladatra leginkább megfelelő csörlőtípust. Érdemes a szakeladók véleményét meghallgatni, akik tájékozottabbak e téren, és a segítségük számos buktatótól kímélhet meg bennünket. A kézi csörlők viszonylag egyszerű szerkezetek, amelyek saját erőnket különféle áttételművek alkalmazásával képesek megsokszorozni.

Általában homlok-fogaskerekes áttételek segítségével érik ezt el, amit a gyártók kilincsműves rögzítővel egészítenek ki. Ennek köszönhetően a mozgatott teher bármilyen helyzetben rögzíthető, és ez meg akadályozza a teher váratlan elszabadulását. Az igényesebb kivitelű és egyben nagyobb teherbírású kézi csörlőkön már inkább csigahajtást alkalmaznak, vagy kettős áttételművel oldják meg a csörlő nagyobb terhelhetőségét.

A legegyszerűbbek az univerzális kézi csörlők, amelyeket szinte csak terhek vonszolására szoktak használni, mert erős oszlophoz, állványhoz vagy fatörzshöz rögzítve előnyösebbek a többi csörlőnél a vízszintes irányban történő mozgatásra. Az alternáló karral történik a vonszoló kötél felcsévélése a dobra, és általában rugós kilincsmű akadályozza meg a teher visszacsúszását. Az ilyen univerzális kézi csörlők 1000-4000 kg súlyú terhet képesek megmozgatni, természetesen az adott típusnál meghatározott határig. Ezek a vonszoló csörlők 2,5-6 mm átmérőjű drótkötéllel szereltek, amelyek általánosan csak 2,5-3 m hosszúak. A racsnijuk két irányban átállítható. Az önsúlyuk viszonylag csekély, alig haladja meg a 10 kg-ot.

A racsnis kézi csörlőkhöz hasonló kivitelű, ám a spanifer szalagos kézi csörlők egyáltalán nem alkalmasak teheremelésre, viszont a teherhúzó szalagjuk akár 7-12 m is lehet, ami jelentősen megnöveli a hatótávolságukat. Hátrányuk viszont, hogy a csévélő művet fixen valamilyen szilárd egységre kell felerősíteni. A terhelhetőségük is kisebb a drótköteles csörlőkhöz viszonyítva, többnyire 900 kg teher megmozdítására képesek.

Az egyszerű kézi racsnis csörlőket általában egy szilárd oszlopra, vagy gépkocsi utánfutóra, platóra szokták felszerelni. A teher mozgatása hajtókaros mechanikával történik, amelyeknél lényeges az áttétel arányszáma. Ez elég széles határok között mozog és meghatározza a kezelésük nehézségét. Az áttételek típusonként és a csörlő terhelhetősége arányában 4:1 és 10:1 között változhatnak. A hasznos kötélhossz bizonyos fokig a terhelhetőségtől és a kötéldob átmérőjétől is függ. Általában 5-34 m között változhat az első menettől mérve, de a speciális csörlőknél még ennél hosszabb is lehet. A hajtókar hossza az adott típustól függően 160-400 mm között van, és esetenként állítható is. A hajtókar meghosszabbítása viszont minden esetben tilos és balesetveszélyes!

A láncos emelő csörlők kimondottan függőleges teheremelő szerkezetek, amelyeket minden esetben a maximális emelési terhelésnél szilárdabb kikötési ponthoz erősítve szükséges rögzíteni. Kétféle típusa is létezik, a kézi karos és a lánccal meghajtott emelődobos. A kézi karos változatok viszonylag kisebb teherbírásúak, míg a lánccal hajtott emelőszerkezetűek akár 3 tonna teljesítményűek is lehetnek. Ezeket műhelyekben szokás használni, mert inkább itt van gyakrabban szükség rájuk. Jellemző az ilyen emelőkre az 1000-3000 kg-os emelési, illetve feszítési erő. Ezek az emelők kivétel nélkül zárt házas kivitelűek, önzáró fékkel és kiakadás gátló horgokkal rendelkeznek.

Akár milyen emelőszerkezetet is használunk, mindig tartsuk szem előtt, hogy az emelés, tehermozgatás kimondottan veszélyes tevékenység, amiért mi vagyunk felelősek. Nagyon fontos, hogy soha ne terheljük túl sem a szerkezetet, sem a vonókötelet, mert szakadás, törés esetén szinte beláthatatlanok a következmények. A védőkesztyű viselése minden esetben kötelező. Fontos az is, hogy soha ne engedjük a kötelet teljesen letekeredni a dobról, mindig hagyjunk rajta 4-5 menetnyit felcsévélve. A csörlők rögzítését is nagyon körültekintően válasszuk meg, mert alapvetően csak ezzel lehet biztosítani a biztonságos munkát.