Sírhelyek beültetése

Sírkert vagy temető

Sajnos hazánkban ezen a téren is akadnak lemaradások, hiszen sírkertet csak elvétve találunk, helyette a temető a gyakoribb temetkezési hely. A kettő között az alapvető különbség, hogy míg egy sírkert elsősorban egy hangulatos kert, ahol temetkeznek is, tehát a növényzet hangsúlyos szerephez jut, addig a temető elsősorban egy temetkezési hely, ahol néhány növény is díszíti a kegyhelyeket. Utóbbinak sok kertészeti értéke nincs, hiszen hazánk temetőiben olyan sűrűn, szinte egymást érik a sírkövek, hogy gyakran lépkedni is nehéz köztük, ami még nyomasztóbbá teszi az amúgy is szomorúságot árasztó területet.

A kialakult szokásokon változtatni már szinte lehetetlen, vagy legalábbis több emberöltőbe tellene, ám élő növényekkel beültetve a sírokat, barátságosabbá tehetők azok és az egész temető is.

A hazai sírok jellemzői

A magyarországi temetkezési-, és temetői szokások alapján a sír három főbb részre osztható. Ezek a sírjel vagy síremlék, a növényzet és a virágdísz, ami jobb esetben vágott virágot és élő koszorút jelent - sokszor azonban művirágot.

A sírköveknek is meg van a maga divatja, ami napjainkban nagy változatosságot mutat, és jelentősen pénztárcafüggő. A temetést követően a sírjelek fából készülnek, majd később a hozzátartozók általában maradandó síremléket állítanak kőből.

A sír elé kerül a fejfa, köré pedig keretet létesítenek. Egyes esetekben ezeket részben illetve teljesen lefedik. A teljesen lefedett síremlékre értelemszerűen nem lehet növényt ültetni, maximum kis kőedényben egy-egy tő szárazságtűrő évelőt.

A hazai sírkertészeti gyakorlat szerint a növényeket főként a később részletezett gondozási igényük alapján szokás kiválogatni, ám a szokásokból adódóan is akad még néhány szempont.

Amennyiben az elhunyt fiatal volt, akkor általában világos virágszínű növényeket ültetnek, míg az idősebbek nyughelyére a mélyebb, sötétebb színek utalnak a hagyomány szerint. Kivételt képez, ha az elhunytnak voltak kedvenc növényei, virágai, amelyek a mi klímánkon is jól érzik magukat: akkor értelemszerűen ezeket szokás kiültetni.

A síremlék színéhez is igazíthatjuk a kiültetéseket, hiszen világos sírkő esetén a sötétebb virágszínek, míg sötét sírkő mellé világos virágok illenek jobban.

A növényválasztás szempontjai

A növényválasztáskor fontos szem előtt tartani néhány lényeges dolgot, aminek köszönhetően a sír mindig ápolt képet nyújt, még abban az esetben is, ha rohanó világunk vagy a távolság miatt csak ritkán tudjuk meglátogatni.

Ha gyakran fel tudjuk keresni a sírt, akkor lehet egynyári növényeket is ültetni rá, ezek viszonylag sok gondozást igényelnek. Ha csak ritkán tudunk eljutni a temetőbe akkor szárazságtűrő, kevés gondozást igénylő fajokat válasszunk, és az is lényeges szempont, hogy a talajt takaró, dús levélzetű növények legyenek a síron, amelyek árnyékolva a talajt a gyomosodást is akadályozzák.

A temetőkbe a kimondottan alacsony, illetve törpe növekedésű növények kiültetése ajánlott. Fákat, nagy cserjéket egyrészt a helyhiány miatt nem illik ültetni, másrészt azok idővel úgy beárnyékolnák a környéket, hogy ha a szomszéd sírokra egynyárikat, vagy más fényigényes növényt szeretnének ültetni, az emiatt szinte lehetetlenné válna. Egyes temetőkben korlátozzák is a beültethető növényeket a méretük miatt.

A sírok növényei

A sok gondozást és gyomlálást igénylő egynyáriak kiültetésének az ideje május közepén van. Előnyük, hogy egészen az első fagyokig virágoznak, folyamatosan díszítve a sírt. Hátrányuk, hogy évente újra kell ültetnünk őket, és sokszor az öntözésükről is gondoskodni kell.

A kétnyáriak közül az árvácska a leggyakoribb temetői virág. Nyár végén kiültetve következő őszig díszítenek, ám virágzásuk a fajták többségénél szakaszos, és gondot kell fordítanunk gyommentesítésükre.

Az évelő növények levelükkel, virágjukkal, sőt gyakorta alkatukkal is díszíthetnek. Érdemes kiemelni az amúgy sziklakerti évelőkként is tartott növények közül a kövirózsákat (Sempervivum sp.), és varjúhájféléket (Sedum sp.), amelyek szárazságtűrők, fénykedvelők, zárt csoportot alkotnak, így gyommentesen tartják maguk alatt a talajt. Többségük még kis kőedénybe ültetve is képes úgy fejlődni, hogy a természetes csapadék mellé nem kap pótlást.

A cserjék közül főleg a törpecserjék és a talajtakarók alkalmasak sírok beültetésére, amelyekből sok forma és színváltozat beszerezhető. Ilyenek például a madárbirs (Cotoneaster sp.), a hangafélék (Erica sp) vagy a törpe rózsák. Különösen előnyös, ha lomblevelű, örökzöld növényt is választunk, mivel ezek télen is díszítenek. Jó példa erre a kecskerágók (Euonymus sp.) talajtakaró változatai vagy a borostyánok (Hedera sp.).

A tűlevelű, pikkelylevelű örökzöldek szép zöld felületet adnak egész évben. Alacsony növésű, sírokon alkalmazható változataik a törpefenyő (Pinus mugo), a cukorsüveg fenyő vagy a borókák (Juniperus sp.) terülő alkatú kertészeti változatai.

Egy egyszemélyes sírra évelőből 8-10, törpecserjéből 3-4 darabot ültessünk. Ez azért ideális mennyiség, mert a növények viszonylag gyorsan benövik a hantot, de nem lesznek túlzsúfoltak.

A fejfa mellé ültessük a magasabb növésű fajokat, a növények mérete onnan csökkenjen lépcsőzetesen, így tetszetős és átlátható kiültetést kapunk. Szokás még szegélynövényeket ültetni körbe, mintegy bekeretezve a hantot.