Öntapadó műanyag tapéták

Ezek a tapéták 45 és 67,5 cm széles tekercsekben kaphatók, ragasztós hátoldalukat pedig takarópapír fedi. Érdemes meggondolni, hogy mit milyen tapétával és főként, hogy mekkora nagyságú felületet kívánunk bevonni ezzel az anyaggal. Mivel a leeső hulladékot nem könnyű felhasználni, mindig a bevonandó felülethez legmegfelelőbb szélességű műanyag tapétát válasszuk. Szín - és mintaválasztékuk nagyon változatos és külön előnyük, hogy akár 10 cm szélességű darabot is levágnak a tekercsekből. Jó választással pedig optimálisan kevés lehet a leeső maradék anyag.

A tapéták közül a legtöbbnek selymesen matt, ritkábban prégelt-, azaz enyhén felületmintázott a felülete, és ez az üvegtapétákra is vonatkozik. A ragasztórétegük erősen tapad, de csak a nagyon alaposan letisztított és ideálisan sima felületeken. Ez minden esetben alapfeltétel. Mivel a műanyagtapéta vékony, az alapként használt anyag minden felületi hibája a felületén is meg fog jelenni, ami esetenként zavaró lehet, különösen oldalról nézve. Például falrészekre, csempére csak akkor használjuk, ha ez a körülmény nem zavaró a számunkra, és az ilyen felületeket megfelelően előkészítettük. Ez vakolatnál besimított, csiszolt, és mélyalapozóval történő bevonást, csempénél pedig fugafeltöltés után alapos zsírtalanítást igényel. Igaz, hogy adott esetekben a falakon gyors és látványos eredményt jelent, ám a bevonat minőségileg nem igazán lesz kifogástalan, ha a felületi egyenetlenségek átnyomódása erősen látható lesz.
Kisseb bútorfelületeken, berendezési tárgyakon, üvegfelületeken azonban igen kreatívan és gyors eredménnyel használhatók, ha jól választjuk ki a tapétát, és körültekintően dolgozzuk rá a felületekre.
A melegre minden műanyag tapéta elég érzékenyen reagál, a ragasztórétegük ennek hatására fellágyul, veszít a tapadásából. Ilyenkor érzékenyebbek a sérülésekre és a széleken felválásra hajlamosak, sőt az eddig észrevétlenül kicsi légbuborékok is megnőhetnek. A meglágyult fóliaanyag ezeken a helyeken megnyúlik, így később már nem is lesz sima a bevonat felülete. Ezt csak alapos felületi előkészítéssel, csiszolással és alapos zsírtalanítással, továbbá gondos, buborékmentes felületre simítással lehet megelőzni.

Mivel ezek a tapéták tekercsben kaphatók, előfordul, hogy kiterítésükkor a fedőpapírról felgyűrődő sávokra bukkanunk. E részek tapadása gyengébb lehet, amit majd a felületre simításkor hajszárítóval történő óvatos melegítés közben kell erősen a felületre préselni, különben később e sávon elválhat a tapéta. A legjobb azonban, ha e részt kivágjuk, és nem használjuk fel. Ilyen hibás részek főként a tekercsek végén lehetnek.
A kellő nagyságú darabot mindig bő ráhagyással szabjuk le, és majd a bevonás végén vágjuk pontosan méretre. Számoljunk azzal is, hogy az élre vágott sarkokon mindig fennáll a felválás lehetősége. Ezt úgy lehet megelőzni, hogy a vastagabb lapoknál az élekre is és a hátoldalra is ráhajtva rögzítjük a tapétát, majd itt vágjuk egyenesre a széleket. A sarkokon pedig átfedésekkel akadályozhatjuk meg a borítóanyag felválását. Ezek lehetőleg a kevésbé látható élekre kerüljenek, a vékony fólia ugyanis "leköveti" a lapolásokat, ami nem szép.
Az igazsághoz tartozik, hogy minél nagyobb a bevont felület, annál nehezebb hólyagmentes felületet elérni. Különösen, ha az alapanyag pl. prégelt laminátum, amelynek mélyedéseibe nem lehet kellően belesimítani a műanyag tapétát. Ezért a bevont felület később esetleg az apró hólyagoktól rücskössé válik. Ajtó- és asztallapokon az ilyen hibák nagyon zavaróak lehetnek. Ajánlatos előbb próbát tenni, és az eredmény alapján döntsünk a jelentősebb felújítás mikéntjéről. Tagolt, fazonmart keretek betapétázását kerüljük, mert a mélyedésekbe igen nehéz simán és jól tapadóan besimítani a műanyag tapétát, ami előbb utóbb a mélyebb részekről leválik és az eredmény csúnya lesz.

A nagy felületeknél szükség lehet a tapétasávok toldására. Ilyenkor előbb az egyik tapétacsíkot simítsuk fel, mégpedig 15 mm-es átfedéssel számolva és középre igazítva. A lesimított szélből középen vágjunk le 5 mm-nyit acél vonalzó mentén. A ragasztó rétege ugyanis a széleken nem mindig tapad jól. Ezt követően ugyancsak középről kiindulva borítsuk be a tárgyfelület másik felét is, de lepréselése előtt ennek is vágjuk egyenesre a lapolt szélét, és csak ezt követően - 10 mm-es átfedéssel - illesszük a már felragasztott tapétára a jobb tapadás érdekében.
A tapéta buborékmentes felületre simítása mindig kényes feladat. Előbb kevés védőpapírt húzzunk le a tapéta hátoldaláról a felillesztéshez, majd fokozatosan, lassú lehúzása közben puha textíliával vagy szivaccsal a szélek felé haladva lágyan simítsuk le a tapétát. A védőpapírt lehetőleg mindig a rövidebb oldal felöl húzva távolítsuk el. A lesimítás közben képződött légbuborékokat még könnyű kiszorítani a fólia alól, amit közben egyre erősebben préseljünk a felületre. A közben képződő buborékokat mindig a szélek felé igyekezzünk kiszorítani.
A védőpapír lehúzását ne erőltessük, mert ezzel megnyújthatjuk a tapétát, ami esetleg ráncosodást is okozhat. Ilyen esetekben próbáljuk óvatosan felhúzni a tapétát, majd kisimítva gondosabban simítsuk vissza a felületre. A rugalmas anyag ugyanis gyorsan visszanyeri eredeti alakját és újból leragasztható hibátlanul. A ragasztóréteg a teljes tapadását csak néhány óra elteltével éri el. A lesimításhoz használt anyag mindig puhaszálas textília legyen, mert a durvább anyagok szövése felsértheti a műanyagtapéta felületét. Az ilyen sérülések különösen a prégelt mintázatú üvegtapétákkal bevont ablakfelületeken okozhat láthatóan csúf, karcos hibákat.
Ha semmiképpen nem sikerült a hólyagokat a szélek felé kipréselni a tapéta alól, akkor megpróbálhatjuk hegyes tűvel kiszúrni, de azzal számoljunk, hogy így parányi lyuk keletkezik az anyagon, ahol esetleg később meleg hatására újból hólyag keletkezhet.

Végezetül még néhány tanács a műanyagtapétákkal bevont felületek tisztításához. Mindig előbb mosogatószeres puha törlőkendővel mossuk le a szennyeződéseket, majd ugyancsak puha, de száraz mikroszálas törlőkendővel töröljük szárazra. Ha a felület megkarcolódott, ezt még kíméletes polírozással se kíséreljük meg eltüntetni. A prégelt és áttetsző üvegtapétáknál a minták mélyére rakodott szennyeződések csak nehezen moshatók ki, ezért a sekélyen mintázottak tisztítás szempontjából előnyösebbek.
Ha pedig a tapéta bevonat valami oknál fogva az élrevágott széleken "összement", hajszárítóval történő melegítés közben szedjük le és frissen leszabott tapétadarabbal pótoljuk. A melegítés egyébként bármely műanyag tapétával bevont tárgynál megkönnyíti a tapéta eltávolítását. A felületen maradt ragasztóréteget alkoholos oldószerrel mossuk le, és utána ragasszunk rá újabb tapétafedést.