Szőlőlugasok

Mi is a lugas?

A szakirodalom szerint az üzemi termesztésben előforduló szokásos tőkeformáknál nagyobb terjedelmű, főként házikertekben nevelt szőlőtőkék adják a szőlőlugast. A házikerti lugasok fő célja a család friss gyümölccsel való ellátása, amellett hogy árnyékol és formájával a friss levegőn való pihenést szolgálja.
A szőlő természetéből adódóan szereti a lugasformát, annak ellenére, hogy az üzemi művelésben az egyszerűbb gondozás és betakarítás miatt alacsonyabban tartják a növényt.
A szőlő vad őse eredetileg fákra csavarodó kúszónövény, ami csak akkor hoz termést, ha már elérte a fa tetejét, a fényt. Emiatt a szőlő gyors növekedésű, amely tulajdonságát kultúr-változataiban is megtartotta. A szőlőtőke ezért akkor terem legtöbbet, ha megfelelő metszés és művelési mód mellett minél nagyobb, terjedelmesebb lugast alakítunk ki belőle.
A történelem során számos szőlőmatuzsálemet jegyeztek fel, melyek elsősorban a mediterrán déli részeken éltek. Olaszországban feljegyeztek például egy spana fajtájú szőlőtőkét, mely 300 éves korában évente átlagosan 200 kilogrammnyi gyümölcsöt termett, de voltak kimagasló évei is amikor 500 kilogrammot szüreteltek róla. Elágazásai 100 négyzetméteres területet futottak be, törzskerülete 1,45 méter volt a földközelben.

A megépített támrendszer függvényében többféle lugasformát alakíthatunk ki. A lugas lehet boltíves formájú, azaz két oldalról és felülről zárt, de készíthetünk egyszerű egysíkú támrendszert is, melyet a ház déli fala elé helyezve egy keskeny sávot vesz el csupán a kertből, de nagyon hatásosan árnyékolja a napos oldalt.
A kerti út fölött végigfutó zárt lugas a sétáló-lugas, a négyzet, vagy kör alapterületű, szintén zárt, csak egy oldalról megközelíthető a pihenő-lugas. A ház mellé eresz-lugast is kialakíthatunk, amelynél egy tő szőlőt felengedünk a magasba, majd ott ernyőszerűen kineveljük, árnyékolandó a ház bejáratát. Az utcai lugas gyakorlatilag egy a kerítés síkját követő szőlőfal, ami megakadályozza kintről a belátást, ám a klasszikus sövényeknél sokkal keskenyebb, így helytakarékosabb.
A kocsi-beálló fölé kialakított vázra szintén kinevelhetünk egy szőlőlugast, ami jó árnyékoló képessége mellett néhány hátránnyal is jár: ha levéltetvekkel fertőzött a tő, akkor a mézga miatt, illetve a termésérés időszakában nem célszerű beállni a kocsival a lugas alá. A ház terasza köré is húzhatunk támrendszert, amit pár év alatt benő a szőlő, kellemes, a házhoz csatlakozó pihenő-lugast alakítva ki.
A kis kerti medencék közül is jó szolgálatot tesz a pár oldalról paravánként funkcionáló lugas. Egyes vidékeinken pedig nagy divat volt, hogy az egész előkertet szőlőlugassal borították be, ez volt a sátor-lugas.

Fajtaválasztás

Lugas művelésre gyakorlatilag bármilyen csemege és borszőlő alkalmas. Ki-ki kedve szerint ültetheti ezeket vegyesen is, akkor a termő lugas érdekes, sokszínű (fehér, kék, rózsaszín) fürtökkel ajándékozza majd meg gazdáját. Amennyiben több fajtából állítjuk össze lugasunkat, a fajtaválasztáskor figyeljünk oda arra, hogy nagyjából azonos növekedési eréllyel bíró fajtákat válasszunk ki, ellenkező esetben lugasunk egyik része már teljesen zárt lombú lesz, másutt, ahol lassabb növekedésű fajtát indítunk el, az még fel sem kapaszkodik ez idő alatt a tám tetejére. Ez nem is túl látványos, másrészt esély van arra, hogy egyes fajták elnyomják a lassabban fejlődőket.
Érdemes kiemelni a kettős hasznosítású fajtákat, melyek jeles képviselői a Zala gyöngye, Kövidinka, vagy az Ottonel muskotály. Ezek a szőlők csemegeszőlőként friss fogyasztásra, és bor készítésére egyaránt alkalmasak, ami miatt házikerti termesztésük akár lugason is kifejezetten ajánlott.
Lugas készítés szempontjából meg kell említeni a direkt termő fajtákat, amelyek bora metilalkohol tartalma miatt mérgező, tehát elvileg csemegeszőlőként fogyaszthatók ezek az észak-amerikai eredetű szőlők, bár ízük nem veszi fel a versenyt a klasszikus csemegeszőlőkével. Ám a direkttermű típusok azok, amelyek a legkevesebb permetezéssel, szinte növényvédelem nélkül is tarthatók. Ezért gasztronómiai hátrányaik mellett főként hétvégi házak, nyaralók lugasaira azért ajánlhatók, mert kevésbé kell attól tartani, hogy a néhány heti távolmaradásból adódó permetezés hiánya miatt a lisztharmat és a peronoszpóra lekopasztja lugasunkat.

A szőlő ültetése és kezdeti gondozása

A termő szőlő kacsokkal kapaszkodik, néhány vad változata tapadókorongokkal rendelkezik. Utóbbiak képesek megkapaszkodni a falon is tehát támrendszert nem igényelnek, ám ezektől ehető termést nem várhatunk. A nemesített szőlők a kacsokkal szilárd támrendszeren, csöveken, dróton képesek megkapaszkodni.
A szőlő telepítésekor háromszög alapú gödröt ásunk, amibe beültetjük az előzőleg pár órán át vízben áztatott oltványt. A kezdeti fejlődést segítendő érdemes érett trágyát tenni a gödörbe, majd jól iszapoljuk be a növényt. A telepítést követően a fagyvédelem miatt földdel fel kell kupacolni az oltványt, hogy az teljesen a föld alatt töltse a telet. Tavasszal, a kihajtást követően kell fokozatosan lebontani ezt a takarást. A fiatal hajtásokat folyamatosan kössük a támrendszerhez, úgy igazítva azokat, hogy a leendő lugas felületét minél egyenletesebben be tudja nőni a növény.
A szőlő metszése elég nagy szakértelmet igényel, de szakkönyvekből nem lehetetlen mindezt elsajátítani, miután kellően megismertük a szőlővessző különböző részeit.

A szőlő (ebből adódóan pedig a lugas) két nagy ellensége a lisztharmat és a peronoszpóra, melyek ellen rendszeres vegyszeres növényvédelemre van szükség, hacsak nem valamelyik vadszőlőből készítjük lugasunkat, melyek e betegségekkel szemben ellenállóak, ám fogyasztható termést nem hoznak.
Mivel a szőlőlugas általában a kert valamelyik frekventáltabb részén található, csak az vállalkozzon ilyen létesítésére, aki a rendszeres, sok munkával járó gondozását is tudja vállalni. Hiszen, míg egy gyalogművelésű szőlőtő - ha a hátsó kertben gondozatlanul árválkodik - nem rontja le az egész kert összképét, ám egy ápolatlan, ágas-bogas, peronoszpórától hólyagosodó levelű szőlőlugas az egész kert látványát képes agyoncsapni.