Veszélyforrások és elkerülésük

Előzzük meg a szénmonoxid mérgezést

2008-12-27 22:04:55 | Módosítva: 2014-02-11 12:19:48

A fűtési idény kezdetekor sajnos rendszeresen megtörténnek az első balesetek, sőt tragédiák is. Talán ez az időszak még veszélyesebb, mint amikor már beállt a fűtésrendszerünk egyensúlya, berendezéseinket beüzemeltük, és szokásainkat is újra a téli életkörülményekhez igazítottuk.

A megelőzés érdekében először is vegyük sorra, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint milyen fűtési módok a fokozottan veszélyeztetettek, milyen esetekben fordulnak elő a balesetek.
A gázfűtéses lakásoknál elsősorban a belső térben elhelyezett régebbi, nyílt égésterű kazánokra kell fokozottan figyelnünk, mert ezek égéstere közvetlen összefüggésben van a lakás légterével, és ha a kéményben vagy az égéstérben probléma adódik, akkor az égéstermékek (a széndioxid és szénmonoxid is) visszaáramolnak a lakásba. Ugyanez vonatkozik a kéménybe kötött konvektorokra is.
A parapet konvektoroknál elvben ilyen probléma nem adódhat, de mégsem minősíthetjük őket minden szempontból veszélytelennek. Ilyen konvektorokat gyakran olyan lakásokban találunk, ahol a nyílászárók már nem túl jó állapotúak, az ablakok bizony rosszul záródnak. Ezeknél sajnos előfordul, hogy az ablakréseken keresztül az égéstermékek kis mennyiségben, de folyamatosan visszaáramolnak a lakás légterébe. A parapet konvektoroknál tehát fokozottan figyelni kell az ablakok állapotára és a szellőztetésre (szellőztetéskor kapcsoljuk le a konvektort.
Az újra divatba jött kandallók és cserépkályhák ugyancsak a kéményre, a kéményhuzatra érzékenyek. A fűtés megkezdése előtt kötelező a kéményhuzatot ellenőrizni, szükség esetén a kéményt tisztítani. A nyár és az ősz után az eddig használatlan kéménybe beesett tégla, madártetem szűkítheti le az átáramlási keresztmetszetet, ami az első befűtéskor nagy bajt okozhat.
Ezeknél a hagyományos fűtési módoknál a fűtési technikákra is figyelmet kell fordítani. A gyakorlott fűtőknek bizonyára nem szükséges tanácsokat adni, de azért hagy hangsúlyozzuk ki, hogy a túlságosan hamar lefojtott cserépkályhában vagy zárt kandallóban könnyen kialakulhat a tökéletlen égés, vagyis a szénmonoxid termelés, ami az erős fojtás következtében visszaáramolhat a belső térbe. A szellőző és légbevezető nyílásokat csak a tűz teljes leégése után szabad teljesen lezárni.
Hasonló figyelemmel kell gondozni a ma már elavultnak számító régi vaskályhákat, konyhai sparhelteket is. Sok helyen használnak még ilyeneket.
Nem először tesszük, de külön kell beszélnünk a nyílászáró cserékből adódó veszélyekről. A régi, rosszul záródó nyílászáróknak - az energia veszteségtől eltekintve - volt egy pozitív tulajdonsága; állandó légcserét biztosított a lakásban. A korszerű, igen jól záródó nyílászárók beszerelése után a lakástulajdonosok gyakran panaszkodnak a falak penészedésére, ami azt jelzi, hogy a korábbi, természetes légcsere megszűnt. De ez csak a kisebbik baj! A nagyobb az, hogy a nyílt égésterű gázkazán, gázbojler és kéménybe kötött gázkonvektor nem kap elég levegő utánpótlást. A kéménynek nincs honnan szívnia a levegőt, és megfordulhat benne az áramlás iránya; a mérgező égéstermékek visszaáramolnak a lakásba.
Még fokozza a veszélyt, ha egy jól működő, kivezetéssel beszerelt szagelszívót is beindítunk a konyhában. Ekkor már szinte vákuum keletkezik a lakásban, és az elszívó a kéményből fogja visszaszívni a füstöt. Jó néhány tragikus baleset ilyen módon következett be. Figyelnünk kell tehát nem csak a szagelszívó megfontolt működtetésére, hanem arra is, hogy ha lakásunkban nyílászárókat cseréltünk, akkor a megfelelő és folyamatos légcseréről is külön gondoskodnunk kel - pl. az új nyílászárókba épített légbevezető elemekkel, vagy korszerűbb szellőzőrendszerekkel.
Adódhatnak olyan veszélyforrások is, amiket sokkal nehezebb előre látni, és felkészülni a kivédésükre. Egy korábban jól működő kéménynek megváltozhatnak az áramlási tulajdonságai, mert pl. valami megváltozott a környezetében. Építhettek egy magas falat, új magas épületet a mi kéményünk mellé, ami megváltoztatta a korábbi áramlási viszonyokat (volt rá eset), de sajnos az is előfordult az elmúlt évek szélviharos időszakaiban, hogy a szélorkán fújta vissza a kéményben a füstgázokat. Az előbbire talán még lehet gondolni, de az utóbbira nagyon nehéz felkészülni.
Azaz hogy valamennyire mégiscsak lehet. A költségesebb, de biztosabb és hosszú távon talán gazdaságosabb megoldás, ha a régi, ma már amúgy is energiapazarló kazánt zárt égésterűre cseréljük ki. Ennél már elvben kizárható az ilyen kéménybaleset. Ha erre nincs módunk, akkor mindenképpen ajánlatos a lakásban szénmonoxid (CO) érzékelőt felszerelni, hogy ha probléma adódik, akkor időben - még éjszakai álmunkban is - figyelmeztetést kapjunk róla.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Passzívházba cserépkályhát?

Tudta Ön, hogy Ausztriában az alacsony energiaigényű és passzívházak jelentős részébe is építenek kályhát? Még egy passzívházban is jólesik egy langyosan sugárzó felület, amihez odabújhatunk...


Fatüzelés

A fa újratermelődő nyersanyag, ezért bizonyos mennyiségben mindig rendelkezésre fog állni. A legrégibb energiahordozó, melyet az emberiség használ, és ami ismét reneszánszát éli.