2013-03-14 10:36:02 |
Módosítva: 2017-02-21 09:23:35
A lakásokban számos berendezési tárgy zománcfestékes bevonatot kap. Ez főként a régebben épült lakásoknál jelentős felület, aminek a felújítása előbb utóbb esedékessé válik.
Ez bizony nagy munka még akkor is, ha nem párosul a falak kifestésével. A mázolt ajtókra, ablakokra kent festék elavulása azonban sok tényezőtől függ, és hosszabb életű, mint a festett falaké. Sok esetben akár 8-10 évet is kibírnak felújítás nélkül, feltéve, ha minőségi volt a festék, és csak apróbb hibák vagy a festék sárgulása csúfítja el a bevonat küllemét.
Lassú folyamat
Minél régebbi egy festékréteg, annál ellenállóbb, mivel a felkent rétegek kikeményedése még a teljes száradás után évekig eltartó lassú folyamat. A fedőréteg ezért az évek során egyre keményebb és egyben ridegebb is lesz. Ezért jobban elviselik a nagytakarításokhoz használt szerek koptatását, legfeljebb a felületük lesz fénytelenebb, mint a 3 hónappal ezelőtt felkent festésé. Ez természetesen előnyös is, meg hátrányos is. A kikeményedett réteg ugyanis kezdetben még rugalmas, majd a kikeményedés hatására egyre ridegebbé válik. Jobban elviseli a használatból eredő és a rendszeres tisztítással járó, finomabb karcokat, viszont kevésbé „tolerálja” az erős mechanikus ütéseket, benyomódásokat. Az előzők a felület mattulását, finomabb durvulását okozzák, míg az erősebb felületi ütések hatására a faanyag kráteresen benyomódik, a festékréteg pedig szinte kagylósan kitörik. A nyílászáróknál pl. a faanyag fokozatos száradása az összeeresztéseknél okoz repedéseket, amelyek ugyancsak viseltessé teszik a még alapjában jó állapotú mázolt felületeket.
Színváltozás
A másik felújításra késztető ok az öreg festékek színmódosulása. Ez főként a fehér színű zománcoknál szembetűnő felületi sárgulásként észlelhető. Ezt a felső réteg műgyanta kötőanyagának öregedése, és az UV sugárzás káros hatása is okozhatja. A lényeg, hogy a testesen felhordott, kemény, ám nem túlságosan elsárgult festékréteg még nem feltétlenül igényli a teljes felújítást. A kisebb felületi hibák korrigálása elég pepecselő munka, ám érdemes rá időt és fáradságot szánni, ha a nagyobb felületek épek. Ezek a nagyon is szembántó sérülések ugyanis könnyen javíthatók, és így elodázható az egyébként nagy felfordulással és költséggel járó újra mázolás. Az apróbb festékleütések csiszolás után jól fedő vastag zománccal, kis ecsetes átvonással szinte percek alatt eltüntethetők, még nedves polírozás sem mindig szükséges az ilyen apró foltok eltüntetéséhez.
Mélyebb repedések
A mélyebb és nagyobb sérüléseket a javítás előtt vékony ragasztó szalaggal körül kell határolni, majd a szilánkos vagy elszennyeződött mélyedést csiszolni kell. Ha fáig hatolt a sérülés, akkor ezt követően félolajjal, vagy lenolajkencével sem árt a „krátert” beitatni, majd újabb csiszolás után jöhet a felületkitöltő tapaszolás. A fatapasz simára lehúzását követően újból csiszolás, majd portalanítás következik. A ragasztó
szalagos lehatárolás megakadályozza, hogy az ép felület sérüljön, és tapasz vagy festék kerüljön rá. A csiszolt javított részt ezt követően – a hiba nagyságától függően – alapozni kell, majd száradás után legalább két rétegben fedőzománccal kell testesen bevonni, és a ragszalagot azonnal leszedni. Ha flexibilis vastagzománcot használunk, akkor a kisebb felületi javításokhoz 1 réteg is elégséges fedést biztosít. A teljes, 24 órás száradás után még egy hét pihentetés szükséges, hogy a javítás szélei vizes polírozó papírral összecsiszolhatók legyenek, végül pedig nedves polírozással a teljes felület összekoptatásával alig észrevehetővé tehető a javítás helye.
Kisebb hibák
Kisebb repedéseket előbb csiszolni kell, majd a híg tapaszt a résbe préselve, a javított felületet simára kell húzni. A javítást ajánlott megcsiszolni, maj
d alapozva, zománcozva lefedni. Hajszál jellegű repedésekkel nem érdemes foglalkozni, mert ezek alig észrevehetők, legfeljebb teste és rugalmas fedőzománccal ideig óráig még eltüntethetők a javítás vizes polírozását követően. Egy idő múlva azonban újra elő fognak tűnni. A nyílászárók élénél a leggyakoribbak a leverődések. Ezek kijavítása már nehezebb, mert az élek is többnyire sérülnek, amit csak tapaszolással lehet pótolni. A sérülések lecsiszolása után tapaszolással tölthetők fel az éllel egy szintbe, és következhet a síkba csiszolásuk, majd a fedőfestékréteg felhengerlése. Végül a javított részt összepolírozással lehet alig észrevehetővé tenni.
Ha nincs szükség teljes felújításra
Ablakoknál gyakori, hogy a vízvető léc mázolása már levelesen felválik, ám a keret festékrétege maga még nem indokolja a teljes átfestést. Ebben az esetben a leváló festéket teljesen el kell távolítani a sérült részekről, a felület csiszolása után az alapos félolajos átitatás száradása után fatapasszal átvonni a letisztított részeket, és a felület lecsiszolása után jöhet az alapozó, majd a fedőfesték felhengerlése. Az ilyen erősen igénybevett javításokhoz csak UV álló, és speciális ablakfestéket célszerű használni pl. vízlepergető hatású vastagzománcot. A rétegek között ajánlatos a felület finom átcsiszolása, hogy a fedőrétegek tapadása megfelelő legyen.
Fotó: Rikker Kft.
A faanyag teljes beszáradása, repedezettsége esetén azonban célszerű az egész vízvető lécet új darabra cserélni, amit viszont ajánlatos asztalosra bízni, és csak a felszerelés után kell a felületvédelmét félolajjal, alapozóval és rugalmas, időjárásálló zománcfestékkel való kétszeri átkenéssel biztosítani. Az ilyen mázolási javításokat munkafázisonként csoportosítva célszerű elvégezni, amivel nemcsak időt lehet nyerni, de a javítómunka is sokkal hatékonyabban végezhető el. A szükséges anyagok kis mennyiségben is beszerezhetők és a szerszámok tisztításával sem kell naponta bajlódni. Eredményként pedig pár nap alatt eltüntethetőkszembántó felületi sérülések, amelyek legfeljebb alig látható foltokként észlelhetők a következő mázolásig.