…de nem mindegy, miből és hogyan!

Egy csésze frissítő tea

2012-03-26 10:44:16 | Módosítva: 2012-03-26 10:44:16

A ma embere többnyire időzavarban van, így csak ritkán adhatja meg a módját az olyan élvezeteknek, amelyek időigényesek, de nyugalmas szüneteket ­jelenthetnek az idővel való versenyfutás közben. A hagyományos teázás például ilyen „pauza” lehet, ha figyelemmel készítjük el a frissítő nedűt, és nem kutyafuttában hajtjuk fel a zamatos italt. Ez némi szertartásosságot igénylő időtöltés, érdemes tehát megadni a teázás módját.

Filteres vagy leveles

Mind a két fajtát ajánlatos kipróbálni ideális feltételek - úgymint a vízminőség és mennyiség, elkészítésekor forrázva és nem főzve, továbbá megfelelő edények használta - mellett. Tagadhatatlan, hogy a jó minőségű leveles teák gondosan zárt csomagolása kevésbé teszi ki a füvet a levegő hatásának, míg a filteresek szabadabban szellőznek, így kevésbé őrzik meg illat és aroma anyagukat. Ezt azonban egy jól záródó fémdobozzal könnyen meg lehet akadályozni.

A filterekben gyakran gyengébb minőségű tea van, ami azonban nem általánosítható. Az viszont tény, hogy a jobb kioldódás miatt a filterekben az átrostálással elkülönített levelek maradéka, a törmelék (fanning) és por (dust), vagy géppel tört és nem sodort levelek vannak. A filterekben levő tea a nagyobb felszín miatt romlandóbb is a leveleseknél. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jó minőségű filteresekből nem lehet zamatos teát készíteni. Csak be kell tartani a teakészítés alapvető szabályait. Ezen túlmenően viszont ajánlatos egy jó teázóban készült hagyományos teát is megkóstolni, hogy érzünk-e jelentős különbséget a filteresekhez viszonyítva. Ha igen – ami valószínű – nem árt alkalmanként a hagyományos leveles teából leforrázott teát is inni.

A tealeveleket nem főzni, hanem forrázni kell. Ez annyit jelent, hogy mindig a megfelelő hőfokra melegített vizet öntjük rá a tealevelekre. Ez elsősorban a leveles teáknál fontos szempont, ám a filtereseknél is ajánlatos betartani.

Jó víz nélkül nem lehet jó teát készíteni. Lehet csapvizet is használni, ha az lágy és nem klóros. A klóros vízből viszont 2 perces forralás után a klór elillan. A 10 keménységi fokú víz legalkalmasabb, a 15 keménységi fokot meghaladó víz azonban már elnyomja a tea finomabb aroma anyagainak érvényesülését. Minél keményebb a víz, annál „robosztusabb” teát kell hozzá választani, mint pl. az assam és ceyloni, illetve az erősen illatosított Earl Grey teák. A víz mindig legyen friss, a palackozott ásvány és forrásvizek is előnyösek, ha szénsavmentesek és alacsony az ásványanyag tartalmuk. A bojlerek forró vize kellemetlen mellékízt adhat a teának.

A tea ízesítése

Hagyományos adalékok a tej, cukor vagy méz és citrom. A tejszín túl zsíros, a legtöbb teához jobb a sovány tej. A tej és a cukor nem jó párosítás. A tej és a citrom még úgy sem, mert a citrom kicsapja a tejet. A zöld és az oolong teákat nem szabad semmivel ízesíteni, ezeket tisztán kell fogyasztani. A zöld teákba legfeljebb kevés fehér kandist lehet feloldani.

A vizet előbb mindig forraljuk fel, de csak kevés ideig hagyjuk forrni, majd utána hagyjuk visszahűlni a tea forrázáshoz. Forralás után a víz 2-3 percen belül 90-95, 5 perc múlva 80-85, 10 perc elteltével pedig 65-70 fokra hűl le. A különféle teákat ugyanis eltérő hőfokú vízzel kell leforrázni.

A vizet csak olyan edényben szabad felforralni, amelyben mást még nem főztek vagy forraltak. E célra kiválóan használhatók az elektromos vízforraló edények. A melegítőről leemelhetők és általában 1 l-es űrtartalmuk miatt nagyobb mennyiségű tea készítéséhez előnyösek. A forrázásnál fel nem használt víz kiöntendő, mert az állott víz már nem előnyös teakészítésre.

Eszközök, módszerek

A kannában szabadon lebegő tealevelek forrázásakor erősebb és ízesebb tea készíthető. Hátránya, hogy a leveleket ki kell szűrni az italból. Ezt a kitöltéskor egy teaszűrővel is meg lehet tenni, a kannából pedig ki kell mosni a maradék leveleket. Ha több csészényit készítünk, akkor a leszűrt teát egy másik, előmelegített kannába célszerű áttölteni, és abból már a csészékbe tölthető. A kész és leszűrt tea melegen tartásához teamelegítő is használható.

A forrázáshoz használható a kannába lógatható tealabda is, amely magában tartja a tea leveleket, így nincs szükség a szűrésre. A tealabda könnyen tisztítható, viszont a levelek kitágulásához nem biztosít elég helyet, és a víz kevésbé áramolhat a levelek között, ami gátolja a hatóanyagok kioldódását.
A rozsdamentes acélhálós teatartály előnye, hogy a tartályban jobban mozog a víz, ám a levelek még mindig korlátozva mozoghatnak a vízben. Csészékbe és kannákba helyezhető változataik is léteznek, előnyük a könnyű tisztítás. És nem szükséges a levelek kiszűrése.

A kosaras filterek fém-, műanyaghálóból, vagy cserépből készülnek, és forraláskor a kannába illeszthetők. A levelek ebben az edényben majdnem olyan szabadon mozoghatnak, mint egyébként, így ideális kioldódásuk. Hátrányuk, hogy nehéz egy adott kannához illő méretűt beszerezni, előnyösebb kosaras kannát vásárolni.

A pumpás teáskanna ideálisnak mondható, mivel a pumpa a kanna aljára nyomja, és ott is tartja a tealeveleket, miközben a mozgásuk teljesen szabad. Ám ennek is van hátulütője, mivel a levelek kioldódási ideje nem kontrolálható, és a leveleket ugyanúgy ki kell mosni a kannából, mintha szabadon lettek volna a kannába szórva.

Jeges teák

Egyre népszerűbbek, a fekete teák megfelelő keverékéből készülnek. A gyárilag készítettek cukorral és egyéb adalékokkal ízesítettek, hűtve fogyasztva nagyon üdítő hatásúak. Otthoni környezetben is elkészíthetők, ha erős ízű teából koncentátumot főzünk, amit azután hideg vízbe adagolva, esetleg egyénileg ízesítve lehet fogyasztani. A palackozott gyári készítmények is csak hűtve üdítő hatásúak, ám ezeknek esetlegesen túlzó ízesítésén már nem változtathatunk.

Teafőző géppel is lehet jó teát készíteni, ám a legtöbbjüknek az a hátrányuk, hogy túl rövid ideig forralják fel a vizet, amit azonnal és ellenőrizetlen hőfokon juttatnak a szűrőbe helyezett levelekre. A levelek kioldódási ideje sem szabályozható, ami ugyancsak nem előnyös a készülő tea szempontjából. Aki viszont megszokta a használatát, nem igen bajlódik a hagyományos teakészítés „többlépcsős” fázisaival. Kényelmes megoldás, sok kompromisszummal.

A szamovár ugyan nálunk nem igazán divatos, ám tőlünk keletebbre a háztartás alapfelszerelése. Jelentős kapacitású a víztartálya, amelynek közepén helyezkedik el az elektromos fűtőbetét, ami a vizet forrásig hevíti. Az alsó csapon lehet a forró vizet csészékbe adagolni. A teát kisméretű porcelán kannába teszik, majd lobogó forró vizet adagolnak hozzá. E tea sűrítményből töltenek keveset a teás üvegpohár aljára, majd ezt forró vízzel felöntik, és többnyire cukor nélkül fogyasztják; süteményhez, vagy mézzel, lekvárral.

Forrázás

E művelethez teáskannára van szükség. Minél kisebb, annál jobb. Anyaga porcelán, kerámia vagy akár üveg is lehet. Az ínyencek a különféle teákhoz más és más kannát használnak. A kanna belseje ugyanis idővel megpatinásodik, azaz magába építi a benne készült tea aromáját, amit nem célszerű más teákéval keverni. A fémből készült kannákat lehetőleg mellőzzük, illetve csak nemesacélból készülteket használjunk, és kiöblítésüket követően ne fedjük le. Öblítésnél mosogatószer használata mellőzendő!

A forrázáshoz a teafüvet szórjuk a kannába, majd öntsük rá a megfelelő hőfokra visszahűtött vizet. Általában 1 csésze teához 1,5-2 dl víz, és 1 nem púpozott teáskanálnyi tea szükséges. Több személy esetén 4 csésze, vagy annál több esetén 6-7 kanál teát kell a kannába helyezni.

Különböző fajta teákat eltérő hőfokú vízzel kell leforrázni. Az adott teafajra jellemző íz- és illatanyagok csak megfelelő hőfokon képesek kioldódni. A fekete pu-erh, rooibus, maté, honeybush teákat 100, az oolongokat 90-95, a zöldeket kb. 80, míg a japán zöld teákat 65-70 fokos vízzel ajánlott leönteni.
A forrázási idők sem lényegtelenek, és ezek is teafajtánként eltérőek. A fekete teákat, rooibos és honexbush teákat 3-5 percig, ám a Darjeeling First Flush teákat csak 2 percig javasolt a forró vízben hagyni. A rooibos és a honeybush teák kivételével mindegyik teafajta esetleg forrázás előtt „átmosható”, azaz 1 dl forrásban levő vizet át lehet engedni a leveleken. Hatására a tealevelek kinyílnak, és a mosótea kiöntése után jöhet az igazi forrázás, melynek során lágyabb, aromadúsabb és zamatosabb lesz a tea.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

tchaby avatarja

tchaby         maté tea hőfoka

A maté teára ma olvastam: Nem szabad forrásban lévő vízzel leönteni a yerba matét, mert 100°C-on már elveszíti pozitív tulajdonságainak jó részét és az ízében is nem kívánt jegyek jelennek meg." (Forrás: http://www.yerbamate.hu/a-yerba-mate-tea-elkeszitese)
Bár nem ide tartozik, de érdekességképpen: a méz 40 fokon veszti el az értékes anyagait (természetesen édesíteni e hőmérséklet felett is fog)

Szabadtéri hűtés

Az adiabatikus hűtők között találunk olyat is, amelyek beltéri használatra lettek kifejlesztve. Látszólag hasonlóak ezek egy mobil klímához, de hatásosságuk össze sem mérhető egy valódi...


Háztartási gépeink gondozása

Otthonunkban számos készülék és gép teszi kényelmesebbé mindennapjainkat. Nap, mint nap használjuk ezeket, ám ezen túl csak kevés gondot fordítunk arra, hogy mindig kifogástalanul működjenek. A...