Egy csésze frissítő tea

Filteres vagy leveles

Mind a két fajtát ajánlatos kipróbálni ideális feltételek - úgymint a vízminőség és mennyiség, elkészítésekor forrázva és nem főzve, továbbá megfelelő edények használta - mellett. Tagadhatatlan, hogy a jó minőségű leveles teák gondosan zárt csomagolása kevésbé teszi ki a füvet a levegő hatásának, míg a filteresek szabadabban szellőznek, így kevésbé őrzik meg illat és aroma anyagukat. Ezt azonban egy jól záródó fémdobozzal könnyen meg lehet akadályozni.

A filterekben gyakran gyengébb minőségű tea van, ami azonban nem általánosítható. Az viszont tény, hogy a jobb kioldódás miatt a filterekben az átrostálással elkülönített levelek maradéka, a törmelék (fanning) és por (dust), vagy géppel tört és nem sodort levelek vannak. A filterekben levő tea a nagyobb felszín miatt romlandóbb is a leveleseknél. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a jó minőségű filteresekből nem lehet zamatos teát készíteni. Csak be kell tartani a teakészítés alapvető szabályait. Ezen túlmenően viszont ajánlatos egy jó teázóban készült hagyományos teát is megkóstolni, hogy érzünk-e jelentős különbséget a filteresekhez viszonyítva. Ha igen – ami valószínű – nem árt alkalmanként a hagyományos leveles teából leforrázott teát is inni.

A tealeveleket nem főzni, hanem forrázni kell. Ez annyit jelent, hogy mindig a megfelelő hőfokra melegített vizet öntjük rá a tealevelekre. Ez elsősorban a leveles teáknál fontos szempont, ám a filtereseknél is ajánlatos betartani.

Jó víz nélkül nem lehet jó teát készíteni. Lehet csapvizet is használni, ha az lágy és nem klóros. A klóros vízből viszont 2 perces forralás után a klór elillan. A 10 keménységi fokú víz legalkalmasabb, a 15 keménységi fokot meghaladó víz azonban már elnyomja a tea finomabb aroma anyagainak érvényesülését. Minél keményebb a víz, annál „robosztusabb” teát kell hozzá választani, mint pl. az assam és ceyloni, illetve az erősen illatosított Earl Grey teák. A víz mindig legyen friss, a palackozott ásvány és forrásvizek is előnyösek, ha szénsavmentesek és alacsony az ásványanyag tartalmuk. A bojlerek forró vize kellemetlen mellékízt adhat a teának.

A vizet előbb mindig forraljuk fel, de csak kevés ideig hagyjuk forrni, majd utána hagyjuk visszahűlni a tea forrázáshoz. Forralás után a víz 2-3 percen belül 90-95, 5 perc múlva 80-85, 10 perc elteltével pedig 65-70 fokra hűl le. A különféle teákat ugyanis eltérő hőfokú vízzel kell leforrázni.

A vizet csak olyan edényben szabad felforralni, amelyben mást még nem főztek vagy forraltak. E célra kiválóan használhatók az elektromos vízforraló edények. A melegítőről leemelhetők és általában 1 l-es űrtartalmuk miatt nagyobb mennyiségű tea készítéséhez előnyösek. A forrázásnál fel nem használt víz kiöntendő, mert az állott víz már nem előnyös teakészítésre.

Eszközök, módszerek

A kannában szabadon lebegő tealevelek forrázásakor erősebb és ízesebb tea készíthető. Hátránya, hogy a leveleket ki kell szűrni az italból. Ezt a kitöltéskor egy teaszűrővel is meg lehet tenni, a kannából pedig ki kell mosni a maradék leveleket. Ha több csészényit készítünk, akkor a leszűrt teát egy másik, előmelegített kannába célszerű áttölteni, és abból már a csészékbe tölthető. A kész és leszűrt tea melegen tartásához teamelegítő is használható.

A forrázáshoz használható a kannába lógatható tealabda is, amely magában tartja a tea leveleket, így nincs szükség a szűrésre. A tealabda könnyen tisztítható, viszont a levelek kitágulásához nem biztosít elég helyet, és a víz kevésbé áramolhat a levelek között, ami gátolja a hatóanyagok kioldódását.
A rozsdamentes acélhálós teatartály előnye, hogy a tartályban jobban mozog a víz, ám a levelek még mindig korlátozva mozoghatnak a vízben. Csészékbe és kannákba helyezhető változataik is léteznek, előnyük a könnyű tisztítás. És nem szükséges a levelek kiszűrése.

A kosaras filterek fém-, műanyaghálóból, vagy cserépből készülnek, és forraláskor a kannába illeszthetők. A levelek ebben az edényben majdnem olyan szabadon mozoghatnak, mint egyébként, így ideális kioldódásuk. Hátrányuk, hogy nehéz egy adott kannához illő méretűt beszerezni, előnyösebb kosaras kannát vásárolni.

A pumpás teáskanna ideálisnak mondható, mivel a pumpa a kanna aljára nyomja, és ott is tartja a tealeveleket, miközben a mozgásuk teljesen szabad. Ám ennek is van hátulütője, mivel a levelek kioldódási ideje nem kontrolálható, és a leveleket ugyanúgy ki kell mosni a kannából, mintha szabadon lettek volna a kannába szórva.

Teafőző géppel is lehet jó teát készíteni, ám a legtöbbjüknek az a hátrányuk, hogy túl rövid ideig forralják fel a vizet, amit azonnal és ellenőrizetlen hőfokon juttatnak a szűrőbe helyezett levelekre. A levelek kioldódási ideje sem szabályozható, ami ugyancsak nem előnyös a készülő tea szempontjából. Aki viszont megszokta a használatát, nem igen bajlódik a hagyományos teakészítés „többlépcsős” fázisaival. Kényelmes megoldás, sok kompromisszummal.

A szamovár ugyan nálunk nem igazán divatos, ám tőlünk keletebbre a háztartás alapfelszerelése. Jelentős kapacitású a víztartálya, amelynek közepén helyezkedik el az elektromos fűtőbetét, ami a vizet forrásig hevíti. Az alsó csapon lehet a forró vizet csészékbe adagolni. A teát kisméretű porcelán kannába teszik, majd lobogó forró vizet adagolnak hozzá. E tea sűrítményből töltenek keveset a teás üvegpohár aljára, majd ezt forró vízzel felöntik, és többnyire cukor nélkül fogyasztják; süteményhez, vagy mézzel, lekvárral.