Nos, a sors úgy hozta, hogy a kétéves (!) olasz főzőnk kazánfűtése felmondta a szolgálatot, a javítatásáért pedig majdnem annyit kértek, mint egy új masináért. Beugró megoldásként előkerült az öreg gázos kotyogó, ám ő csak helyettesített, ráadásul csapnivalóan.
Új kávéfőzőért végignéztük a szaküzletek kínálatát, ám a filteres, kis nyomású-, vagy több funkciós főzők szóba sem jöhettek, ezen túl meg csak a drága kávéautomaták kellették magukat a polcokon. Az interneten azonban új lehetőségre bukkantunk: egyszerű, viszont a főzés szempontjából ideálisabbnak mondható 15 bar nyomású, kiemelhető víztartályos és nem is olyan drága presszókávéfőzőkre. E kategóriában három márka, a Hauser, a Roventa, és a Fagor gépeire figyeltünk fel, és csak a neten keresztül lehetett megszerezni bármelyiküket. Ez alól a Fagor volt a kivétel, amelyiket a mintaboltjukban is meg lehetett vásárolni.
Némi tanakodás után egy CR 14-re esett a választásunk. A szolgáltatásai ugyan szerények, 950 W-os, de vízpumpás, és így a forró vizet 15 bar nyomással préseli át a 2 személyes kávétartály töltetén. Víztartálya 1 literes, tehát nem kell minden főzés előtt vízzel feltölteni, a tartály vízkészletét pedig ellenőrző ablakon lehet szemmel tartani. Csészemelegítésre a készülék tetőlapja szolgál, és gőzölő funkcióval is rendelkezik.
Azt vártuk az új masinától, hogy az eddigieknél jobb presszókávét fog nekünk főzni. Igaz, hogy egyszerre csak 1 vagy 2 csésze kávé főzésére képes, de az őrleményből jobban kioldja annak aromáját, és "karcos" ízt sem fogunk érezni a főzetben.
Az új kávéfőző debütálása azonban kissé halványra sikeredett. A kávé ugyan gyorsan kifolyt a két csészébe, íze is selymesebb volt, a krémes habnak azonban szinte nyoma sem volt. A használati útmutatóban az állt, hogy a készülék tetejére helyezett csészéket a víz felfűtési ideje alatt felmelegíti, de valójában éppen csak meglangyosította. A csészékbe folyó kávé mennyisége sem volt egyforma, ráadásul a vízpumpa működése finom vibrációval jár együtt, ami "sétálásra" késztette a csészéket. A kávé nem folyt melléjük, de összeérve szelíden csilingeltek. A vízpumpa, amely bekapcsolás után lágyan brummogva dolgozik, kétszer lépett működésbe. A kifolyt kávé pedig csak meleg volt, vélhetően a csészék hűtötték le. Az ideális, 85 fokos hőmérsékletűnél a kávé langyosabb volt. Ízre ugyan határozottan finomabb volt a régebbi főzőn készítettnél, de nem elég forró. A másik meglepetés, hogy a zacc szinte lucskos volt. Ez a készülék tehát nem csepegés-mentes, és természetesen vízszűrővel sem rendelkezik.
Ezt követően az átlagosnál jobb minőségű és finomabbra őrölt kávéval próbálkoztunk. Most alaposan előmelegítettük a csészéket és a hatás nem is maradt el. A kávé tetején vastag habréteg terült el, forró volt és az íze testesen aromás, erős, olyan amilyenre számítottunk. A másik meglepetés pedig az volt, hogy a zacc nem volt lucskos a kiürítésekor. A kommersz kávéknak ez a viszonylag olcsó főző ugyan csak a nyersességét tünteti el, ám a jó minőségű és finomra őrölt kávéból jó főzetet produkál, természetesen a jellegzetes cremával a tetején.