Digitális fényképezőgép akkumulátorok

Korábban szerettük ezt az akku megoldást, mert teljes joggal azt gondoltuk, hogy egy pár ceruza elemhez bárhol hozzá lehet jutni, és a NiCD, illetve a NiMh tölhető akkumulátorok is elfogadható áron beszerezhetők. Ezzel szemben a speciális formájú Li-ion akkuk nem nagyon szabványosak, minden fényképezőgéphez csak a sajátja használható, az meg korábban sok ezer forint volt.

Mára változott a helyzet; a litiumos akkumulátorok bármihez, viszonylag jó áron megvásárolhatók (ha máshonnan nem, akkor az E-bay-ről), és előnyeik vitathatatlanok a Nikkel-kadmium, illetve Nikkel-metálhidrid akkukkal szemben.

Ugyanakkor a tölthető ceruza akkuval sokaknak gondja van. Hiába veszünk gépünkhöz 2500-2800 mAh kapacitású akkut, amikor a gépet használni akarjuk, akkor egy-két kattintás után lekapcsol, kimerült akkumulátort jelezve. Ennek rendszerint nem az akku amperóra kapacitása az oka, inkább az áramforrás fáradásával és a nikkeles akkuk sajátosságaival magyarázható a jelenség.

Egyrészt ezeknek az akkuknak nagy az önkisülése, és hiába töltöttük korábban teljesen fel, 1-2 hét múlva már lényegesen veszít a töltöttségéből, és egy hónap múlva gyakorlatilag ki van merülve. A másik baj, hogy míg a normál alkáli elemek feszültsége 1,5 V, rendszerint két ilyen sorba kapcsolásával kapja a gép a 3 V-os feszültséget, addig a Ni Cd és Ni Mh akkuk csak 1,2 V-osak, sorba kötve kettő összesen 2,4 V. Ha ez még félig le is van merülve, akkor a fényképezőgép számára már túl alacsony a feszültség, és az automatika kikapcsolja.

Használhatnánk persze az akkumulátor helyett másfél voltos elemet, de az meg igen gazdaságtalan lenne, mert a nagy áramfelvétel azért hamar lemeríti még a tartóselemet is, és aztán mehet a szelektív hulladékba.

Jó lenne, ha AA ceruza elem formájában lenne Li-ion akku, ami sokkal jobban tartja a töltöttségi szintjét! Van is! Baj csak az, hogy ennek feszültsége 3,6 V (egyenként), tehát ha betesszük a gépbe, és ott a kettő sorba kötődik, akkor vége is a készüléknek. (Ha csak nem védi meg a védő áramköre.)

róbálkozhatnánk azzal, hogy egy kis „buherációval” nem soros, hanem párhuzamos kötésben tesszük be a két akkut az akkumulátorházba. A feszültség így már majdnem megfelelő lenne, a szükséges 3 V helyett a litiumos akku 3,6 V-os feszültségét a készülék valószínűleg elviselné. Ezt azonban szinte lehetetlen mechanikusan megoldani; senki sem szedi szívesen darabjaira a kényes gépet, hogy mindenféle átforrasztásokat készítsen benne.

Egy teljesen korrekt megoldás az ún. CRV 3 szabványú akkumulátor használata. Ezt úgy kell elképzelni, mint ha két ceruza akku összenőne, és az egyik végén megkapjuk a +/- kivezetéseket. Ráadásul a CRV 3-as formában a legkülönbözőbb márkás és márkátlan Li-ion akkumulátorok is kaphatók, sőt az akkuk belső szabályozó áramköre még azt a kis 0,6 V-os túlfeszültséget is leszabályozza; ezek a típusok 3 V-ot szolgáltatnak a kimenetükön. Amelyik gépbe ezek az akkuk jók, oda mindenképpen javasolhatók, még akkor is, ha kapacitásuk esetleg kevesebb, mint egy jól megtermett NiMh akkué. Arra azért figyeljünk, hogy a 3 V-os CRV 3 Li-ion akku csak a saját töltőjével, vagy legalábbis ugyanilyen rendszerű töltővel tölthető.

Minden gond azért nem hárult el a fejünk felől, mert sajnos a CRV 3 nem tehető be bármelyik akkumulátorházba, amelyikbe 2 AA ceruza akku vagy elem való. Részben azért, mert az akkuházban a két akkut egy kis váll választja el, amiben a CRV 3 elakad. Az is gyakori, hogy a polaritás nem stimmel. A CRV 3 csak egyféle polaritással készül; ez több száz géptípushoz megfelelő, jó néhányhoz viszont nem, ezeknek fordított a polaritása. Megfordítani, fordítva betenni viszont nem lehet.

Megint csak más megoldás után kell nézni! Ilyen lehet a tölthető elem. Ma már kapható tölthető alkáli elem, amely ugyan csak a hozzá való töltővel tölthető, mert a feszültsége megegyezik a többi elemével – névlegesen 1,5 V –, de a töltését egy éven túl is megtartja, így ugyanúgy használható, mint bármely alkáli elem. Kérdéses viszont, hogy elegendő-e az 1000 mAh alatti kapacitás, valamit hogy az árhoz képest megelégszünk-e a 20-szoros újratölthetőséggel? (Egyes források 100 szoros újratölthetőségről is beszámolnak.)

Marad még egy másik „buherálós” megoldás, amihez viszont nem kell belenyúlni a fényképezőgépbe. Eszerint 1 db AA formájú Li-ion akkut használunk – mint említettük ilyen viszonylag olcsón beszerezhető –, és párként készítünk hozzá egy „ál elemet”. Gyakorlatilag egy kimerült tartóselemet a talpánál (a – oldalon) vagy a tetejénél (a + oldalon) rövidre zárunk. Így ez „sorba kapcsolva” csak átvezet, de nem lévén feszültsége, nem is adódik az igazi akku feszültségéhez. Marad a Li-ion cella 3,6 V-os feszültsége, amit a fényképezőgép gond nélkül elvisel. Ha ilyen AA Li-ion cellából kettőt veszünk – a hozzá való töltővel együtt , akkor a fényképezőben csak az igazi akkut kell cserélgetnünk, az „ál elem” pedig mindig a helyén maradhat. Arra azonban nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy az olcsó Li-ion ceruza akkukban semmiféle védelem nincs a túltöltés ellen, és az egyszerű távol keleti töltők sem gondoskodnak a védelemről. Marad tehát a töltési idő korlátozása – amihez jó lehet egy időkapcsolós konnektor. Általában 60-80 percnél tovább nem lehet tölteni ezeket az akkukat, túltöltésnél azonnal tönkremennek!