Sótalanítás "pelenkával"

A németországi Karlsruhei Technológiai Intézet (KIT) vegyészei egy teljesen új eljáráson dolgoznak, amelyhez hasonlót a pelenkáknál is alkalmaznak. Nedvszívó műanyag részecskék szolgálnak szűrőként: amikor megszívják magukat, csak a só egy részét veszik fel, kipréselésükkor pedig sóban szegény víz távozik - írja a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at).

Manfred Wilhelm és Johannes Höpfner az általuk kifejlesztett eljárás segítségével egy átfutással több mint egy harmaddal csökkentették a sótartalmat. Nedvszívóként egy akrilsavalapú hidrogél szolgál: ez gömbalakú polimerek hálója, amelyek vízbe helyezve megduzzadnak, és tömegük százszorosának megfelelő vízmennyiséget képesek felszívni. 

Különlegességük a töltéssel rendelkező csoportoknak tulajdonítható. A száraz anyag esetében magas a töltéssűrűség, ebből kifolyólag a sót taszítja, és a vizet ereszti be. Amennyiben a háló tovább duzzad, a töltéssűrűség csökken, és behatolhat a só. Ez az a pont, amikor a folyamatot megfordítják. 

A megduzzadt hidrogélt mechanikai erővel kipréselik, akár egy szivacsot, és ilyenkor már jóval alacsonyabb a víz sótartalma, mint a tengervíznek. Míg a tengervíz 35 gramm nátrium-kloridot tartalmaz literenként, a kutatók célja, hogy egy átfutással tíz grammra, kettővel háromra, harmadik nekifutással pedig literenként egy grammra csökkentsék a sótartalmat. Ez utóbbit már gond nélkül meg lehet inni - nyilatkozta Wilhelm.

Az, hogy a módszer átkerül-e a gyakorlatba, többek közt az energiamérlegétől függ. Wilhelm szerint a jelenleg használatos desztilláció és fordított ozmózis eljárásoknál a gyakorlatban három-tíz kilowattóra szükséges egy köbméter víz előállításához.

Egyelőre még nem lehet tudni, hogy az új módszer jobb-e ennél, jelenleg ennek a becslésén dolgoznak. Az innováció mindenesetre akár szélerőmű által is közvetlenül meghajtható lehetne, míg a desztillációhoz és a fordított ozmózishoz általában dízelgenerátorokra van szükség.