Az Irányelv-tervezet egyik fontos javaslata, hogy kötelezővé tenné a középületek évi három százalékának energetikai felújítását, amivel hatszorosára nőhetne a középület-felújítások volumene Magyarországon. A másik kulcselem az úgynevezett „szolgáltatói energiahatékonysági kötelezettség”, amely alapján az energiaszolgáltatók évente másfél százalékos fogyasztás-csökkenést lennének kötelesek elérni ügyfeleik körében, elsősorban az energiahatékonysági beruházások támogatásával. Ez jelentősen megnövelné az energiahatékonysági beruházások forrásait.
A Magyar Energiahatékonysági Intézet levélben fordult a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz, arra biztatva a minisztériumot, hogy Brüsszelben aktívan támogassák az Irányelv-tervezetet.
További információkért írjon a mehi@mehi.hu-címre, vagy hívja a 30 948 2246-ot
Az Energiahatékonysági Irányelv célja, hogy egyszerre csökkentse az üvegházgáz-kibocsátásokat, enyhítse Európa energiafüggőségét és fellendítse a gazdaságot, biztos megtérülésű beruházásokat és tartós munkahelyeket teremtve egy bizonytalan korban. Mindeme lehetőségeket Magyarország is kiaknázhatja, ha sikerül elfogadtatni az Irányelvet a tagállamokkal.
A három százalékos éves középület-felújítási ráta évente kb. 3500 középület megújítását jelentené, ami komoly előrelépés lenne mind gazdasági, mind költségvetési, mind környezetvédelmi szempontból. Ezek a beruházások több ezernyi nem-exportálható munkahelyet hoznának létre. Mindezt abból a pénzből fedezhetnénk, amit ma a költségvetés az utca fűtésére pazarol. Hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt igazolják, hogy az energiahatékonysági beruházások pár év alatt megtérülnek. A költségvetés azonban már a beruházás évében is profitál ezekből, hiszen rezsit takarít meg, miközben az adóbevételei is nőnek, és a munkanélküli segélyek költsége is csökken.
Az évi másfél százalékos energiaszolgáltatói hatékonysági kötelezettség még az előző intézkedésnél is nagyobb mértékben ösztönzi majd az energiahatékonysági beruházásokat a lakosság körében Ez új munkahelyek további tízezreit hozná létre, és sokak rezsiköltségeit is csökkentené. Mivel a gáz- és áramszolgáltatók feladatává válik annak elérése, hogy a fogyasztóik kevesebbet fogyasszanak, ők maguk kutatják majd fel a megtakarítási lehetőségeket, és pénzzel is támogatják az ezeket kiaknázó beruházásokat. Ilyen kötelezettség számos európai országban működik már (pl. Nagy-Britannia, Olaszország, Franciaország, Lengyelország), és a tapasztalatok szerint kis ráfordítással, állami források nélkül képesek jelentős mennyiségű energiát megtakarítani.
Az Irányelv rendelkezéseinek fontos következménye, hogy hosszú távú biztonságot teremtenek az energiahatékonyságban működő (főként építőipari, technológiai) vállalkozásoknak, amelyek így nyugodt alapokon fejleszthetik kapacitásukat, technológiájukat, szakértelmüket, mert számíthatnak arra, hogy a jövőben is lesznek megrendeléseik. Ez komoly előrelépés lenne a mai magyar gyakorlathoz képest, ahol nemcsak a források szűkösek, hanem a támogatási programok kiszámíthatósága is gyakran hiányzik.