Az elektromos kézi csiszológépek kör-, szalag-, vibrációs-, és excentrikus
működésűek lehetnek. Az anyagleválasztásuk természetesen az alkalmazott csiszolóanyag
szemcsenagyságától és a gép teljesítményétől függ, ám ezek mindegyike a fajtájára
jellemző egyedi nyomokat hagy maga után. A szalagcsiszolók hosszirányú-, a
körcsiszolók rotációs-, a rezgőcsiszolók pedig szabálytalan rotációs csiszolási
árkokat mélyítenek az anyagba. Az excenter csiszolók viszont a rugalmas gumi
tányér összetett mozgása miatt az előbbieknél sokkal finomabb, és egymást sűrűn
keresztező nyomokat hagynak maguk mögött.
Az excenter csiszolók legfőbb előnye, hogy e gépekkel nagyon finom felületeket
lehet kialakítani, de csak nagy felületek esetén célszerű a használata. Hatékonyságát
egyrészt a tépőzáras csiszolótányér excentrikus mozgása révén éri el. Mindenegyes
csiszolószemcse a tányér excentricitásnak megfelelő mértékű körmozgás közben
fejti ki koptató hatását. Így a sűrű, finom árkok nem egyirányúak, hiszen mindegyiket
a mögötte levő szemcse keresztezi, és a felületnek a tányér körbe forgása ad
még egy simítást.
Ezeknek
az összetett mozgásoknak eredményeként alakul ki a felületek barázdamentes
finomsága. Mivel azonban a csiszolótányér munka közben csupán a súrlódó alkatrészek
miatt forog körbe, de nincs kényszer kapcsolatban a meghajtómotor tengelyével,
túlterheléskor megáll, és csupán finom excentrikus mozgást végez. Ez akkor
fordulhat elő, ha a gépet a kelleténél erősebben nyomják a felületre. Az excentrikus
mozgást közben a szemcsék mélyebb becsiszolásokat okoznak a felületen. Ezt
a hibalehetőséget az igényesebb, mondhatni márkás gépeknél a tányérfék alkalmazásával
küszöbölik ki, amely megakadályozza a tányér rezgését is.
A tányér kitérésének, azaz excentrikus mozgásának átmérője a legtöbb csiszológépnél
állandó, ennek mértéke 1,4-6 mm lehet. A tányér teljes átmérője általában 125,
vagy 150 mm. Esetenként néhány géptípuson a motor fordulatszámát fokozatmentesen
lehet változtatni, ami a tányér percenkénti löketszámát változtatja, így ezekkel
a gépekkel a különböző anyagokhoz a legidelálisabb lemunkálási hatásfokot lehet
beállítani. Ez azonban nem befolyásolja a tányérlöket mértékét, csak a rezgésszámát
változtatja meg.
Az iparosok által használt excenter csiszolók némelyikénél azonban nemcsak
a löketszámot, de a tányér kitérésének a mértékét is meg lehet választani.
Az ilyen gépeknél nem ritka a lágyindítás, a konstans elektronika, sőt a nagyobb
igénybevételre is alkalmasaknál az áttételműves kényszerhajtás sem. A nagyobb
- 6 mm kitérésű - hajtással a nagyolás, míg a kisebb, 3 mm-es rezgés átmérőjű
tányérmozgással a finom felületek kialakítása végezhető el.
A lemunkáláskor keletkező por elszívása alapvető követelmény. Ez egyrészt a
csiszolóanyag tartósabb használata miatt alapfeltétel, hiszen így a szemcsék
aligha tömődhetnek el a lemunkált anyagszemcsékkel. A porelszívás a tépőzáras
tányér és a csiszolóanyag furatain keresztül külön csatornán, a meghajtómotor
ventillátorának szívó hatására jut a porgyűjtőbe. Fontos azonban, hogy a tányérra
erősített csiszolótárcsák elszívólyukai pontosan a tányér nyílásai fölé kerüljenek.
Ezért az egyes gépekhez csak a hozzájuk való csiszolótárcsákat lehet használni,
és a felhelyezésükre is ajánlatos ügyelni.
Az egyszerűbb gépeken sima porszűrő zsák van, másokon pedig olyan szűrők találhatók,
amelyek még a finom port is leülepítik a tartályba. A porelszívás már csak
azért is alapvetően fontos, mert ezzel a munkaterület és a munka is pormentes
lesz.
Alapvetően fontos az is, hogy ezeket a gépeket hogyan használjuk. Először is
e gépekkel csak saját súlyukkal a felületen tartva és irányítva célszerű dolgozni,
mert ilyenkor a legideálisabb a csiszolóanyag kopása. Csak a szemcsefokozati
lépcsők betartásával és a géphez való csiszolótárcsákat alkalmazva lehet igényesen
sima felületeket kialakítani. A szabályozható fordulatú gépekkel a legvégső,
ún. finiselő, polírozó munkák is elvégezhetők. Ehhez a megmunkálandó anyagnak
megfelelő alacsony fordulatszámmal dolgozva, célirányosan megválasztott polírozó
anyagot és eszközt, pl. öntapadó polírozó szivacsot vagy filckorongot, a fényezéshez
pedig finom irhafeltéteket kell használni.