Létrák

Első szempontként a létra magasságát kell optimálisan megválasztani. A létrán állva közel vállmagasságban lehet kényelmesen dolgozni, és ebből a magasságból még a mennyezet is viszonylag kényelmesen elérhető. A kétágú, egyoldalas létrák tetejét többnyire dobogó kapcsolja egybe, e típusoknál ennek a magasságát kell figyelembe venni. A ház körüli munkákhoz használtaknál pl. az eresz ferde szögben elérhető magasságához ajánlatos igazodni, míg egyéb kerti munkáknál a még biztonságosan elérendő magasság alapján célszerű meghatározni a létra ún. munkamagasságát, amelynél a teljes magasság 80-90 cm-el hosszabbés általában 2-6 m közötti a létrák teljes magassága.

Egy- vagy kétágú

Az egyágúak bárhol használhatók, ha van mihez neki támasztani a szárak végét. Fokainak szelvény mérete keskeny, többnyire 40 mm, ezért hosszabb ideig fárasztó rajtuk állni. Az egyágú létrák igény szerinti szögben dönthetők, a biztonságos 75 fok-ig. Nagyon előnyösek a tolószáras létrák, amelyek hosszát egy kitolható hosszabbító egységgel lehet megnövelni. Ezek hossza is változó, 4-6 m közötti lehet, gyártmánytól függően. A húzóköteles típusok akár a 9 m-es hosszúságot is elérhetik kitolt állapotban.

A kétágúak viszont kitámasztás nélkül biztonsággal megállnak bármilyen vízszintes felületen, és viszonylag kényelmesen lehet rajtuk dolgozni. Megállnak a saját lábaikon, ám ehhez megfelelő területre van szükségük. Minél hosszabb a létra, annál nagyobb alátámasztási hely szükséges a biztonságos használathoz. Tároláskor pedig a szárak alsó távolsága okozhat gondot. A szárak terpesztése természetesen a létra hosszától függően egyre szélesebb. A száraikat szétcsúszás gátló köti össze, ezeknek mindig feszesen kell állniuk a létra kinyitásakor, hogy kellően biztonságos legyen a használatuk.

A kétágú létrák némelyike csak egy oldalon, más változataik két oldalon „járhatók”. Ezek között vannak több célra is használható és kitolható szárú típusok is. Ez utóbbiak a szokványos recés felülettel csúszásmentesített fokokkal ellátottak, míg az egyoldalas változataik többnyire ún. fellépő fokosak, amelyek kb. 8-13 cm szélesek, és a fellépők csak a szárak teljes szétnyitásával kerülnek vízszintes helyzetbe. A száraikat felül dobogó köti össze, amin állva is lehet dolgozni.

A létrák anyaga ma már többnyire könnyű és szilárd alumínium, amely préselt zártszelvényekből peremezett, vagy hegesztéssel összefogott, nagyon szilárd ágegységet alkot. A végeiken cserélhető műanyag záró sapkák biztosítják a csúszásmenteséget, és többnyire az alumínium fellépő lapok szélét is műanyag betétek teszik balesetmentessé.

A falétrák nehezebbek, ám előnyük, hogy a kétágúak mind két oldalukon járhatók. Teherbírásuk az alumíniumból készültekkel közel azonos, ám az alumíniumból készült változatok sokkal több feladatra alkalmasak, és akár a hosszúságukat is meg lehet növelni adott mértékben kitolható szárral. Az sem okozhat problémát, ha az alátámasztásuknál jelentős szintkülönbséget kell kiegyenlíteni, bizonyos típusok szárait alul kiereszthető toldattal növelni is lehet. A járható oldali szárakra pedig a szárszélességnél hosszabb alátámasztó toldat is felerősíthető, ami különösen a magas létráknál biztonságosabb alátámasztást ad.
A fokok távolsága szinte minden létránál megközelítően azonos, 25-30 cm, számuk természetesen a létrák hosszától is függ. A maximális terhelhetőségük alsó határa 120-160 kg, a hosszúságukkal a súlyuk is arányosan nő, általában 7 kg-tól akár 32 kg-ig is változhat a konstrukciótól és kiviteltől függően.

A létrák főbb adatait „címkézve” is meg szokták adni a neves gyártók, amelyet vagy a létraszár oldalára, vagy a dobogó aljára ragasztott adatlapon adnak meg. Ezek alapján könnyebb a megfelelő típusú, terhelhetőségű, és a kellő magasságú létra kiválasztása. A külső térben is használtaknál érdemes a nem várható helyzetekre is gondolni a jó kihasználhatóság érdekében.