A hidegburkolat megtervezése

2019-05-19 08:49:30 | Módosítva: 2019-05-19 08:56:02

Egy szép lakás egyik legmeghatározóbb része a szépen, jól burkolt fürdőszoba és konyha, ehhez érdemes tudatosan hozzáállni már a tervezésnél. A jól burkolt nem egyenlő avval, hogy a lapok vízszintbe hozva, egyenletesen vannak lerakva, az a burkolásnak csak a gyakorlati része. Ahhoz, hogy valóban szép is legyen a végeredmény, szükséges néhány szabály megismerése és betartása, illetve a burkoló szakemberrel történő betartatása is, mert az elrontott burkolat csak drágán javítható.


Sajnos a burkolók, illetve a burkolást is vállaló kivitelezők nem mindig tartanak be szakmai szabályokat, és el sem mondják, hogy mi az, ami a megrendelő feladata már a tervezésnél és a vásárlásnál. A burkolat megtervezése nem ér véget avval, hogy lerajzoljuk, melyik szín vagy minta hol legyen.

Sok burkoló az egyik belső sarokban elkezdi szépen lerakosgatni a teljes méretű lapokat, majd amikor a helyiség szélére ér, kiderül, hogy már csak néhány cm, rosszabb esetben még kevesebb méretű lap fér csak el. Ugyan le lehet vágni a csempét akár csak 5 mm-esre is, és odaragasztani, de a legrondább, amikor éppen az ajtóban van egy vékonyka csík. Ilyenkor nincs mit tenni, vagy ott éktelenkedik majd a leginkább szem előtt lévő helyen ez a csíkocska, vagy visszabontatjuk az egészet. Ezért már a burkolat mintájának megtervezésekor (még a vásárlás előtt), ki kell rajzolni előre, hogy az adott helyiségben, hogyan fog kijönni a kiválasztott méretű lapokból az elképzelésünk. Igazából a burkoló feladata ennek a részletes kiszámolása, de nem mindegyik kivitelező szokta ezt elvégezni.

Gyakorlatilag soha nem egész méretű lapokkal kell kezdeni a burkolást – sem a falon sem padlón –, hanem az előre kiszámolt méretűvel. Körben az egész helyiség minden egyes sarkában, az összes beugró és kiugró falszéleken, az ajtónál, a kád magasságánál, mindenhol. A falon a falsarkok fordulóiban szintén nem folytatjuk egész lapokkal a burkolást, hanem optikailag kell majd 1 egész méretűnek látnunk a sarkokban az oda befutó 2 csempét – a ki- és beugró falszéleken is. Amikor számolunk, ne felejtsünk el a fugaszélességgel is kalkulálni, ez kb. 3-4 mm, és 2-3 méteren is hamar összejön sok cm a fugákból. A fugaszélességet pontosítani kell előre a burkolóval, ez több mindentől függ, pl. a csempe méretétől és attól is, hogy mi tetszik.





Gondos tervezés esetén is előfordul, hogy lesz egy-egy olyan rész, ami nem jön ki optimálisan. Ilyenkor az ajtó falsíkjának sarkaiban legyen „elcsalva”, mert amikor belépünk az ajtón nem egyből feltűnő, míg szemben azonnal „orrba vág” a méretaránytalanság. Itt, az ajtó melletti sarkokban sem lehetnek persze csíkocskák, de néhány centi elcsalható.

A kád magasságával is alaposan körbe kell számolni az egész helyiséget, mert a fugahálónak futnia kell az egész fürdőben, és ha rosszul van kiszámolva, akkor éppen az ajtó felett, az ablak alatt vagy a mennyezetnél lesz a csíkocska, ami elég feltűnő. A kád elejénél a legfelső lap szokott egész lenni, és a legalsó a méretre vágott (az sem túl kicsi), de hogy milyen méretre, azt az ajtó, ablak és a fürdő belmagassága együtt adja ki. Ki kell számolni előre. Tehát vízszintesen és függőlegesen is ki kell osztani a lapokat úgy, hogy kicsire vágott csempe lehetőleg sehol se legyen.

Még nehezebb a feladat, amikor mintát is szeretnénk. A vízszintesen körbe futó díszcsempe sort is meg kell nézni, hogy hol fog elhaladni a kádnál, mosdónál, mosógépnél, WC-nél stb. Ha függőlegesen szeretnénk a díszcsempe sort, akkor úgy kell középre rakni – pl. a kádnál, mosdónál – a mintát, hogy a fal szélén se maradjanak majd csíkocskák. A függőleges minta nagy előnye, hogy sokkal kevesebb darab kell belőle, mert tetszés szerinti helyre rakható egy-egy függőleges csík. A vízszintesnek pedig körbe kell futni mindenhol, még a radiátor, mosógép stb. mögött is, ahol nem is látszik, de a magasság, a komplett háló csak így lesz jó.





A padlócsempe kiosztásánál hasonlóan kell eljárni, mint a falinál ahhoz, hogy ne maradjanak a széleknél – főleg ne az ajtónál – kis csíkocskát. Az is nehezíti a feladatot, hogy a falicsempe mérete szinte biztosan más, mint a padlóé, még akkor is, ha egy termékcsaládot vásároltunk. És ha más a méret, máshol fog futni a fuga. Ahol éppen úgy jön ki, hogy viszonylag messze esik egymástól a fali- és a padló fuga, ott nincs gond, de értelemszerűen egyszer csak az eltolódás miatt kicsi lesz a különbség, és az már nem szép. Ezért szokták sokszor a padlót pl. diagonálba rakni. A 45 fokban elforgatott csempe fugahálója más képet ad, mint a fali 90 fokosé, így az eltolódások optikailag más képet adnak. Több módszer is van a probléma megoldására, a diagonálba rakott padló csak az egyik lehetőség. Sok helyen látható olyan, amikor a fal mellett körben van egy minta rakva 2-3 sornyi csempével így-úgy elforgatva, vagy egészen más méretű lapokból vagy mintás csempéből stb. Ez ad egy keretet a padlónak, ami elválasztja a fali és a padló fugahálót egymástól.

A konyhapadló burkolásánál is figyelembe kell venni a konyhaszekrény mélységét (kb. 60 cm), mert se egy minta, se egy csempe csíkocska, se egy kis csücsök nem szép, amikor a konyhaszekrény alól kikandikál. Ha nincs kimérve előre, akkor fogunk csak szembesülni a problémával, amikor a szekrény a helyére kerül.



Mindezeket még a vásárlás előtt ki kell számolni. Lehetőleg darabra kell tudjuk, hogy hány csempe kell, nem elég a négyzetméter alapján kiszámolva vásárolni. Persze minél kisebb az adott helyiség, annál nehezebb a feladat, és annál pontosabbnak kell lennie a számolgatásnak. Amikor a vágott csempékkel kalkulálunk, azt is tudni kell, hogy a vágott csempéknek csak az a része használható fel, ahol megmarad a gyári él. A vágott élű rész kerül a falsarokba, a padlónál pedig a fal mellé. A vágás vonala éles, ami balesetveszélyes és nem is szép. Ebből következik, hogy egy-egy csempéből csak 2 vágott csempedarab jön ki, a többi hulladék (néhány kivételtől eltekintve).

Vásárlási szabályok

Amikor gondosan ki van számolva a szükséges burkolólap-mennyiség, akkor is kell kb. 10%-ráhagyás, a vágási hulladék miatt (hibás csempe, rontott vágás, pontatlan számolás stb.).

A szükséges mennyiséget egyszerre kell megvásárolni, azonos gyártási sorozatból. Ugyanannak a gyártónak, ugyanaz a csempéje NEM egyforma sem méretre, sem színre, a különböző gyártási sorozatokból. A gyártásnál minden kiégetésnél az anyag kicsit másként zsugorodik (több mm is lehet a különbség), és kicsit más lesz az árnyalata is. Ez nem minőségi hiba, a drága és az olcsó csempékre is vonatkozik. A megadott méret mindig csak névleges méret, a lapok tényleges mérete és a gyártási sorozat száma rá van bélyegezve mindenegyes dobozra külön.

A színárnyalatnyi különbséget nem kell külön magyarázni, hogy miért probléma. A méretkülönbség miatt – mivel ez lehet több mm –, nem fog kijönni a háló, ha különböző méretűekkel kell burkolni.

Sajnos a kereskedők szemrebbenés nélkül kirakják egy kupacba a különböző gyártási sorozatból származó dobozokat, mert a cikkszám ugyanaz, nekünk kell a vásárlásnál kiválogatnunk, és ha nincs meg a kellő mennyiségű egyforma, akkor inkább tovább kell állni. A „jövő hétre hozunk”-kal is vigyázni kell, mert mitől lenne egy külön szállítmányból ugyanaz a gyártási sorozat, és ekkor már megvettük a nagy részét, nem lesz meg a szükséges hiányzó ugyanabból a gyártási sorozatból.




Végszükség esetén a fuga méretekkel lehet kicsit csalni, de több mm esetén már nem lesz eléggé egységes az összkép. A színárnyalat különbséget – szintén végszükség esetén – úgy lehet megoldani, hogy pl. egy külön falat - mondjuk az ajtó síkjában - burkolják a kicsit „más-színűvel”. Ott egyrészt megtörik sarkokban a fény, másrészt másként világítja meg a lámpa, de ekkor az egész falrésznek kell „más-színűnek” lenni. Szintén lehet a kád eleje – ugyanezen okból – „más-színű”. De jobb ezt elkerülni, mert a burkolónak is nehéz dolga van ekkor, és ki tudja, mennyire lelkiismeretes.

A dobozokat érdemes a munkák befejezéséig megőrizni, hátha mégis kell pótlás, és szükség lehet a bélyegzett, tényleges méretekre. A fentiekből következik, hogy megfelelő pótlást lehetetlen beszerezni, ezért legyen 2-3 doboz tartalék, hátha évek múlva – valamilyen hiba miatt – javítani kell a burkolatot.

Egy részben ízlés szerinti, részben tapasztalati jó tanács: bármilyen színű is a burkolat, érdemes sötét színű fugát választani, mert akármilyen gondos is a háziasszony, akármennyit is takarítja a csempét és padlót, a fuga elkoszolódik, és sötét színű lesz pár év alatt. Ha eleve sötét, akkor egységes marad, mert akár szennyezett, akár tiszta, a színe sötét. Ha azonban világos a fuga, akkor a szennyezett részen szürke lesz, a kevésbé szennyezetten pedig világos marad, és nagyon kiüt, a fogkefe nélküli rendszeres takarítás hiánya. A szépen burkolt felületet, ha világos is, a sötét fuga csak kiemeli, így nem kell lemondani a szépségről sem, ami még tartós is.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Akril a lakberendezésben

A mai modern konyha elengedhetetlen tartozéka egy kivételesen jó munkalap. Az akrillapokból készült munkalapok nagyon sok olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amit más anyagokból nem lehet elérni:...


Csempét a csempére

A lakásfelújítások többnyire nagy felfordulással és jelentős sitt-el járnak. Különösen akkor lesz szinte elviselhetetlen a helyzet, ha a repedezett, régi csempe-, vagy járólapokból lerakott...