A hidegburkolat megtervezése

2019-05-19 08:49:30 | Módosítva: 2019-05-19 08:56:02

Egy szép lakás egyik legmeghatározóbb része a szépen, jól burkolt fürdőszoba és konyha, ehhez érdemes tudatosan hozzáállni már a tervezésnél. A jól burkolt nem egyenlő avval, hogy a lapok vízszintbe hozva, egyenletesen vannak lerakva, az a burkolásnak csak a gyakorlati része. Ahhoz, hogy valóban szép is legyen a végeredmény, szükséges néhány szabály megismerése és betartása, illetve a burkoló szakemberrel történő betartatása is, mert az elrontott burkolat csak drágán javítható.


Sajnos a burkolók, illetve a burkolást is vállaló kivitelezők nem mindig tartanak be szakmai szabályokat, és el sem mondják, hogy mi az, ami a megrendelő feladata már a tervezésnél és a vásárlásnál. A burkolat megtervezése nem ér véget avval, hogy lerajzoljuk, melyik szín vagy minta hol legyen.

Sok burkoló az egyik belső sarokban elkezdi szépen lerakosgatni a teljes méretű lapokat, majd amikor a helyiség szélére ér, kiderül, hogy már csak néhány cm, rosszabb esetben még kevesebb méretű lap fér csak el. Ugyan le lehet vágni a csempét akár csak 5 mm-esre is, és odaragasztani, de a legrondább, amikor éppen az ajtóban van egy vékonyka csík. Ilyenkor nincs mit tenni, vagy ott éktelenkedik majd a leginkább szem előtt lévő helyen ez a csíkocska, vagy visszabontatjuk az egészet. Ezért már a burkolat mintájának megtervezésekor (még a vásárlás előtt), ki kell rajzolni előre, hogy az adott helyiségben, hogyan fog kijönni a kiválasztott méretű lapokból az elképzelésünk. Igazából a burkoló feladata ennek a részletes kiszámolása, de nem mindegyik kivitelező szokta ezt elvégezni.

Gyakorlatilag soha nem egész méretű lapokkal kell kezdeni a burkolást – sem a falon sem padlón –, hanem az előre kiszámolt méretűvel. Körben az egész helyiség minden egyes sarkában, az összes beugró és kiugró falszéleken, az ajtónál, a kád magasságánál, mindenhol. A falon a falsarkok fordulóiban szintén nem folytatjuk egész lapokkal a burkolást, hanem optikailag kell majd 1 egész méretűnek látnunk a sarkokban az oda befutó 2 csempét – a ki- és beugró falszéleken is. Amikor számolunk, ne felejtsünk el a fugaszélességgel is kalkulálni, ez kb. 3-4 mm, és 2-3 méteren is hamar összejön sok cm a fugákból. A fugaszélességet pontosítani kell előre a burkolóval, ez több mindentől függ, pl. a csempe méretétől és attól is, hogy mi tetszik.





Gondos tervezés esetén is előfordul, hogy lesz egy-egy olyan rész, ami nem jön ki optimálisan. Ilyenkor az ajtó falsíkjának sarkaiban legyen „elcsalva”, mert amikor belépünk az ajtón nem egyből feltűnő, míg szemben azonnal „orrba vág” a méretaránytalanság. Itt, az ajtó melletti sarkokban sem lehetnek persze csíkocskák, de néhány centi elcsalható.

A kád magasságával is alaposan körbe kell számolni az egész helyiséget, mert a fugahálónak futnia kell az egész fürdőben, és ha rosszul van kiszámolva, akkor éppen az ajtó felett, az ablak alatt vagy a mennyezetnél lesz a csíkocska, ami elég feltűnő. A kád elejénél a legfelső lap szokott egész lenni, és a legalsó a méretre vágott (az sem túl kicsi), de hogy milyen méretre, azt az ajtó, ablak és a fürdő belmagassága együtt adja ki. Ki kell számolni előre. Tehát vízszintesen és függőlegesen is ki kell osztani a lapokat úgy, hogy kicsire vágott csempe lehetőleg sehol se legyen.

Még nehezebb a feladat, amikor mintát is szeretnénk. A vízszintesen körbe futó díszcsempe sort is meg kell nézni, hogy hol fog elhaladni a kádnál, mosdónál, mosógépnél, WC-nél stb. Ha függőlegesen szeretnénk a díszcsempe sort, akkor úgy kell középre rakni – pl. a kádnál, mosdónál – a mintát, hogy a fal szélén se maradjanak majd csíkocskák. A függőleges minta nagy előnye, hogy sokkal kevesebb darab kell belőle, mert tetszés szerinti helyre rakható egy-egy függőleges csík. A vízszintesnek pedig körbe kell futni mindenhol, még a radiátor, mosógép stb. mögött is, ahol nem is látszik, de a magasság, a komplett háló csak így lesz jó.





A padlócsempe kiosztásánál hasonlóan kell eljárni, mint a falinál ahhoz, hogy ne maradjanak a széleknél – főleg ne az ajtónál – kis csíkocskát. Az is nehezíti a feladatot, hogy a falicsempe mérete szinte biztosan más, mint a padlóé, még akkor is, ha egy termékcsaládot vásároltunk. És ha más a méret, máshol fog futni a fuga. Ahol éppen úgy jön ki, hogy viszonylag messze esik egymástól a fali- és a padló fuga, ott nincs gond, de értelemszerűen egyszer csak az eltolódás miatt kicsi lesz a különbség, és az már nem szép. Ezért szokták sokszor a padlót pl. diagonálba rakni. A 45 fokban elforgatott csempe fugahálója más képet ad, mint a fali 90 fokosé, így az eltolódások optikailag más képet adnak. Több módszer is van a probléma megoldására, a diagonálba rakott padló csak az egyik lehetőség. Sok helyen látható olyan, amikor a fal mellett körben van egy minta rakva 2-3 sornyi csempével így-úgy elforgatva, vagy egészen más méretű lapokból vagy mintás csempéből stb. Ez ad egy keretet a padlónak, ami elválasztja a fali és a padló fugahálót egymástól.

A konyhapadló burkolásánál is figyelembe kell venni a konyhaszekrény mélységét (kb. 60 cm), mert se egy minta, se egy csempe csíkocska, se egy kis csücsök nem szép, amikor a konyhaszekrény alól kikandikál. Ha nincs kimérve előre, akkor fogunk csak szembesülni a problémával, amikor a szekrény a helyére kerül.



Mindezeket még a vásárlás előtt ki kell számolni. Lehetőleg darabra kell tudjuk, hogy hány csempe kell, nem elég a négyzetméter alapján kiszámolva vásárolni. Persze minél kisebb az adott helyiség, annál nehezebb a feladat, és annál pontosabbnak kell lennie a számolgatásnak. Amikor a vágott csempékkel kalkulálunk, azt is tudni kell, hogy a vágott csempéknek csak az a része használható fel, ahol megmarad a gyári él. A vágott élű rész kerül a falsarokba, a padlónál pedig a fal mellé. A vágás vonala éles, ami balesetveszélyes és nem is szép. Ebből következik, hogy egy-egy csempéből csak 2 vágott csempedarab jön ki, a többi hulladék (néhány kivételtől eltekintve).

Vásárlási szabályok

Amikor gondosan ki van számolva a szükséges burkolólap-mennyiség, akkor is kell kb. 10%-ráhagyás, a vágási hulladék miatt (hibás csempe, rontott vágás, pontatlan számolás stb.).

A szükséges mennyiséget egyszerre kell megvásárolni, azonos gyártási sorozatból. Ugyanannak a gyártónak, ugyanaz a csempéje NEM egyforma sem méretre, sem színre, a különböző gyártási sorozatokból. A gyártásnál minden kiégetésnél az anyag kicsit másként zsugorodik (több mm is lehet a különbség), és kicsit más lesz az árnyalata is. Ez nem minőségi hiba, a drága és az olcsó csempékre is vonatkozik. A megadott méret mindig csak névleges méret, a lapok tényleges mérete és a gyártási sorozat száma rá van bélyegezve mindenegyes dobozra külön.

A színárnyalatnyi különbséget nem kell külön magyarázni, hogy miért probléma. A méretkülönbség miatt – mivel ez lehet több mm –, nem fog kijönni a háló, ha különböző méretűekkel kell burkolni.

Sajnos a kereskedők szemrebbenés nélkül kirakják egy kupacba a különböző gyártási sorozatból származó dobozokat, mert a cikkszám ugyanaz, nekünk kell a vásárlásnál kiválogatnunk, és ha nincs meg a kellő mennyiségű egyforma, akkor inkább tovább kell állni. A „jövő hétre hozunk”-kal is vigyázni kell, mert mitől lenne egy külön szállítmányból ugyanaz a gyártási sorozat, és ekkor már megvettük a nagy részét, nem lesz meg a szükséges hiányzó ugyanabból a gyártási sorozatból.




Végszükség esetén a fuga méretekkel lehet kicsit csalni, de több mm esetén már nem lesz eléggé egységes az összkép. A színárnyalat különbséget – szintén végszükség esetén – úgy lehet megoldani, hogy pl. egy külön falat - mondjuk az ajtó síkjában - burkolják a kicsit „más-színűvel”. Ott egyrészt megtörik sarkokban a fény, másrészt másként világítja meg a lámpa, de ekkor az egész falrésznek kell „más-színűnek” lenni. Szintén lehet a kád eleje – ugyanezen okból – „más-színű”. De jobb ezt elkerülni, mert a burkolónak is nehéz dolga van ekkor, és ki tudja, mennyire lelkiismeretes.

A dobozokat érdemes a munkák befejezéséig megőrizni, hátha mégis kell pótlás, és szükség lehet a bélyegzett, tényleges méretekre. A fentiekből következik, hogy megfelelő pótlást lehetetlen beszerezni, ezért legyen 2-3 doboz tartalék, hátha évek múlva – valamilyen hiba miatt – javítani kell a burkolatot.

Egy részben ízlés szerinti, részben tapasztalati jó tanács: bármilyen színű is a burkolat, érdemes sötét színű fugát választani, mert akármilyen gondos is a háziasszony, akármennyit is takarítja a csempét és padlót, a fuga elkoszolódik, és sötét színű lesz pár év alatt. Ha eleve sötét, akkor egységes marad, mert akár szennyezett, akár tiszta, a színe sötét. Ha azonban világos a fuga, akkor a szennyezett részen szürke lesz, a kevésbé szennyezetten pedig világos marad, és nagyon kiüt, a fogkefe nélküli rendszeres takarítás hiánya. A szépen burkolt felületet, ha világos is, a sötét fuga csak kiemeli, így nem kell lemondani a szépségről sem, ami még tartós is.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Porvédők bútorrésekbe

Otthonunkban a berendezési tárgyak egy része nehezen mozgatható. A kisebbeket könnyebb a heti takarításkor elhúzni a helyükről, ezekkel nincs is baj; a hátoldaluk és a mögöttük levő falrész egy...


Felújítás eladás előtt

Az ingatlanpiaci szakértők szerint nemcsak akkor éri meg felújítani az ingatlanunkat, ha azzal relevánsan növelhetjük az értékét, hanem akkor is, ha gyorsan szeretnénk megválni tőle. Különösen...