„Mellékes” növények

A gyógynövények, fűszernövények többsége mutatós, így a díszkertben is érdemes lehet kialakítatni egy olyan részt, ahová a nem csak a szépségükért tartott fajok kerülhetnek. Az ideális gyógynövénykert mindenkinek mást jelenthet, ám van egy-két olyan jellemző, ami alapján ebbe beválogathatunk növé­nyeket.

A kertészeti termesztésben a gyógynövények csoportja a leginkább faj gazdag a dísznövények után, hiszen jóval több faj tartozik ebbe a kategóriába, mintha a gyümölcsöket vagy zöldségeket nézzük. A gyógynövényes kertrész kialakításakor jó átgondolni, hogy mennyi időnk van a fenntartására, és ha nem túl sok, akkor mindenképp évelő fajokat érdemes beültetni, mert sokkal kevesebb a gondozási igényük, mint az egynyáriaknak.

A gyógynövény és fűszer kategória sokszor összemosódik, hiszen a gyógynövényekkel is fűszerezhetünk, ízesíthetünk, míg a klasszikusan fűszerek csoportjába sorolt fajoknak is van élettani hatásuk. Ez nem is véletlen, hiszen a fűszernövényeket régen nem csak ízesítésre használták. A fűszerezésnek célja volt még a könnyebb emészthetőség, hiszen a fűszerként használt növényfajok többsége emésztésserkentő hatású is. A másik fontos szempont volt, hogy korábban – hűtőszekrény híján – a kész étel nem sokáig állt el. Ám ha antimikrobiális hatású fűszerekkel ízesítették, akkor az az eltarthatóságot is fokozta.

A fűszeres-gyógynövényes kertrészbe olyan fajokat célszerű összeválogatni, amelyeknek tényleg hasznát vehetjük a konyhában – akár a vegetációs időben frissen fogyasztva, akár télire szárítva is. Bár ízlés dolga, kinek melyek a kedvenc fűszerei, gyógynövényei, a mostani válogatás olyan szempontok szerint történt, hogy a minél sokrétűbben használható, főként évelő fajok kerüljenek ide.

Metélőpetrezselyem

(Petroselinumcrispum)
A petrezselyemzöldje, bár jól fagyasztható, íze a szárított vagy fagyasztott formájában a friss levelek aromáját meg sem közelíti. Több változata van, a fodros levelűvel különösen jól lehet díszíteni tálaláskor a tányérokat. Magról szaporítható a legegyszerűbben, de később akár cserepezhetünk belőle, hogy télire is bevigyünk a növényből. Idővel felmagzik, és újra elveti magát, így gyakorlatilag évelőként viselkedik.

Metélőhagyma

(Allium schoenoprasum, Allium tuberosum)
Sokféleképpen és egyszerűen felhasználhatók akár turmixokhoz, akár ételek ízesítéséhez, arra azonban figyelni kell, hogy mindig frissen kerüljön a már kész ételre, tehát ne főzzük, süssük. Akik kedvelik a vöröshagymáénál enyhébb hagymaízt, mindenképpen tartsanak belőle a kertben. A schoenoprasum levele hengeres, a tuberosum szélesebb és laposabb, utóbbit nevezik metélő fokhagymának. Mint a többi hagymafélének, ennek is ehetőek a virágai, és alkalmasak ételek díszítésére. Az egyvirágú csillaghagyma (Ipheionuniflorum) is ízletes és látványos, csak viszonylag rövidebb ideig szedhető. Hagymaszerű íze miatt és szép megjelenésének köszönhetően a Tulbaghiaviolacea is egyre elterjedtebb. Ez a növény Afrika déli részén őshonos, és Tanzániában valamint Mexikóban kezdték el termeszteni. Hátránya, hogy nálunk hidegebb teleken nem biztonsággal fagyálló.

Sedanina

(Apiumnodiflorum)
Ez az évelő, talajon kúszó növény a zeller egyik rokona. Levelei és fiatal hajtásai intenzív zeller ízűek, salátákhoz, levesekhez használhatók, de turmixokhoz is ideálisak. A népi gyógyászatban ismert, mint vízhajtó, valamint a gyomrot és a beleket nyugtató hatása is jelentős. Vese és légzőszervi megbetegedéseknél is alkalmazták. A közelmúltban kutatások igazolták, hogy jól használható a Helicobacterpylori baktériumfertőzés ellen, amely gyakran okozója a gyomorfekély kialakulásának. Bár ezt a növényt még nem egyszerű hazánkban beszerezni, helyette metélőzellert is tarthatunk a kertben, ízre nagyon hasonlóak.

Lestyán

(Levisticumofficinale)
A lestyán is a zellerfélék családjába tartozó évelő fűszer-, és gyógynövény. Akár két méter magasra is megnő, első évben azonban csak gyöktörzset és tőlevélrózsát fejleszt, a második évben jelenik meg a magszár és a szórt állású levelek. Igazi univerzális növény, mivel a zsenge leveleit, magjait és gyökerét is felhasználhatjuk. Minél melegebb és naposabb helyen tartjuk, annál magasabb lesz az illóolaj tartalma, és annál ízletesebb lesz. Már az ókorban is használták emésztést serkentő és felfúvódást megelőző hatása miatt. Bingeni Szent Hildegárd, a híres természettudós apátnő szerint a lestyán köhögés ellen is igen hatékony, leírása szerint meghűléskor, köhögéskor a gyökeres lestyánnal összefőzött bor kortyolgatása igen hasznos lehet. Jellegzetes illatú és ízű növény, a forgalomban lévő leveskockák, leves porok illatát, ízét is a bennük lévő lestyán határozza meg.

Szurokfű

(Origanumvulgare)
Az ókori Egyiptomban ismerték már gyógyhatásait, köhögéscsillapítóként volt közismert, az ókori Görögországban pedig sérüléseket gyógyítottak vele. A középkorban az ételeket a szurokfű olajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől. Egész Európában ismerik és használják, de fűszerként főleg a mediterrán konyhára jellemző, gyakran bazsalikommal és rozmaringgal kombinálva. Gyakran használják paradicsommártás ízesítéséhez, grillezett húsokhoz, sült zöldségekhez. A frissen szedett leveleket salátákhoz adják. Sajátságos íze van, mely a majoránnára és a kakukkfűre emlékeztető. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye. Leginkább a meszes talajokat kedveli. A szurokfüvet a természet antibiotikumának tartják. Illóolajat, cseranyagot, keserű anyagot és gyulladáscsökkentő timolt, valamint karvakrolt tartalmaz,az utóbbi két hatóanyaga a baktériumok szaporodását is gátolja. Többféle változata van, díszítő jellege miatt érdemes megemlíteni az aranysárga levelűt ezek közül.

Csombord

(Saturejahortensis)
Másik neve a borsikafű, amelynél nem véletlen a becézés, hiszen borsos íze van, de a valódi borsénál jóval enyhébb, emiatt a diétás konyha is használja. Zöldfűszerként és szárítva is használható. Római közvetítéssel jutott el hazánkba, és a XVI. század egyik legkedveltebb fűszernövénye lett. Káposzta- és babételek, húsfélék, gombaételek gyakori ízesítője. Használatával vigyázni kell, mert erős aromája keserűvé teheti az ételt. Csak a főzés végén kell az ételhez keverni.  Gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása van. 20-40 centiméteres kis tömött bokrot alkot, amely még sziklakertbe ültetve is látványos.

Kakukkfű

(Thymusserpyllum vagy T. vulgaris)
Dél-Európában honos, hazánkba római közvetítéssel jutott el. Zöldségek, húsételek kitűnő ízesítője, a francia konyha egyik alapfűszere. Várandós kismamamáknak és szívelégtelenségben szenvedőknek nem ajánlott a fogyasztása. Számos változata van: már a serpyllum is több, vadon élő faj gyűjtőneve, a vulgaris pedig a termesztett változat. Utóbbiból is sokféle létezik a citromos, narancsos illatúak, ezek főleg sütemények, fagylaltok ízesítésére alkalmasak.

Citromfű

(Melissa officinalis)
Nem hiányozhat egy gyógynövény kertből sem, hiszen nagyon kellemes tea készül belőle, de emellett limonádék, bólék, kompótok és sütemények ízesítője is. Halak készítésénél szinte elengedhetetlen, de bátran használhatjuk gyümölcsös ételekhez, gombához és szárnyasokhoz is. A növény levele enyhe dörzsölésre citromillatot áraszt. A boltokban szárítva is kapható. Alvási zavarokra, kezdődő depresszióra, idegnyugtatásra, ideges eredetű szívpanaszokra használjuk. Serkenti a máj működését, emésztésjavító, puffadás gátló. Dél-Európában a görögök terjesztették el, a méhcsaládok kirajzásának megakadályozására használták. Meleg, napos helyen érzi jól magát. Április elején magról vetik, vagy májusban palántázzák. Cserépben, balkonládában is nevelhető, akár a konyhaablakban is. Magról, zölddugványról vagy tőosztással szaporítják. Ennek is vannak díszváltozatai a sárgás levelűtől az időszakosan színes levelű „variegata” változatig sok látványos forma beszerezhető, persze gyógyhatás és íz szempontjából, mindig az alapfaj a legjobb.

Tárkony

(Artemisiadracunculus)
Szibériából származik, Európában a XVI. században terjedt el. Illata ánizsszerű, íze csípős. Leveleit, szárait ecetben eltéve kellemes ízesítő készíthető belőle. Frissen vagy szárítva használhatjuk. Mértékkel használjuk, mert túl sokat téve belőle az ételbe elronthatja annak ízét. Francia, orosz és német változata is van, ízben mind eltérnek egymástól. Levesek, mártások, hús- és zöldbabételek fűszerezésére, saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, burgonyafőzelékek ízesítésére is alkalmas. Teája étvágygerjesztő hatású.

Orvosi Zsálya

(Salviaofficinalis)
E dél-európai eredetű növény amellett, hogy dísze a kertnek, nagyon hasznos is. Fűszerként segíti a zsíros ételek emésztését, tehát főleg disznó-, libahús és kolbászfélék ízesítője, de sajtoknak, leveseknek is jó ízt ad. Erős gyulladáscsökkentő, összehúzó hatású, szájüregi gyulladásoknál, torokgyulladásnál hatásos gargarizáló szer. A konyhai felhasználáson kívül a fűszereket előszeretettel alkalmazzák a kozmetikai iparban, a likőrgyártásban, gyógyító teakeverékekben, pot-pourrik összeállításánál. Nagyon kellemes illatú szobai füstölő is készülhet belőle.

Levendula

(Lavandulassp.)
Közel 40 fajuk és rengeteg hibridjük ismert a levendulaféléknek. Az első példányok az 1700-as években kerültek Magyarországra. A levendulák igen kedvelt növények illatuk és díszítőértékük miatt is. Emellett érdemes megemlíteni, hogy míg az évelő növények többségét 4-6 évente át kell ültetni, a levendula – ha jól érzi magát –, 15-20 évig is megvan egy helyen. A levendula fajok legjobban száraz, jó vízelvezetésű homokos vagy kavicsos talajokon fejlődnek teljes napsütötte fekvésben. Az I. világháborúban kórházakban használták az illóolaját. Gyakran használják más növényekkel együtt az aromaterápiában. A levendulavirágokkal töltött párnácska segíti az alvást és az ellazulást. Nyugtató teakeverékekben szintén megtalálható. Egy 2010-ben publikált tanulmány szerint magas linalool és linalil-acetát tartalmú illóolaj kapszulázott formában hatékonynak bizonyult a szorongás és az ahhoz kapcsolódó alvászavarok kezelésében. Díszítőértéke sem elhanyagolandó – felhasználási lehetőségei mellett.

A növények sora még folytatható lenne, hiszen a már említett kapor is könnyen tartható, és annak ellenére, hogy egynyári, gyakorlatilag átévelő, azaz évelőként viselkedik, mert magját elszórva újraveti magát. De itt van például a torma, amely szinte csak húsvétkor kerül az asztalra, ám gyógyhatása és könnyű tartása miatt bármelyik kertben helyet kaphat.