A lakás jó levegője

Komfortérzet és egészség

Mindazonáltal a belső levegőminőség jelentősen eltér, ha komfortelméleti szempontból és ha egészségügyi szempontból vizsgáljuk. A bizonyos ismeretekkel nem rendelkezők számára a belső levegőminőséget látszólag számokkal ki nem fejezhető tényezők befolyásolják.

A beltérben belélegzett levegő teljesen különbözik az atmoszférában lévő tiszta levegőtől. Az épület egy zárt tér, és a szerkezetétől, rendeltetésétől függően számos dolog szennyezheti be a levegőt és veszélyeztetheti az egészségünket, rontja teljesítményünket. Gyakran ezeknek nem is vagyunk tudatában. Gyakorlatilag több ezer féle szennyezőanyag létezik, és mind más és más a világ különböző részein, függően az épületszerkezettől és az életviteltől.

A zárt térben tartózkodók maguk fogyasztják, sokszor szennyezik a levegőt. A lakásban történő dohányzás kifejezetten légszennyező tevékenység – remélhetőleg egyre kevesebben csinálnak ilyet. De csökkenti a levegő oxigéntartalmát a nyílt lángon történő főzés is.

Kevésbé fogyasztja, de annál inkább szennyezi a levegőt sok építőanyag. Ilyen maga a por, de üvegszál, azbesztszálak és gázok (pl. radon és formaldehid). Bútorokból, szőnyegekből és festékekből felszabaduló poratkák, gázok, gőzök, szagok és melléktermékek ugyancsak szennyező anyagok, de kapunk ilyenekből bőséggel a takarítószerekből, rovarirtókból, irodai berendezésekből (pl. fénymásolók, nyomtatók, ragasztók, sorkiemelők stb.) felszabaduló mérgező gőzök és szerves illó vegyületek formájában is. Nyirkos vagy nedves területeken mikrobiológiai szennyezőanyagok: gombák, penész és baktériumok telepednek meg.

Alapvető törekvésünk mindenképpen elsősorban az kell legyen, hogy a szennyező forrásokat azonosítsuk és próbáljunk tenni az újratermelődésük ellen. Minden forrástól azonban nem tudunk megszabadulni, hiszen azok jellemzően részei az életvitelünknek és a munkánknak. A végső megoldás mindig az, hogy ilyen körülmények között hozzuk létre az optimális belső levegőminőséget.

Ennek legfőbb módja az épületek légszűrésének és szellőztetésének optimalizálása. Ezt fűtéssel és hűtéssel kombinálva elérhetjük az optimális és komfortos belső levegőminőséget. Függetlenül attól, hogy a „belső” alatt az otthonunkat, az irodát, ipari létesítményeket vagy egyéb épületeket értjük, a belső levegőminőség javításával a saját hosszú távú egészségünket és jóllétünket javítjuk.

Az oxigén arányának csökkenése és a CO2-növekedése huzamos szellőzetlenség folyamán egy természetes jelenség, de attól még tenni kell ellene. A CO2-szint akkor növekszik, ha sok ember tartózkodik egy rosszul szellőző helyiségben. A CO2-koncentrációból a való­színű aerosol-terhelés – a légnemű közegben szétoszlatott, apró, szilárd részecskék vagy folyadékcseppek mennyisége – kikö­vetkeztethető.

Minél magasabb a CO2-szint, annál nagyobb az aeroszolok belélegzésének kockázata, amelyet egy másik személy röviddel korábban lélegzett ki. A CO2-koncentráció tehát az aeroszolok lehetséges közvetett mérése. A beltéri levegőt, amelyet csak az emberi használat szennyez, általában a CO2-minőség alapján értékelik. A CO2-érzékelők segíthetnek felderíteni, hogy mennyire szennyezett a helyiség levegője. A beltéri CO2-koncentráció legfeljebb 1000 ppm-ig (részecske per millió) elfogadható. Összehasonlításképp: A külső levegő megfelelő CO2-értéke kb. 400 ppm-nél van.

A nagyon alacsony hőmérséklet és az alacsony páratartalom elősegíti a vírusok hosszú túlélési idejét a levegőben lévő lebegő felületeken. A vírusok még 20-30 °C-os közepes hőmérsékleten és alacsony páratartalom mellett is hosszú túlélési idővel rendelkeznek. A relatív páratartalom 40-60%-os tartományán belül azonban az apró, szilárd részecskék vagy folyadékcseppek olyan mértékben zsugorodnak, hogy a részecskék magjában a só koncentráció megnő, emiatt az ott található csírák és mikroorganizmusok elpusztulnak. Ezért a CO2-mérése mellett a relatív páratartalom rendszeres mérése és szabályozása is ajánlott.

A munkahelyek levegőminőségének mérését érdemes helyiségenként, nagyobb terek esetén pedig több ponton végezni. Erre a szakemberek használhatnak kézi műszereket, vagy telepíthető adatgyűjtőket is. Előbbi megoldás az időszakos ellenőrzések elvégzésére, az utóbbi pedig az értékek folyamatos nyomon követésére ideális. A kézi műszerek között gyakran multifunkciós mérő műszereket is találunk. Az ilyen típusú műszerekkel a szakemberek nem csupán a környezeti pára-, hő- és CO2-értékeket mérhetik, hanem további érzékelőkön keresztül akár a fényintenzitást, a felületek hőmérsékletét, a környezeti CO2-tartalmat, a légsebességet vagy a „nedves hőmérsékletet” (WBT) is.