A lepelszigetelés jó vízszigetelő és páraszellőző képessége miatt megfelelő megoldás tetőszigetelésre. Egyaránt alkalmas egy- és kéthéjú, járható és nem járható tetők, illetve zöldtetők csapadékvíz elleni szigetelésére leterheléses, ragasztásos vagy mechanikai rögzítési móddal, mind új, mind régi tetők esetén. A lepelszigetelési rendszer fő jellemzője a méret utáni előregyártás, melynek során a kívánt nagyságú lepel összeállításakor a felépítmények, a tető-felülvilágító ablakok felhajtásai is kialakításra kerülhetnek a felületen.
Alapanyag
A tetőszigetelő gumilepel alapanyaga egy szintetikus gumikeverék, mely etilén, propilén és dién kopolimerjeiből, valamint elasztomerből, koromból és néhány vulkanizálást segítő anyagból áll. Vulkanizálása kén vagy peroxidok segítségével történik, adott mértékű nyomással és magas hőmérséklettel gyorsítva a reakciót. A gyártás során a bekevert, összedolgozott alapanyagot 250 kg-os 10 mm vastag lemezcsíkokká préselik, majd pihentetik.
Ezt követi a lemezcsíkok tételenkénti laboratóriumi vizsgálata, ellenőrzése. Újra felmelegítve az adott felhasználási mód által megkívánt 0,7-3 mm vastagságúra hengerelik a lemezeket. Az elkészült 170 cm széles csíkokat ezután 200 °C-on vulkanizálják. Utolsó lépés a végtermék ismételt laboratóriumi vizsgálata, ellenőrzése.
Tulajdonságok, előnyök
A gumilepel anyaga ózon és UV sugárzás álló, ennek köszönhetően évtizedekig is megőrizheti eredeti mechanikai tulajdonságait. Mivel a lapostető szélsőséges hőmérsékleteknek van kitéve, alapvető fontosságú az öregedésállóság. A gyártók általában -40 és +100 fok közötti hőmérsékletre tervezik termékeiket. E két határérték között a szigetelő lemezek nem törnek és nem is lágyulnak meg. Laboratóriumi vizsgálatok alapján a lepelszigetelés 1,2 mm-es vastagságban vízzáróbb, mint a többrétegű, hagyományos anyagok. Nyúlás után visszanyeri eredeti alakját, így nem kell az anyag elvékonyodásától vagy szakadásától tartani. Tömege kicsi (1-1,5 kg/m2), így könnyen mozgatható, egyszerű a vele végzett munka.
Igényektől függően kapható tűzálló változatban is. Gyökérálló, a tetőn megtelepedő növények nem károsítják, emiatt alkalmas zöldtető készítésére. Kiegészítő anyagai ugyancsak időtálló alumínium profilok és szilikon, valamint EPDM bázisú paszták. Talán a legfontosabb tulajdonság a vele végzett munka gyorsasága. Ezzel elkerülhető a beázás-veszély, a kivitelezés alatti felvonulási idő rövid, és nem zavarja a létesítmény működését. Méret utáni előregyártással tetőidomonként egyetlen lepel kerül kiterítésre, ezáltal megszűnik a helyszíni toldások hibalehetősége Felületén nincsenek páraszellőzők, mert a pára átdiffundálódik a vízhatlan gumin. Karbantartási igénye nincs, várható élettartama 25-30 év.
A beépítés folyamata
Az első lépés a helyszíni felmérés, lepelterv elkészítése. Ennek során felmérésre kerül a szükséges lepel mérete, alakja, a nyílások, mellvédek, attika falak, gépészeti elemek és egyéb felépítmények helye, és a szükséges felhajtások mérete is. A várható szélterhelés meghatározásához meg kell vizsgálni a környező épületek elhelyezkedését és magasságát.
Az elkészült lepelterv alapján az EPDM tekercsekből a kívánt méretű leplet állítják össze. A lemezszélek toldása átlapolással, melegtoldó szalag segítségével 10 bar nyomással és 200 °C-on történik vulkanizáló berendezéssel. Végül - ha szükséges - a felépítmények csatlakozásai is kialakításra kerülnek, szintén vulkanizálással.
A leplek méretét többek között a tető tagoltsága, teherbírása, a felépítmények száma, nagysága, a beemelés lehetősége, illetve a kiterítést végző személyek száma határozza meg. Az üzemben összehajtott lepel kiszállításra, majd beemelésre kerül a munkaterületre. Széthajtás után a leplet kiterítik, ráemelik a felépítményekre.
A lepel rögzítése háromféleképpen történhet. A lazán fektetett, leterhelt lepelrögzítésnél csak a lepel szélei vannak ragasztással rögzítve, a belső részeken mosott kavics - zöldtető estén a humuszréteg és a növényzet - által biztosított leterhelés adja a szélszívás elleni védelmet. Ahol az épület szerkezete statikailag nem teszi lehetővé a leterhelést, vagy a tető lejtése meghaladja a 10 fokot, a ragasztásos módszer a javasolt, amennyiben erre alkalmas a felület.
Ha sem a leterheléses, sem a ragasztásos módszer nem alkalmazható, akkor mechanikusan kell rögzíteni a leplet. A Prelasti cég által kifejlesztett Centrix rögzítési rendszer esetén az egybefüggő leplet nem kell perforálni. A rögzítőrendszer egy bevonatos korongból áll, amit a rögzítési tervek alapján az aljzathoz kell csavarozni. Ezután következik a lepel kiterítése és beállítása a többi rögzítési módnál megszokott módon. A rögzítési kapcsolat létrehozása a korong hőkezelésével történik, ami után a kapcsolat már teljes értékű lesz. Az utolsó lépés a Centrix ellenőrzése, valamint az esetlegesen szükséges befejező műveletek elvégzése.
Záróműveletként a helyszíni csomópontok és lemezkapcsolatok kialakítása történik általában ragasztással, majd az esetlegesen szükséges leterheléses réteg felhordásával fejeződik be a munka.