A május a fű(vágás) hónapja

Ha a gyep kapott tavaszi tápanyag utánpótlást, akkor most májusban nagyon intenzíven fog nőni. Ez kicsit kétélű dolog, mert a tápanyag utánpótlás előnyös, főleg ha a lekaszált füvet összegyűjtjük, hiszen az így a területen nem tud lebomlani, és tápanyagot visszaszolgáltatni a gyepalkotó növényeknek. Ezzel folyamatosan tápanyagot vonunk el a gyeptől, aminek a pótlásáról gondoskodni kell. Ha gondoskodunk, akkor szép lesz a gyep, de nagyon intenzíven nőni fog, azaz részben „magunknak csináltuk a bajt”, mert többször kell nyírni.

Észszerű tápanyag utánpótlás

Kijelenthető, hogy a szép gyep érdekében szükséges a tápanyag utánpótlás, aminek egy mellékhatása, hogy szép lesz a fűfelület, de többször kell majd vágni. A pázsitfüvek növekedéséhez is három alapvető makroelem szükséges, nitrogén, foszfor és kálium, ám a kiegyensúlyozott mikroelem ellátás is lényeges. Kora tavasztól őszig tartó időszakban 3-6 alkalommal ajánlatos gyeptrágyázni, ám évszakonként másféle talajjavítóra van szüksége a fűnek. Jó, ha kifejezetten gyepek számára készített termékeket használunk, és figyeljünk rá, hogy ősz közeledtével már csökkentsük a nitrogén mennyiséget. A túlzott dózisban adott műtrágya tünetei lehetnek a színe hagyottság, sárgulás, de akár a gyomosodás is jelezheti például a túl magas foszfortartalmat.

A csapadékeloszlás hektikussága miatt főleg öntözetlen gyepek esetén jobb, ha nem granulátum, hanem tápoldat formájában juttatjuk ki a tápanyagokat, levéltrágyaként. A folyékony tápoldat nagyobb biztonsággal képes a felszívódás helyére, a levélre vagy a gyökérzónába jutni. A folyékony tápoldat nem csak a növény közelébe kerül, de azonnal elkezd felszívódni, és a fű kiégésének a veszélye is kisebb ezzel a tápanyag-utánpótlási formával.

Mikor nyírjuk?

A fű intenzív növekedési időszakában minél gyakrabban, legalább hetente egyszer nyírjunk füvet, mert az az ideális, ha sokszor, de egyszerre csak keveset vágunk a hosszából. A túl magasra hagyott fű vágásakor a kerekek alatt elhajlik, lefekszik a földre, így amikor a kés odaér, az elmegy felette tehát nem lesz egyenletes a vágási magasság. Nagymértékű csapadék, vagy öntözés után szintén nem szerencsés füvet vágni, mert egyenetlenné tehetjük a besüllyedés miatt a talaj felszínét.

Újonnan telepített gyep esetén az első néhány fűvágás kritikus fontosságú, túl nedves talaj esetén ne vágjunk füvet, mert a gyepalkotók gyökere még nem elég kiterjedt, kevéssé kapaszkodnak a talajba, ezért a nedvesség miatt fellazult talajból a fűnyíró ezeket a fiatal növényeket akár tövestől is kitépheti.

A fiatal gyepet először 8-12 centiméteres vágási magasságra nyírjuk, az idősebbet lehet ennél alacsonyabbra, de mindig a fűfélék csomósodási pontjának a magassága fölé állítsuk be a fűnyíró vágási magasságát. A csomósodási pont az a rész, ahol a fűszálak összefutnak, innen fog az újabb levél is előtörni. Ha elvágjuk ezt a részt, akkor a fű fejlődése megtorpan, rossz esetben például öntözés nélküli gyep esetén egy ilyen hiba a gyepalkotók pusztulását is okozhatja.

Amennyiben a talaj egyenetlen, szintén célszerűbb magasabbra állítani a vágási szintet, mert ellenkező esetben, ha a kerekek mélyedésbe futnak, akkor a kés lekaparhatja a talaj tetejét is, az ott levő füvet gyökerestől kitépve.

A jó gép és beállítás már fél siker

A vágásmagasság beállításáról már esett szó; egy gép esetén annál jobb, minél többféle magasság beállítására van lehetőség. Abban az esetben, ha aszályos az időjárás, vagy valamiért nem tudunk elég intenzíven öntözni, akkor állítsuk feljebb a vágási magasságot, mert a magasabb fű jobban elviseli a szárazságot.

A kés legyen éles, a forgási sebességnek pedig szintén elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy pontos, gyors, egyenes vágást tegyen a füvön, ne szakítsa, hanem vágja a levelét. A tompa kés roncsol, ezt abból láthatjuk, ha a levágott fű levelének a teteje, a vágási helyen szélesen szárad be. Ez sajnos messziről is látszik, hogy emiatt a fű nem annyira zöldnek tűnik, hiszen minden levél teteje barna. Amennyiben nedves a fű a vágáskor, akkor csúszik a kés, és szintén ilyen, nem megfelelő vágási felületet eredményez.

A fűkaszálék összegyűjtése, lehordása előnyös, mert nem pálik be, nem filcesedik a talaj alatta, de egyben hátránya a korábban említett tápanyag kivonás a területről, amit pótolni kell.

Ha úgy döntünk, hogy a lekaszált füvet a területen hagyjuk, akkor tényleg rendszeresen kell nyírni, hogy csak kicsi darabokat vágjunk a levelekből egyszerre, így azok ne a gyepfelületen álljanak meg, hanem be tudjanak hullani a talajra, ahol idővel komposztálódnak. A nagydarabos fűkaszálék megmarad a fűszálak tetején, árnyékolja, kisárgítja az alatta levő növényeket.

Az őszi utolsó vágás szintén kritikus pont a fű életében. Ekkor az 5-6 centiméteres magasság a legideálisabb, ennyivel induljon neki a télnek a gyep. Ha az utolsó vágás túl alacsonyra sikerül, akkor nagyobb a veszélye, hogy fagykárt szenved az állomány, ha pedig túl magas marad a fű, akkor a hó alatt elfekszik, sérül (ha lesz hó), és könnyen rohadni kezdnek a levelek a tavaszi felmelegedéskor.