Időjárásra utaló jelek a kertben

Sokáig hitele volt a népi megfigyeléseknek, főképpen a természet emberei számára – a pásztoroknak, parasztoknak –, hiszen ők főleg kint töltötték a napjaikat, ezért jó volt tudniuk, mire számíthatnak. A természet különös hatásai (pl. hallhatatlan hangok, légnyomásváltozások, naptevékenység) hatással vannak minden élőlényre. Ezekre mind a maga sajátos módján reagál, nyilvánvalóan e jellegzetességek ismétlődését jegyezték fel és adták tovább a régiek. Manapság már inkább csak szelíden mosolygunk rajtuk, sok már feledésbe is merült, azonban léteznek olyan megfigyelések is, amelyeknek tudományos magyarázata is van, és érdemes megjegyezni őket.

Madarak is érzik az időjárás változását

A fecskék füle igen érzékeny a légnyomás csökkenésre, ezért ilyenkor a lehető legközelebb repülnek a talajhoz, ahol a legnagyobb a levegő sűrűsége. Viselkedésüknek valójában van egy nagyon gyakorlatias magyarázata: a rovarok finom szárnyai a nedvesség hatására elnehezülnek, ezért alacsonyabbra kényszerülnek, mivel nem képesek a magasban maradni. A fecskék ekkor bőséges lakomában részesülnek. Úgy tartják, hogy az alacsonyan repülő madarak esőt jeleznek; ellenben jó időre számíthatunk, amikor magasan szállnak.

Szintén esőt sejtet, ha a tyúkok, kacsák, libák pancsolnak, repdesnek, ingerlékenyebbek, hiperaktívak és futkosnak. A háziállatok érzékszervei finomabbra vannak hangolva, mivel számukra lényegesebb, hogy időben érzékeljék a veszély közeledtét. Szép időt prognosztizál, ha a pacsirta napkelte előtt énekel, a fürj dobol, a daru kurjongat, a túzok sikolt. Az pedig esőt jelezhet, ha sokat csicseregnek a verebek, feltűnik a ház körül a vörösbegy, illetve ha tollászkodnak a madarak.

Az időjárás komorabbra vált, amikor az erdei pinty hangzatos, napsütéses időt dicsérő dallamait felváltja egy kurta kifejezés, a reccs. Tehát az énekükből is lehet következtetéseket levonni. Vihar előtt kísértetiesen hallgatagok a madarak, ám ha esőben rázendítenek, akkor közeleg a javulás. A költöző madarak utazását jelentősen megkönnyíti, ha megvárják a magas nyomású légköri képződményeket. A felszálló meleg áramlatok hátán magasabban és energiatakarékosabban tudják megtenni a hatalmas távolságokat. A vonuló madarak enyhülést jeleznek. A madarak számára érzékelhetők az infrahangok, tehát a vihar közeledtére figyelmeztetők is, ezért ekkor alacsonyabban repülnek, szükség esetén felfüggesztik az utazásukat, és menedéket keresnek a szárazföld közelében.

Négylábú időjósok

Régen eső előtti figyelmeztető jelnek tekintették macskák tüsszentését, és azt is, ha doromboltak és mosakodtak. A késő esti órákban repkedő denevérek, jó időre engednek következtetni. A farkasok vihar előtt többet vonyítanak, mint máskor.

A békáknak – mivel az életmódjuk, különösen a szaporodásuk szervesen a vízhez kötődik – érzékenyen reagálnak a légnedvesség változásaira. Az eső közeledtét hangos kuruttyolással jelzik, ami a békáknál annyit tesz, hogy a béka királyfik heves udvarlásba kezdenek, amivel a hölgyeket a vízhez csábítják. Ezt megkérdőjelezendő; egy olyan feljegyzés is van róluk, hogy „ha este a békák nagy lármával kuruttyolnak, tartósan enyhe idő várható”. A békák némasága tavaszi estén hideg időt, hajnali fagyot jósol.

Bár nemhogy nem négylábúak, még lábuk sincs, ám ha eső közeleg, a halak a víz felszínén úsznak. Alacsonyabb légnyomás esetén kiválik a mélyebb rétegekből az oxigén, ezért a halaknak fentebb kell jönniük az életbevágóan fontos levegőért.

Háziállatok és ház körüli állatok

Ha a szarvasmarhák, lovak kinyújtják a nyakukat, orrukat feltartják, és a levegőt szimatolják, esős időre készülhetünk. Intő jel az is, ha a tehenek száraz helyet keresnek és lefekszenek a legelőn. Csapadékra számítottak elődeink, ha a juhok szorosan összebújtak, ha viszont boldogan kaptattak fel a dombokra, és szétszéledve legelésztek, jó idő ígérkezett.

A rovarok esetén vélhetően a légnyomásváltozás számukra is előre jelez, hogy idejében fedezékbe tudjanak vonulni. Esőzés előtt fokozódnak az illatok, megváltozik a párologtatás, ezért minden melegvérű élőlény kívánatosabb lesz a vérszívók számára. Ekkor a legyek, szúnyogok, bolhák szinte megzavarodnak, és veszettül csípnek, szúrnak, harapnak. A pókok csak jó időben tartózkodnak a hálójuk közepén, és inkább szedik a sátorfájukat, mielőtt megiramodik az eső. A rojtosszárnyúak tömeges jelenléte a levegőben a közelgő vihar előjele. Mivel esetükben aligha beszélhetünk valódi repülésről és rendesen funkcionáló szárnyakról, ezért a fülledt meleg, és a légáramlatok igencsak kedvező feltételeket biztosítanak számukra a közlekedésre.

A növények is információval szolgálnak

A virágok nem kedvelik az esőt, számos kellemetlenséget okoz számukra: elmossa az értékes virágport és nektárt, óriási súlyokat pakol a magok szállítását segítő repítő szőrökre, és összetapasztja azokat. Néhányuk nem engedheti meg magának, hogy pazarló módon viselkedjen, ezért ösztönösen védekezik, bezárul, amint eső közeledtét érzi. A fenyőtobozok száraz, meleg időben kitárulnak, a nedvesség megnövekedése esetén összezárulnak.

Meglehetősen különös a tavirózsák viselkedése, mivel e növénycsoport tagjai már eleve víz közelében élnek, nem a levegő páratartalmának növekedésére reagálnak. A tavirózsák optimális esetben reggel 8 óra körül nyílnak ki, és este 8 óra körül térnek nyugovóra, azonban amikor esőt éreznek, „ki sem dugják az orrukat a víz alól”. A pontos magyarázat még ismeretlen, de a virágok napközben már órákkal az eső előtt becsukódnak.

A szártalan bábakalács az egyik legprofibb időjós hírében áll, ha összezáródik, bizonyosan csapadék várható. A tyúkhúr apró virágainak zártsága eső közeledtére figyelmeztet. A madársóskafélék a fényt észlelve tárják szét jellegzetes formájú leveleiket illetve virágaikat, borongós időben, vagy ha eső közeleg, fenntartják a védett állapotot, amíg nem érzik biztonságosnak a kinyílást. Amikor a körömvirág és a százszorszép szirmai szorosan összesimulnak, esetleg ki sem feszülnek reggel, esőre lehet számítani. Ha kitárulkozva ragyognak ránk, mosolyogjunk vissza, és bízzunk benne, hogy nem csak az idő, de a napunk is szép lesz.

A guttáció jelensége szintén biztos jelnek tekinthető, ha tehát a fűzfélék, a nyár- vagy az égerfa „könnyezésére” leszünk figyelmesek, jól tesszük, ha viszünk magunkkal esernyőt. A bokrétafa és a juharok pedig már napokkal korábban megjósolják a csapadék érkezését, szabadtéri program előtt érdemes vetni rájuk egy pillantást. A páratartalom növekedésekor közvetetten következtethetünk a nektártermelés fokozódására, mivel még élénkebb a zsongás a virágok körül.

Érdemes olvasni a természet jeleiből, mert az emberek ez irányú képességei kicsit már megfakultak, a természet élőlényei számára ezek még mindig fontosak.