A frissen lehulló hó még nem is csúszik annyira, ám
miután a teteje megolvad és visszafagy, már sok balesetet képes okozni.
Ilyenkor nem is olyan egyszerű már eltakarítani a járdáról. Az ingatlanok körül
található területek járdáinak és lépcsőinek tisztántartása a tulajdonos
feladata. Ennek értelmében az ingatlan körül biztosítani kell a balesetmentes,
gyalogos közlekedésre alkalmas járdafelületet (minimum
Azokon a területeken, ahol az ingatlan körül nem
található járda, ott az úttestből szükséges
A havat legcélszerűbb lapátolással közvetlenül a hóesés
befejezése után egyből eltakarítani, majd valamilyen környezetkímélő síkosság
mentesítő anyaggal felszórni a területet. A havas, jeges utakat korábban azért
sózták, mert a sós víz alacsonyabb hőmérsékleten fagy meg, tehát bizonyos
hőmérsékletig
Útszóró só
Hagyományos útszóró sót még most is vásárolhatunk, ám ez mind a természetes, mind az épített környezetben komoly károkat okoz. A sózás árt a ruházatnak, a cipőnek, a növényzetnek, a kutyák talpának és az utaknak egyaránt. A falra fröccsenve, a kerítésre ragadva roncsolja a felületkezelést. A konyhasó a gépkocsik kipufogógázaiból származó nitrogén-oxidokkal reagálva maró anyagokat alkot, amelyek korrodálják a hidak, felüljárók fémszerkezetét, de magukat a gépkocsikat is. Az ilyen jégtelenítés eredményeként a beszivárgó sós víz miatt a talajba rejtett közművek is jelentősen károsodnak. Hazánkban egy átlagosnak mondható télen 70 ezer tonna sót kell kiszórni a 30 ezer kilométeres országos közúthálózaton a biztonságos közlekedés fenntartása érdekében.
Jó hír, hogy sok helyen alternatív vegyületekkel és új technikákkal próbálják csökkenteni a só alkalmazását, rossz hír viszont, hogy ezek az alternatívák jóval költségesebbek, mint a közönséges só. Ausztriában és a skandináv országokban más tiltják a sózást. Helyette mit tehetünk a járdáink síkosság-mentességéért?
Elsődleges a mechanikus tisztítás, majd ezt követik a felületre szórható anyagok. Ez lehet tiszta homok, sóder, lebomló faforgács, transheat (karbamid-ammónium-nitrát, környezetbarát folyékony jégoldó), nitrogénes műtrágya, amit bomlás gátló anyaggal kell összekeverni, mert a szabad levegőn ammóniagáz formájában hamar elpárolog (-20 fokig hatásos), vagy a vinasz nevű szeszgyári melléktermék (-10 fokig is megbízhatóan alkalmazható)
A növények téli védelme
A növények többsége télen pihenőidejét tölti, tehát anyagcseréjük szinte nincsen, nem sok baj történhet velük. De az a kevés sokszor megtörténik. Az örökzöld növényeink télen is levelesek, ami azért gond, mert amíg egy lombtalan gyümölcsfára ráhulló hó hamar a földre kerül, egy fenyőn vagy tuján megmarad, mert fenntartják a levelek. E hóterhelés az ágak leszakadását is eredményezheti.
A kisebb példányokat még tél elején kössük össze zsineggel, így áramvonalasabbak lesznek, és a hó lecsúszik róluk. A nagyobbak ágairól rázzuk le a frissen ráhullott havat. Ha a hó már egyszer megolvadt, és újra visszafagyott, akkor már ne seperjük le az örökzöldekről, mert az számos sérülést okoz a tűleveleken. Emiatt tavasszal elpusztulhat a fa; a jég okozta sérüléseken kipárolog a víz, így kiszárad a fa, ami általában pár hónap után lesz csak látható. Sokszor nem is gondoljuk, hogy a jegesedett hó leverésével okoztuk a növény pusztulását.
A gyümölcsfákat télen csak fagymentes időben metsszük, és ne feledkezzünk meg a fertőtlenítő lemosó permetezésről, mert tavaszig e metszési sebek nem gyógyulnak be, és fertőtlenítés híján, mint nyitott kapukon tudnak bemenni a kórokozók a fa szöveteibe.
Az alacsonyabb évelő növények töveire nyugodtan ráhordhatjuk a járdákról a havat, a hótakarás alatt ugyanis sokkal enyhébb a hőmérséklet, és kisebb a fagyveszély, mivel a hó és a közte lévő levegő jól hőszigetel.
A tócsákból hajnalra jégpáncél lesz
A frissen eltakarított hó akár teljesen száraz járdafelületet is eredményezhet
A sózás a burkolatot is roncsolja
A már jeges havat ne seperjük le az örökzöld növényekről
A hóterhelés ágak leszakadását is okozhatja