Zöldmetszés és termésválogatás

Bár a metszések fő időszaka a tavasz és az ősz, a zöldmetszés is igen jó hatású – lenne, ha alkalmaznánk!

Miért jó a nyári metszés, és miért nem?

A köztudatban az van, hogy tavasszal és ősszel metszünk, amikor nincs levél a fákon. Ez a két időszak valóban optimális abból a szempontból, hogy ekkor nincs munkacsúcs, és nem lévén levelek a fán, a korona sokkal áttekinthetőbb, könnyebb elvégezni a metszését. A fák számára viszont a késő nyári időszak a metszésre kedvezőbb, mint a tavaszi, mert ilyenkor, nedvkeringés idején jóval gyorsabb és teljes körű a sebgyógyulás, ezért is fontos lenne, ha minél többen vállalkoznának erre a munkára. A zöldmetszést lehet végezni a termés betakarítással együtt is.

„Jó példa” erre, mondjuk egy évek óta elhanyagolt cseresznyefa ifjítása, melynél tavasszal még lombtalanul megnézhetjük, milyen alakítást végezzünk majd rajta annak érdekében, hogy ifjuljon (újabb ágak kinevelését célozva), hogy valamilyen klasszikus koronaformára kezdjen el majd hasonlítani, és hogy a Nap minden része egyenletesen érje, a szél átjárhasson rajta. De ezt nem tavasszal végezzük, hanem a termés érésekor, hiszen így két legyet ütünk egy csapásra. Zöldmetszés keretei között levágunk néhány ágat, és ezekről a gyümölcsöt már a földön, jóval kényelmesebben tudjuk leszedni, mint a fán nyújtózkodva. Így kombinálható a zöldmetszés a betakarítással. 

Azoknál a fajoknál (meggy, szilva, körte, cseresznye stb.), amelyek nem szorulnak rendszeres metszésre, a koronaalakításokat, hibákat nyár végén célszerű kijavítani. Rossz irányba hajló, a fa szimmetriáját megbontó, ágakat a nyár folyamán vágjuk le. Ugyanígy tegyünk a sérült, termésszedéskor eltörött vagy a törzsből rossz helyen nőtt ágakkal is. Sok fajtánál szinte minden évben jelennek meg a törzs körül gyökérsarjak, ezeket egytől-egyig vágjuk ki. Ha tavasszal erősebben vágtunk vissza egy-egy koronarészt, nyárra a visszamaradt csonkokon sok vízhajtás képződött, ezeket alaposan ritkítsuk ki, a túl hosszúakat kurtítsuk vissza. Vegyük figyelembe, hogy a nyugalmi állapotban (tavasszal) végzett metszés stimulálja a hajtásnövekedést, míg a vegetációban végzett, nyári metszés inkább visszafogja a fejlődést. A zöldmetszés a hajtásnövekedés mérséklésének egyik kiváló eszköze. 

A nyári zöldmetszéssel elősegíthetjük az erős növekedésű, vegetatív jellegű gyümölcsfák termőre fordulását és fiziológiai egyensúlyát a következő évben, hiszen ekkor alakulnak ki a jövő évi hajtás- és virágrügyek. Zöldmetszéssel csökkenthető a fa terjedelme, s a korona jobb megvilágításával növelhető a produktív termőköpeny. A levélzet jobb megvilágítása nyomán fokozódik a termőrész berakódása, a gyümölcskötődés, a terméshozam, a koronafelület. Nemcsak a termés mennyisége növekszik, hanem ezzel együtt javul a gyümölcs minősége, színeződése, tárolhatósága is ennek köszönhetően.

A gyümölcsök alternálása

Az alternálás egy érdekes jelenség néhány gyümölcsfajnál, ám a fajon belül egyes fajták eltérően viselkednek ezzel kapcsolatban. Az arra hajlamos gyümölcsfajták bizonyos időközönként – 5-7 évente – alternáló évet „tartanak”, melynek során minimális mennyiségű termést hoznak, azaz pihennek egy évet. Az alternálás nem tévesztendő össze azzal, amikor például virágzáskori fagy éri a fát, ezért nem hoz termést, és emiatt nem lesz értékelhető mennyiségű gyümölcse az adott évben. Ám az ilyen, a fára nézve kisebb katasztrófát jelentő időjárási körülmények befolyásolják az alternáló év dátumát. Ugyanis ha a fa – mondjuk mostantól számítva – az ötödik évben pihenne, de a negyedik évben fagy éri a virágzáskor, és nem terem, akkor azt ő betudja a pihenőévének, tehát nem történik meg velünk, hogy a negyedik évben fagykár miatt nincs gyümölcs, az ötödikben meg pihenő, alternáló évét tölti, azért nincs gyümölcs.

Azok a fák, melyek metszését hosszú ideig elhanyagolták, többféle módon reagálhatnak egy drasztikusabb ifjító metszésre. A nagy koronaveszteség miatt lehet, hogy a hajtásnövekedésre koncentrálnak egy ilyen ifjítás után, és ezért nem teremnek. Lehet, hogy a „vesztüket érzik”, olyankor óriási mennyiségű, de értékelhetetlenül apró gyümölcsöt hoznak - a pusztulásuk közeledtét érezvén a fajfenntartási „ösztönükre” hallgatva. Mindez megelőzhető, ha egy több éve nem gondozott fát nem azonnal szeretnénk újra művelésbe vonni, hanem egy évet adunk erre. Tavasszal valamennyit metszünk róla, nyáron zöldmetszést végzünk, ősszel pedig pontot teszünk a folyamat végére. Ekkor az ifjítást három részfolyamatra szedtük szét, ami jóval kisebb megterhelést jelent a fának, mintha egy menetben történt volna mindez. Az alternáló évek is kiválóak a fa kondíciójának javítására, és metszésekor csak a formára koncentrálhatunk, gyümölcs nem lévén a fákon.

Metsszük vagy törjük?

Egyes vidékeken a lombos hajtások megkurtításánál zöldmetszéskor nem is használnak metszőollót, hanem törve-tépik a vesszőt. Mivel ilyenkor a tavaszi és őszi metszéssel ellentétben nedvkeringés van a vesszőkben, az könnyen elpattan. Igaz az ilyen „tépett fa” furcsa látványt nyújt, mert a visszamaradó hajtáscsonkon rövidebb-hosszabb kéreghéj kókadozik. A tépett, törött sérülések olykor még gyorsabban gyógyulnak, mint a metszettek. A jövő évi termés, a rügydifferenciálódás idén nyáron dől el, a termőegyensúlyt ritkítással, a vesszők kurtításával, lekötözésével pozitív irányba tudjuk befolyásolni. A törésen azonban sokkal könnyebben bejutnak a kórokozók, ezért a klasszikus kertészeti szakkönyvek inkább a minél kisebb sebzéssel járó beavatkozásokat ajánlják, hogy ne nyissunk nagy kaput a baktériumoknak, gombáknak.

A gyümölcsritkítás

A zöldmetszés további előnye, hogy a mostani, leveles állapotban látjuk, milyen sűrű a koronánk, hol bújnak meg a gomba és rovarkártevők, mennyire beárnyékoltak az egyes ágrészek. A fán a termés egyenletes éréséhez és növényvédelmi szempontból is lényeges, hogy a Nap egyenletesen átvilágítsa a koronát, és a szél is jól átjárhassa. Hasonlóan lényeges a gyümölcsritkítás, ami elengedhetetlen a jól berakódott őszi-, kajszibarack, alma, körte esetében, ha minőségi termést szeretnénk betakarítani. Azzal, hogy a még éretlen gyümölcsökből néhányat eltávolítunk, számos célt érhetünk el. Kevesebb, de nagyobb gyümölcsök lesznek a fán, míg ha ezt elmulasztjuk, és sok termés kötött be, akkor sok apró gyümölcsünk lesz. 

Az egymáshoz érő gyümölcsök később, ahogy növekszenek, még inkább egymásnak szorulnak, ott megáll a harmat, az esőcsepp, a szél nem tud átjárni a gyümölcsök között, ezért nem szárítja meg a nedvességet, ami bakteriális fertőzéseket okoz. Főleg fiatal fáknál, ha túl sok a gyümölcs rajtuk, az ágtörést okozhat, mert a fiatal fa még nem bírja el a gyümölcsök nagy tömegét. A gyümölcsritkítás tehát sok mindenre jó.
Az éretlenül leszedett gyümölcs leve versus-ként (ejtsd: verzsü) használható fel. Ezt főleg a francia szőlőbirtokosok használják, mert a versus eredetileg az éretlen szőlő mustja, de bármilyen éretlen, zsendülő gyümölcsből készíthető. Ecetként használható fel a konyhában.