Kertek rehabilitációja

Korábban számos módszert, technológiai leírást árusítottak nem kis összegekért, melyek főleg elhanyagolt gyümölcsösök újjáélesztését voltak hivatottak megoldani. Ezek a módszerek nem voltak rosszak, csak semmi olyat nem tartalmaztak, melyeket a sok száz éves kertészettudomány már ne ismerne. Józan paraszti ésszel végiggondolva bárki rájöhet e technológiák nélkül is, hogy mik azok a dolgok, amikkel egy elhanyagolt kertet újra rendben hozhatunk. Először is az elhanyagolt, elmaradt munkafolyamatok kedvezőtlen hatásait kell megszüntetnünk.

Tápanyagok hiánya

Egy régóta gondozatlan kertben, amikor cél a fák, cserjék megifjítása is, fontos, hogy gyorsan felvehető tápanyagokkal lássuk el a területet, hiszen lényeges, hogy a metszések után az új hajtások gyorsan kifejlődjenek. Az ifjítási folyamatot legjobb kora tavasszal elkezdeni, mert ha belecsúszunk a nyárba, és ekkor kezdjük el a tápanyagok adagolását, akkor az azévi vesszők nem fásodnak meg kellő képen, így fagykárokra számíthatunk a rákövetkező télen.

A több éve össze nem szedett lombot gereblyézzük össze, és komposztáljuk, vagy ez esetben semmisítsük meg. Ez a lomb idővel magától is komposztálódna a talajon heverve, és így tápanyagot szolgáltatna a növényeknek, ám a növényvédelmi kezelések elmaradása miatt tele lehet kórokozóval és kártevővel. Az idősebb fák, cserjék körül, minden egyed mellett 3-5 helyen verjünk le 30-40 cm mélyen egy kihegyezett seprűnyelet, majd kihúzva az így kialakult lyukba szórjunk valamilyen gyantaburkolt komplex műtrágyát. Ez mivel szabályozott tápanyag leadású, nem károsítja a gyökeret, de nagyon hatékony lesz, mert egyből a gyökérzónában fejti ki hatását. A gyepfelületre terítsünk vékonyan érett marhatrágyát, amit jól gereblyézzünk be - akár gyepszellőztetéssel egy menetben. Ennek híján gyepműtrágyával is végezhetjük a tápanyagok utánpótlását.

Növényvédelmi problémák

Egy évek óta elhanyagolt kertben sok fertőzés lehet jelen, ám ha ez az elhanyagoltság több mint egy évtizedes, akkor egy egyensúlyi természetes életközösség alakulhatott ki. A károsítók ellenségei is megjelentek már a területen, ezzel szabályozva, részben visszaszorítva azok kedvezőtlen hatását. Tehát egy pár éve elhanyagolt kertben több kórokozó és kártevő lehet jelen, mint egy tíz éve magára hagyottban.

Rezes és kénes lemosó permetezéssel érdemes minden növényt lekezelni még lombmentes állapotban, ezzel a kérgen és a rügyeken, vesszőkön áttelelő gombák és baktériumok számát tizedelhetjük meg. (Fenyőféléknél ezt ne alkalmazzuk, mert a földbe bemosódó gombaölő vegyszer károsítja a fenyő mikorrhiza kapcsolatát. A fenyőknek nincsenek gyökérszőreik ezért talajlakó gombákkal szimbiózisban képesek csak a víz és tápanyagfelvételre.)

A gyümölcsfák törzsének kérgét gyökérkefével tisztítsuk meg, ezzel az ott telelő rovarkártevőket tizedelhetjük meg. Ezután érdemes egy törzsmeszelést végezni, ami egyrészt elpusztítja a tisztításkor felszínre került kártevőket, másrészt véd a kora tavaszi felmelegedéskor kialakuló fagylécek ellen. Tavasszal – amikor egyre naposabb az idő – a fatörzs napos és árnyékos oldala eltérően melegszik fel. A törzsmeszeléssel a meginduló nedvkeringésben az éjjel visszatérő fagy okozta hosszanti kéregrepedés esélye is csökkenthető. (A fehér szín visszaveri a hősugarakat, így nem melegszik át a törzs egy kis napsütéstől, nem indul meg a nedvkeringés, nem okoz problémát a fagy.)

Elmaradt metszés

Az öreg fák nem vén fák. Az, hogy egy fa, vagy cserje elöregedett, nem azt jelenti, hogy idős, és már nem ifjítható. Ezek attól öregszenek el, hogy kultúrnövények lévén metszést igényelnek. Ha ez elmarad, ágrendszerük felkopaszodik, tehát csak a napos részeken lesz élő, alul lehullajtja leveleit. Ez dísznövényeknél nem esztétikus, mert 2-3 méteres magasságban hiába szép a lombja, ha mi 1-2 méteres magasságban látjuk őt, ahol kopasz. Gyümölcsöknél hasonlóan kedvezőtlen a felkopaszodás, mert nem elég 2 méteres létra a gyümölcsök szedéséhez, hanem 4-5 méteres kell.

A rendszeresen karbantartott növényeknél a metszés lényege a termőegyensúly kialakítása, a korona jó napátjárhatóságának a biztosítása, ami a terméséréshez kell. Elöregedett fák ifjításakor a fiatal földközeli hajtások kialakítása a cél, ha ez megvan, 1-2 év múlva már gondolhatunk a termésmennyiségre is. Tehát vágjuk le a törött részeket, és a vastag ágakból is az egymást keresztezőket. Cél, hogy a vágás alatt új vesszők fejlődjenek, másik, hogy a fény ide is behatolhasson, azaz az újonnan növő vesszők a fényhiány miatt már ne kopaszodjanak fel.

Díszcserjék esetén a föld felett 25-30 centiméter magasságban levághatjuk a teljes ágazatot is, így a gyökérnyakból új hajtásokkal ifjul majd meg a növény, igaz 1-2 évig virágzásra emiatt ne nagyon számítsunk.

Mi maradjon, és mit vágjunk ki?

Ha a kert növényzete túl sűrű, akkor óhatatlanul némi ritkítást kell végezzünk. Mindig a rosszabb állapotban lévő növényeket vágjuk ki. A kertek legmeghatározóbb elemei a lombos fák, ám ezeken belül többféle csoport létezik. Az egyik csoportba azok tartoznak, melyek 30-40 évesen már túl vannak életük virágkorán, ezeket gyors növekedésük miatt ültetik a kertbe, hogy hamar árnyékot, látványt adjanak. Ezek gyorsan fejlődnek, de rövid életűek ilyenek a nyárfák és a fűzfák. A juharok, kőrisek, hársak 80-100 évig is élnek, lassabban nőnek az előzőeknél, de tartósak, strapabírók, jól ellenállnak idősebb korukban is a viharnak. A harmadik csoportba az igazán hosszú életű díszfák tartoznak, ilyenek a bükkfélék, tölgyek: ezek lassan nőnek, de több száz évig is élhetnek.

Mielőtt valamit kivágunk, érdemes utánanézni, hogy az milyen faj, és mit kell tudni róla. Mert ha egy nagy fűzfa és egy kisebb tölgyfa közül kell választani, a tölgyfa képvisel nagyobb értéket, hiszen a fűz 25-30 éves korában már viharok esetén ágtörés-veszélyes, és annak ez már az utolsó életszakaszát jelenti, míg a tölgy ifjúnak számít ennyi idősen.

Sokan úgy vélik, hogy egy díszkertben nincs helye gyümölcsfáknak. Pedig egy termetes, virágzó cseresznye, meggy vagy almafa igen jelentős díszítő értékkel bír a virágzásakor és a termésérésekor is. Fenyőkből, tujákból, borókákból csak néhány honos hazánkban, ennek ellenére a díszkertekben jóval nagyobb arányban ültetik őket. Egyet-egyet megtartva a kertben valóban előnyös, mert télen is zöld lévén, megtöri a kopár téli hangulatot. Ám túl sok örökzöld egyhangúvá teszi a kertet, hiszen ezek minden évszakban ugyanúgy néznek ki, míg a lombhullatók egyszer virágba borulnak, aztán leveleikkel zöldtömeget adnak, ősszel pedig a lombszíneződésük díszít.

A cserjék számos funkciót betölthetnek. A bokrok hatalmas fajtagazdagságú növénycsoport, mind formai, mind színbeli változatosságuk alkalmassá teszi kiemelkedő díszítőhatás elérésére, kerti hangulatok meghatározására. Emellett persze más szerepük is van: jól alkalmazhatók határok kijelölésénél, vagy takarásra sövénynek, gyepesítéshez túl meredek rézsűk növényesítésére, fontos pontok (szobor, tó, kerti grillező terület) látványának kiemelésénél. Általuk megvalósítható, hogy a kertnek az év minden szakában más és más része díszítsen, ezáltal az évszakok múlását is jelezve.

A cserjéken belül több alcsoportot különböztethetünk meg. A szolitereket a kert leghangsúlyosabb részein érdemes ültetni, önmagukban, vagy kis csoportban, így szép formájuk, vagy virágdíszük teljes pompájában díszíthet, vonzva a tekintetet. Ide tartozik a rózsalonc vagy a nyári orgona.

A tömegcserjék nagy lombtömegükkel, gyors növésükkel hatalmas zöld felületeket alkotnak, kiválóan alkalmazhatók szoliter cserjék háttereként, vagy nagyobb parkok díszítésére. Ilyen a gyöngyvessző vagy a somok.

A talajtakarók alacsony növésű, de annál nagyobb jelentőségű társaság. Meredek rézsűk vagy árnyékos helyek fedésére használhatók, ahol a gyep nem tudna megmaradni. Ide tartozik a borostyán és a madárbirs.

A kúszócserjék pedig ha jól érzik magukat, semmi nem állhat útjukba, egész házakat, kerítéseket, pavilonokat nőnek be meglepő gyorsasággal, így nem csupán elfedik azokat, de virágukkal, őszi lombszínükkel esztétikai élményt is nyújtanak. Legismertebb képviselőjük a vadszőlő és a lilaakác.