A visszavágást a rossz
és még nélkülözhető koronarészek levágásával legjobb kezdeni. Ezt kövesse a
megmaradó koronarészek megkurtítása aszerint, hogy milyen erőteljes gyökérzet
tartozik hozzájuk. Visszavágás nélkül bizonytalan az eredés, és utána csak gyenge
kihajtásra lehet számítani. Ez a jó továbbfejlődést is hátráltatja. A
visszavágás elvégzése bár nem egyszerű, azért annyira nem is bonyolult, hogy emiatt
kellene elmulasztani. A figyelmesség és a jó érzék a legfontosabb hozzá.
A visszavágás első lépése a már láthatóan beteg, sérült, gyenge, rossz irányba
növekedő vesszők levágása. Az ültetéskor erős gyökérzetűnek bizonyult
facsemetén a törzs folytatását képező központi helyzetű és többé-kevésbé
egyenes sudáron kívül még öt-hat, közel körkörös elhelyezkedésű oldalvessző is
megtartható (1/A). Ezek, pedig ha visszavágás nélkül nem is maradhatnak meg,
legfeljebb a csúcsúk vagy csupán az utolsó egyharmad részük levágásával járó
kurtítást kívánnak. Mindig a legutolsónak megmaradó rügyből legerősebb a
továbbfejlődés. Ezért a rügy lehetőleg kifelé nézzen, a tengelyképző
sudárcsonkon pedig felfelé álljon. Minden esetben közvetlenül rügy fölött jó
vágni, és a metszlap a rüggyel ellentétes oldalra lejtsen. Ha a sudárcsonk a
körülötte lévőknél hosszabban marad meg, akkor lehet számítani szép, formás
továbbnövekedésre, esetenként még az őszibaracknál is, amelyet pedig különben
sudár nélküli, úgynevezett katlan koronaformára (1/B) szokás alakítani és nevelni.
A suhángot, amelyen még
nincsenek jól fejlett koronaelágazódások, nem különösebben körülményes
koronássá nevelni (2). Ha majd a korona alatt el kell járni, akkor a suhángon egy
méter alatt ne maradjon vissza egyetlen oldalelágazás sem, de lehetőleg még rügy
sem. Efölött vagy még magasabban kell kiválasztani először négy-öt, körben
elhelyezkedő ép rügyet, amelyekből fejlődő hajtások nevelkedhetnek majd
koronaágakká. Felettük pedig még egy rügy maradhat a sudárhajtás kineveléséhez.
Suhángból lényegében így indítható a legegyszerűbben a különféle
sövényformák kinevelése éppen úgy, mint a most divatos termőkaros vagy a
legújabban tért hódító karcsú orsó-forma is, viszonylag nagy biztonsággal.
Kivételek az ültetés utáni visszavágást sem tűrő fák. Ilyeneket földlabdásan
vagy edényből, konténerből kell ültetni, akárcsak a fenyőket és a lomblevelű
örökzöld cserjéket. Nem igényel visszavágást a bükk, a ritkább éger, a kedvelt
nyír és a tölgy, valamint a különleges tulipánfa és a bokor termetű vagy fa alakú
liliomfa, illetve magnólia. A szabad gyökérrel is ültethető bokrétafa vagy
vadgesztenyefa, a szil, valamint a törökmogyoró, a szelídgesztenye sem viseli el a
visszavágást. A diócsemetét ültetés után viszszavágjuk 40-60 cm-re, és új
törzsnek valót nevelünk, hogy erős, megfelelő magasságú törzset nyerjünk 1 év
alatt. Ezeknél a visszavágás a gyökérveszteségükkel arányos számú
veszszőtőből vagy elágazódás fölötti levágással helyettesíthető a leginkább.
A megmaradó vesszőzetüket a teljes hosszukban legjobb megtartani.
Felhívjuk még a figyelmet arra, hogy február vége az utolsó alkalom oltásvessző
szedésére. A kertben lévő kicsi, öreg vagy nem megfelelő termésű fák
átoltásának időpontja majd március végén, áprilisban esedékes, de az
oltásvesszőket most szedjük le, és nedves papírba csomagolva hűtőben vagy pincében
tároljuk el a felhasználásig.
Visszavágási változatok
A visszavágás facsemete ültetését, illetve telepítését követően, de még a rügyfakadás előtt, segíti a gyökérzet és a föld feletti részek egyensúlyának helyreállítását is. Ezeken kívül az alakító, koronaformáló szerepe még jelentősebb, ami esetenként nélkülözhetetlen az egyes gyümölcsfáknál éppen úgy, mint a díszfák egy részénél.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Díszcserjék metszése
A díszcserjék alakításának a fő időszakai a tavasz, lombfakadás előtt, valamint ősszel lombhullás után. Ezen kívül a tavasszal az előző évi vesszőiken virágzó fajokat csak virágzásuk után...
Nyári metszés
A metszésről elsősorban a késő őszi, vagy kora tavaszi munkák jutnak eszünkbe, amikor anövények többsége lombtalan, azazpihenőidejüket töltik. Denyáron is szükség lehet metszésre, nem is ritkán…