Növények átültetése

Van néhány – főleg nagyméretű növény –, amit egyszer elültetünk, és az élete végéig azon a helyen marad. Gondoljunk csak a gyümölcsfákra, bokrokra, sövényekre. Ezek a kiültetésüket követő 2-3 évben még átültethetők ugyan, de érdemes már elsőre a jó és végleges helyüket megtalálni, mert bár később még viszonylag kisméretűként áthelyezhetjük őket, de ezt biztosan megsínylik, visszaveti a fejlődésüket. Ahogy telnek az évek, e fás szárú növények nem csak a föld felett, hanem a föld alatt is intenzíven növekednek. Gyökereik messze elnyúlnak vizet keresve. Ha egy fát rendszeresen metsszünk, kompakt koronát kialakítva, lehet, hogy nem lesz túl nagy, ám a gyökérzetét nem metsszük, így az igen terebélyessé válik. Pont emiatt nem lesz lehetőség később az átültetésre, mert az akkora gyökérsérüléssel jár, hogy a növény valószínűleg nem éli túl.

Érdekes kivétel a koros fák piaca. Vannak, akik igénylik és meg is fizetik, hogy egyből olyan méretű fák kerüljenek a kertjükbe, melyek azonnal árnyékot adnak, látványosak, méretesek. Ezek akár 8-10 éves növények is lehetnek, ám az ilyeneket kifejezetten erre nevelték, évente egy speciális géppel alávágtak körbe és alul a gyökereiknek, aminek köszönhetően a növény gyökérzete egy jóval kisebb körben koncentrálódott az évek során. Ennek köszönhetően alkalmasak ezek a növények – már nagy méretet elérve is – az átültetésre. Persze ez nem olcsó mulatság: a helyszínre szállítani egy ekkora fát, nagy gödröt ásni neki, daruval beemelni… És akkor még megfelelően rögzíteni is kell, hiszen egy ekkora tömegű növény, mely még nem kapaszkodik gyökereivel aktívan a talajba, egy kisebb széltől is kidőlhet az ültetést követő 3-4 hónapban.

Cserepes, dézsás növények átültetése

A cserepes dísznövények átültetésének az idejét általában egyértelmű jelek mutatják. Egyik hogy látványosan kinőtte a cserepét, azaz a növény aránytalanul naggyá nőtt a cserepéhez képest. Ezt sokáig csak a lassan növekvő fajok képesek tolerálni, hiszen ez nem csak egy esztétikai probléma, mert azt a nagy lombfelületet jóval több vízzel kell ellátni, amihez a levélzet méretével arányos gyökérmennyiség kell. Idővel azt látjuk, hogy a növény gyakran lankad, egyre gyakrabban kell öntözni, és még az sem biztos, hogy hatásos. Alulról elkezd felkopaszodni a növény, hiszen mind a kelleténél kevesebb gyökérrel felvett, amiatt kevesebb vizet, mind a tápanyagokat az új hajtások felé igyekszik juttatni, az idősebb részek hátrányára.

Az átültetésre a tavaszi és nyári időszak az optimális. Az ősz és tél azért nem javasolt, mert valószínűleg jó minőségű, tápanyagban dús földbe kerül át a növény, ezt pedig hamar meg is érzi, hogy hirtelen jobb tápanyag-ellátottsága lett a környezetének. Ez pedig intenzív hajtásnövekedést eredményez, amivel tavasszal, nyáron, sőt még kora ősszel sincs gond, ám a téli fényszegény időszakban ez nem ideális, megnyúlást, deformitásokat eredményezhet.

Átültetéskor óvatosan szedjük ki a növényt a cserepéből, és egy az előzőnél nagyobba tegyük át, alulra és a földlabda köré jó minőségű földet helyezve. Ha a földlabda gyökérzete nagyon elöregedett (szinte csak gyökér van a cserépben, a régi talaj alig látszik, és a gyökerek vastagok, sötétek), akkor érdemes megfaragni a gyökereket, alulról, oldalról levágni pár centit belőlük éles késsel. A gyökér vágásának az előnye, hogy arra intenzív fiatal gyökérképződéssel válaszol majd a növény, ami gyökereknek sokkal jobb lesz a víz- és tápanyag felvevő képesség javulásával. Így több friss föld is kerülhet az új cserépbe, hiszen több hely lesz számára. A több földnek köszönhetően ennek a kis mikro-környezetnek több lesz a tápanyag tartalma, és jobb lesz a víztartó, vízgazdálkodó képessége.

Öntözés elmaradása esetén ezt a problémát is annál jobban tudjuk tompítani, minél több földbe és nagyobb cserépbe ültetjük növényt. Amennyiben a rendszeres öntözés biztosított, akkor az agyagcserepek az ideálisabbak, mert azoknak jobb a szellőzése, ami jót tesz a gyökereknek. Ám ennek a szellőzésnek hátránya is van, a párolgás: tehát az agyagcserépen keresztül vízvesztés következik be. A műanyag cserép ezzel ellentétben nem szellőzik, de nem is engedi át a vizet a falán. A cserép alján mindenképp legyenek lyukak a felesleges víz elvezetésére, mert a mocsári növényeket leszámítva az állandó vízborítás miatti levegőtlen talajkörülményeket nem bírják a növények. A szőrös levelűeknél a felülről öntözés növényvédelmi problémákat, parazita gombák megjelenését okozhatja, e fajokat alulról szívassuk fel vízzel, ehhez is kellenek a lyukak a cserép alján.

Az átültetett növény köré tett földet jól tömörítsük, ellenkező esetben relatív vízhiány léphet fel. Hiába nedves ugyanis a föld, ha a gyökerek nem érintkeznek a talajszemcsékkel szorosan (például mert nem tömörítettük a talajt), akkor a gyökérszőrök nem képesek a vizet felvenni a földből.

Az átültetéskor használt, tápanyagban gazdag talaj készletei is hamar kimerülnek, főleg gyors növekedésű növényfajok esetén. Alapból, a természetben a talaj szerepe, hogy vízzel, tápanyaggal, lással el a növényeket, és támasztékot biztosítson, hiszen a gyökerek ebbe kapaszkodnak, és tartják a növényt. Egy cserépben nevelt növény esetén először a tápanyaggal való ellátás szenved majd csorbát, hiszen a növény elfogyasztja, kizsarolja a neki szükséges tápanyagokat a talajból, és mivel itt nincs lehulló lomb, avar, majd humuszképződés, így nincs tápanyag utánpótlás sem. Ezt nekünk kell megoldani tápoldattal, vagy hosszú hatású műtrágyával, szerves anyagokkal (komposzt, érett trágya vagy erdei föld), esetleg igen rendszeres átültetéssel új talajba.

Kerti növények átültetése

Kerti növényeinknél az egynyáriak esetén csak kiültetésről beszélünk, átültetésről nem, hiszen e növények életciklusa tavasztól az első fagyokig tart. Évelő növényeknél fajtól függően 3-6 évente szokás átültetni őket, és ez igaz a hagymás, rizómás növényekre is. Erre több okból van szükség: egyrészt elöregednek a tövek, és az átültetéskor egyben ifjítjuk is őket (tőosztás). Más helyre kerülnek, így olyan talajadottságokat biztosítunk nekik, melyekből lehet, hogy más növények már táplálkoztak, de valószínűleg más arányban vették fel a tápanyagokat. Így csak jobb helyre kerülhetnek tápanyag szempontjából, főleg ha még komposztot, vagy érett istállótrágyát is teszünk alájuk. Itt érdemes megemlíteni, hogy nagyon jó műtrágyák kaphatók, melyek komplex tápanyag tartalommal rendelkeznek, sőt némelyek szabályozott tápanyag leadásúak, így hosszan és egyenletesen adják növényeinknek a tápanyagokat – nem csak a makro, hanem a mikroelemeket is. Ám ez nem helyettesíti, hogy néhány évente érett trágyával, komposzttal, azaz szerves anyagokkal gazdagítsuk a talajt. Ha csak műtrágyázunk, azzal a tápanyag tartalmat szinten tartjuk ugyan, de a talajszerkezet egyre romlani fog. Azt csak szerves anyagokkal javíthatjuk.

És miért van erre szükség? Mert ha szerkezetileg leromlik a talaj, akkor porossá válik, elhordja a szél például, és egyre vékonyabbá válik az adott területen a termőrétegünk. De a romló talajszerkezet velejárója az is, hogy csökken a talaj víztartó képessége. A víz egyszerűen csak átfut a rossz szerkezetű talajon, pillanatok alatt a mélyebb rétegekbe szivárog, a gyökérzóna alá. A szerves anyagban gazdag talajnak ezzel szemben jó a vízháztartása is. Tehát ne csak műtrágyázzunk, hanem a szerves anyag tartalom pótlásáról is gondoskodjunk.

Évelő és hagymás növényeink átültetésének mikor jön el az ideje? Például akkor, amikor valami fa vagy bokor föléjük nő, és már nem kapnak elég fényt, ezért megnyúlnak, etiolálódnak a fényért való küzdelem miatt. De az is lehet, hogy a növény szaporodik, így a tő egyre nagyobb lesz, ami miatt szaporodásával kitermeli saját maga konkurenciáját. Ekkor is eljött az idő az átültetésre, tőosztással egybekötve. Egyes teleken a talaj fagyása, majd felengedése és ezek váltakozása miatt a tövek felfagynak, azaz kiemelkednek a talajból. Ezt is átültetéssel orvosolhatjuk. Azt is észlelhetjük, hogy a tő életkora miatt kezd felkopaszodni, levelei sárgulnak – ez mind tápanyag hiányt, elöregedett gyökereket, vagy túl sűrű egyedszám miatti konkurencia harcot jelez. És azzal hogy átültetjük, gyökerét megbolygatjuk, mindjárt intenzívebb növekedésbe kezd, mert ifjul.

Fontos, hogy figyeljünk a jelekre, mert az időben átültetett növény fejlődésében újult lendületet kap. Ha elmarad az átültetés, a növény fejlődése lassul, vagy megáll, és látványos – esztétikailag sem kedvező – tüneteket kezd mutatni, jelezve, hogy nem megy jól a sora.