Korszerű fűtési költségmegosztás

2016-10-10 11:40:50 | Módosítva: 2016-10-10 11:48:13

A háztartások energiaköltségének több mint 80%-át a fűtés, a víz és a villanyáram költségei adják. Ezek mérése és fogyasztás szerinti elszámolása alapvető feltétele az ésszerű felhasználásnak. Az elmúlt években jelentős változások történtek a lakóépületek távhőszolgáltatásának elszámolása terén. A magántulajdonba került lakások jelentős részét felújították, és a távhőszolgáltatással ellátott épületekben bevezették az épületenként történő mérés szerinti elszámolást. A radiátorokra a lakóközösségek döntése szerint költségmegosztó készülékeket szerelhettek fel.


A költségmegosztó egy a radiátorokra felszerelt műszer, amely közvetve méri a felhasznált hőmennyiséget. A műszeren kijelzett érték a radiátor hőleadásától függ, a készülék az egyes fűtőtestek hőleadásáról szolgáltat információt. A költségmegosztó kizárólag a felhasználási arányok megállapítására alkalmas, a hőmennyiség egzakt mérésére nem.

Amennyiben a lakóközösség döntése alapján költségmegosztókat szereltet fel a lakások radiátoraira, úgy a lakóközösség egy költségmegosztást végző céggel köt szerződést a költségmegosztók évenkénti kiértékelésére, az egyes lakásokra jutó hő fogyasztási érték meghatározására. A készülékek leolvasását az erre specializálódott vállalkozás látja el.

A cég szakemberei az épület által felhasznált és mért hőmennyiséget a lakásokban felszerelt költségmegosztók alapján meghatározott arányoknak megfelelően osztják szét. A távhő-szolgáltató az épület teljes fűtési hőfelhasználása és a költségosztó cég által meghatározott lakásonkénti (épületrészenkénti) felhasználási arányok alapján állítja ki a számlát.

A fűtési költségmegosztás, illetve a költségmegosztók alkalmazásának feltételeit kormányrendelet szabályozza. A szabályozás – korrekciós tényezőket és részben a fűtött légtérfogat alapú arányosítást alkalmazó módszertan révén – biztosítja az energiatakarékosságra ösztönző, az egyéni felhasználást és az épület egyedi jellemzőit figyelembe vevő, méltányos elszámolás keretfeltételeit.

Ha a fűtési költségmegosztókkal határozzák meg épületen belül a hőfelhasználási arányokat, akkor 2011-től kötelezően alkalmazni kell légköbméter arányos felosztási részt, és a felhasználási arányok megállapításához helyzetkiegyenlítési korrekciós tényezőket.

A kormányrendelet kimondja, hogy az épület lakásaiban vagy egyéb célú, de külön használatban lévő helyiségeiben található összes radiátornak szerepelni kell a fűtési költség-elszámolásban. Amennyiben vannak az épületben az eddigiekben költségmegosztóval nem mért, de mérhetővé tehető hőleadók (pl. törülköző szárító), akkor azokra is fel kell szerelni a költségmegosztókat.

A fűtési költségek állandó és fogyasztás szerinti értékének arányába tehát a lakóközösségnek is beleszólási joga van. Az elszámolással megbízott cég havonta, vagy a fűtési idény végén a lakóközösség által megadott arányok szerint számolja el az érintett felhasználási helyekre a tényleges fűtési hőmennyiséget. Az elszámolás során alkalmazandó légköbméteres és fogyasztás szerinti hőfelhasználási arányokat a lakóközösség dönti el – a jogszabályok adta lehetőségeken belül –, és a közösség képviselője adja meg az elszámolást végző szolgáltató számára. A helyzetkiegyenlítési korrekciós tényezők meghatározása azért fontos, hogy a lakások elhelyezkedéséből adódó energiafelhasználási különbségeket ki lehessen egyenlíteni. Például egy szélső lakás ne fizessen aránytalanul többet egy középsőnél, egy alsó szinten lévő a felül lévőnél, vagy az arányosan fűtő lakás a többiek rovására spóroló lakásénál.

Javasoljuk, hogy a lakóközösségek csak a költségmegosztók alkalmazásával kapcsolatos tudnivalók alapos áttekintését követően döntsenek a költségmegosztók alkalmazásáról, és amennyiben azok alkalmazása mellett döntöttek, akkor a költségelosztás előnyeit igyekezzenek a lehető legnagyobb mértékben kihasználni. Költségmegosztással az egyes lakások csak abban az esetben járnak jól, ha szabályozni is tudják az egyes radiátorok fűtését.

A fűtés szabályozását a radiátoronként beépített termosztatikus szabályozó szeleppel lehet elvégezni. Megtakarítást csak abban az esetben lehet elérni, ha a lakók a termosztatikus szabályozó szelepekkel beállítják a komfort érzetüknek megfelelő hőmérsékletet. Aki alacsonyabb értékre szabályozza lakásának hőmérsékletét, az több megtakarítást ér el. A mérések azt mutatják, hogy 1 °C lakáshőmérséklet csökkentés kb. 5-6% fűtési hődíj megtakarítást eredményez. Korábban a lakások jelentős részét párologtatós fűtési költségmegosztókkal szerelték fel. Ez egyszerű és olcsó szerkezet, de megbízhatósága finoman szólva is kihívásokkal küzd. Ma már csak digitális költségosztó műszert lehet felszerelni, ha a lakóközösség úgy dönt.


A sokkal korszerűbb rádiókommunikációs technológia maximális kényelmet és rugalmasságot kínál a hőenergia (és a víz) fogyasztásarányos elszámolására. A fűtési költségmegosztó értékeket rádiójelek segítségével továbbítják, így nincs szükség a lakáson belüli leolvasásra. A rádiós modulok egyszerűen csatlakoztathatók a rádiókommunikációs rendszerhez, illetve a központi adatgyűjtőhöz, ami biztosítja az összeköttetést a rádiókommunikációs készülékek és a mobil rádióhálózat között. A rádiós modul begyűjti a mért adatokat és rádiójelként továbbítja azokat. A korábban telepített vízmérők és hőmennyiségmérők is könnyedén integrálhatók a rádiókommunikációs rendszerbe.


A rádiós elvű működésnek köszönhetően a fogyasztási adatok leolvasását lakáson kívülről lehet végezni (kódolt, biztonságos adatátvitellel), a lakók zavarása vagy jelenléte nélkül. A költségmegosztó készülékek nem sugároznak folyamatosan, csak a kiolvasáskor adják le a fogyasztási adatokat. A költségmegosztó memóriájából előhívható az utolsó 12+1 hónap hóvégi záróértéke, illetve az utolsó két tárolási határnap fogyasztási értéke is.


Hőfogyasztást befolyásoló tényezők

Az egyes lakások hőfogyasztását több tényező befolyásolja.
Ezek közül a legfontosabbak:

– a radiátorok által leadott hő,
– az átmenő fűtéscsövek hőleadása (szélsőséges esetben a teljes hőleadás 70%-át is elérheti),
– a lakás épületen belüli elhelyezkedése,
– a lakás külső falfelületeinek nagysága, aránya, azok hőszigetelése, a nyílászárók állapota,
– a lakások közötti hőáramlás, mert az egyes lakások között nincs hőszigetelés. A hőáramlás egy kevés külső falfelülettel rendelkező épületrészben fűtés nélkül is akár 15-18 °C-t biztosít,
– egyéb tényezők (pl. épület tájolása, uralkodó széljárás stb.).

A lakók döntenek

A lakóközösség közgyűlési döntés alapján, a következő módokon határozhatja meg a fűtési költségek megosztását:

– a fűtött légtérfogat alapján a lakások és egyéb helyiségek légköbmétereinek arányában,
– a radiátorokra szerelt fűtési költségmegosztók adatainak alapul vételével,
– energetikai tanúsítvány alapján.

Kötelező lesz a fűtési költségmegosztás?

Az Európai Parlament és az Európai Tanács által 2012/27/EU (2012.10.25.) számon elfogadott Energiahatékonysági Irányelv (EED) alapján, az olyan többlakásos és több célra használt épületekben, amelyekben a fűtést/hűtést központi fűtéssel vagy távfűtési hálózatról vagy több épületet kiszolgáló központi rendszerről biztosítják, egyedi fogyasztásmérőket is fel kell szerelni 2016. december 31-ig, amellyel mérni lehet az egyes egységek saját fűtés/hűtés- vagy melegvíz-fogyasztását, amennyiben ez technikailag megvalósítható és költséghatékony.

Amennyiben az egyedi fogyasztásmérők használata műszakilag nem kivitelezhető vagy nem költséghatékony, a fűtés mérésére egyedi fűtési költségosztókat kell alkalmazni az egyes radiátorok hőfogyasztásának mérésére, kivéve, ha a szóban forgó tagállam bizonyítja, hogy a fűtési költségosztók beépítése nem lenne költséghatékony. Ezekben az esetekben a hőfogyasztás mérésére figyelembe lehet venni alternatív költséghatékony módszereket is. Az újabb Uniós rendeletnek megvan a logikája. Az egyedi mérés kötelezővé tételén keresztül szeretné rákényszeríteni a lakosságot, hogy takarékosan használja a fűtést, saját pénztárcájának és a környezetnek a kímélése érdekében. A jelenleg hatályos jogi szabá­lyozás értelmében (189/1998 (XI. 23.) Korm.rendelet – a központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról) a 4/A.§ alapján a házközponti fűtésű épületekben 2015. júniusától kötelező a fűtési költségmegosztás alkalmazása. Ugyanakkor a december 31.-i bevezetés megoldhatatlan feladatnak látszik, több százezres nagyságrendben sem a szakcégek nem tudnák ellátni a lakásokat mérő, illetve költségmegosztó készülékekkel, sem a lakosság nem tudná megvásárolni azokat.

A megfogalmazásban jó néhány rugalmas elem is be van építve. Az „amennyiben az műszakilag lehetséges, pénzügyileg ésszerű és az energia-megtakarítási potenciállal arányos mértékű” meghatározás egyértelműen kiskaput nyit a jogalkotó számára. A határidő közelsége nem is hagy sok mozgásteret. Az érintett lakosság és a szakcégek is várják, mi lesz a folytatás.


További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Nyissuk ki a radiátor szelepeket

Kezd nyáriasra fordulni az idő, lassan el is felejtjük a fűtési szezont.Azonban mielőtt ezt elfelejtjük, a távfűtéses lakásban lakóknak fontos ellenőrizni, hogy valamennyi radiátorszelepet nyitott...


Központi fűtés megújuló energiaforrásokból

Az energiaárak folyamatos emelkedése, és az ökológia szempontok miatt egyre inkább megnő az egyedi nem fosszilis fűtőanyagot elégető fűtésrendszerek alkalmazásának az igénye. Ilyen rendszerűek a...