Központi fűtési rendszer kialakítása, szabályozása vízteres kandallóknál

Bár e megoldásnak elsősorban gazdasági szempontjai hangsúlyosak, az év elején történt gázellátás-probléma egy másik szemszögből is rávilágított az ilyen jellegű vegyes rendszerek hasznosságára. A vízteres kandallók nagy előnye még az esztétika és a széles választék, melyeknek köszönhetően a régi időket idéző, hagyományos, szilárdtüzelésű kazánok helyett egy olyan hőtermelőhöz juthatunk, amely hatékonyságán túl nappalink díszes eleme is lehet.
Az alábbiakban e rendszerek bemutatásáról, kialakításuk módjairól (úgy gépészeti, mint vezérléstechnikai oldalról) szeretnénk néhány gondolatot megosztani a kedves olvasóval, s bár itt csupán két konkrétabb kapcsolási példa kerül feltüntetésre, a lehetőségek tárháza ennél jóval szélesebb. Ezek ugyanis éppúgy függenek az épület adottságaitól, mint a megrendelő elképzelésétől, igényétől valamint pénztárcájától.

A fűtéstechnikai oldal

A vízteres kandallók esetében két teljesítményadatot szoktak megadni a gyártók: névleges és vízoldali teljesítmény. A fűtési rendszerre történő rásegítés mértékét (azaz hogy teljes vagy részleges) mindig az határozza meg, hogy a rendszer hőigénye miként viszonyul a beépíteni kívánt berendezés vízoldali teljesítményéhez, röviden: egy 8 kW-os vízoldali teljesítményű kandalló ugyanannyi kW-nyi hőleadót teljesen, az ennél nagyobb hőigényű rendszert pedig csak részlegesen képes kiszolgálni.
Szerkezeti kialakításuk szerint két csoportra bonthatjuk a vízteres kandallókat: nyitott rendszerűek, illetve nyomás alá helyezhetők. Míg előbbiek két bekötési csonkkal (egy előremenővel, illetve egy visszatérővel) rendelkeznek, addig az utóbbiakon ezek mellett egy beépített hűtőkört is találunk, aminek köszönhetően az ilyen berendezések 2 bar nyomásig zárt rendszerre is köthetők. Arra a kérdésre, hogy nyitott vagy zárt rendszerű kandallót érdemes-e választani, a helyi szakhatóság szilárd tüzelésű berendezések telepítésére vonatkozó szabályai mellett elsősorban az épület adottsága ad választ, vagyis hogy lehetőség van-e egy nyitott tágulási tartály elhelyezésére (amit a rendszer legmagasabb pontján kell elhelyezni, fagyveszélyes hely esetén pedig szükséges annak szigetelése), vagy sem.

Amikor a felhasználó jár utána a dolgoknak, s térképezi fel a lehetőségeket, gyakran a bővítendő rendszer jellege szerint válogat a kandallók közül, ám ez hibás kiindulási pont. Minthogy a szilárdtüzelésű berendezéseket lemezes hőcserélőn vagy puffer-tárolón keresztül szokás és javasolt a már meglévő gázkazános rendszerhez csatlakoztatni (ami egyébként a leggyakoribb igény), a kandallóoldal a közvetett hőközlésnek köszönhetően egy önálló, a már meglévőtől teljesen független rendszert alkot, amely innentől kezdve nyitott éppúgy lehet, mint zárt. Ebből a csatlakozási módból adódik továbbá az is, hogy a kandalló részére biztosítani kell a megfelelő méretű tágulási tartályt, a keringető szivattyút, valamint a különféle biztonsági szerelvényeket, illetve egyéb kiegészítőket, érzékelőket.
Gyakran felmerülő kérdés még, hogy melyik csatlakoztatási módot érdemes kiépíteni: a puffereset vagy a lemezes hőcserélőset? A bekerülési költség, valamint a helytakarékosság tekintetében egyértelműen az utóbbi a megfelelő választás, ám a költséghatékony üzemeltetés szempontjából mindenképpen a tároló alkalmazása javasolt (1. ábra), hiszen ha jól méretezzük (ökölszabály szerint kb. 40-50 liter/kW-tal szoktak számolni, amit persze érdemes a pontosabb számítási módszerrel meghatározni), akkor jobban hasznosíthatjuk a kandallóból nyert hőenergia egészét. A pufferes változat előnye még az, hogy ez a tároló többféle változatban kapható, így kandallónkkal nemcsak a fűtési rendszerre tudunk rásegíteni, hanem akár a használati melegvízre is (2. ábra), továbbá lehetőségünk nyílik a manapság egyre szélesebb körben elterjedő napkollektorokkal történő kombinálásra is.

A rendszer szabályozása

S ha már egy műszakilag komolyabb rendszert építünk ki (akár simán, akár úgy, hogy a kandalló hőjét használati melegvíz-termelésre is fordítjuk), jogosan merül fel az igény egy komfortos és megbízható szabályozástechnika iránt. A hazai forgalmazók, illetve kereskedők többféle megoldást kínálnak erre, amelyek közül az Albatros 2-es szabályozócsaládot emeljük ki példaként. Az Albatros 2 moduláris felépítéséből adódóan széles választékban kínál megoldást a szabályozási feladatok tökéletes ellátására, legyen szó bármilyen hőtermelőjű, illetve kialakítású rendszer kombinációjáról. A szabályozó elektromos bekötése kimeneti (erősáramú) és bemeneti (gyengeáramú) oldalra van osztva, ahol is az erősáramú rész a beavatkozók (mint például a motoros szelep) fogadására, a gyengeáramú pedig az érzékelők, illetve helyiségkezelők fogadására szolgál.
Esetünkben olyan összeállításra van szükség, amely a hagyományos szabályozási feladatok mellett a több hőtermelővel ellátott rendszert is képes egy egységként kezelni úgy, hogy mindig az optimális, leginkább energiatakarékos készülék üzemét tekintse elsődlegesnek. Ezáltal elérhető lesz az, hogy amikor begyújtunk a kandallóba, az érzékelőn keresztül az Albatros 2-es jelet kap, s kikapcsolja a kazánt (itt lényeges megjegyezni, hogy kazántípustól függően nemcsak ki-bekapcsolásra tudja késztetni azt, hanem lángmodulációra is, ami rendkívül lényeges szempont, ha a kandalló önmagában nem képes ellátni a fűtési rendszert), amikor pedig már nem elegendő a kandalló hője, visszakapcsolja a gázkészüléket. Továbbá az is megoldható, hogy amikor a fűtési hálózat nem igényli a hőt, a kandalló azonban még üzemel, akkor a keletkező hőenergia a pufferben gyűljön fel.
A kívánt paraméterek beprogramozására különféle kezelőfelületek állnak rendelkezésre, amelyek közül célszerű a beltéri egységet választani (ami vezetékes éppúgy lehet, mint vezeték nélküli). Itt ugyanis a három csoportra osztott paramétereken túl lehetőség nyílik a helyiség hőmérsékletének kompenzációjára is. Fontos, hogy a beltéri egység a referenciahelyiségben kerüljön elhelyezésre. Mindezen túl alkalmunk nyílik arra is, hogy a szabályozót távfelügyeleti rendszerre kössük. Minthogy ez a család különféle elemeket foglal magában (nemcsak a vezérlőt és a kezelőfelületet, hanem az NTC külső hőmérsékletérzékelőt, továbbá a csőre szerelhető vagy merülő érzékelőket stb.), pontos összeállítását bízzuk szakemberre.

Bár az ilyen rendszerek korrekt megvalósításának hátránya kialakításuk költségessége, sokszor bebizonyosodott már, hogy ezzel a megoldással a későbbiekben megannyi bosszúság, valamint üzemeltetési probléma küszöbölhető ki, amit az egyszerűbb rendszer nem garantál. A megrendelő a spórolásból fakadó problémákkal való szembesüléskor már gyakran nem emlékszik arra, hogy a választás előtt felhívták figyelmét az olcsóbb rendszer hátrányaira. Arról nem is beszélve, hogy az efféle hibák kiküszöbölése gyakran többe kerül, mint ha eredetileg a megbízhatóbb rendszer került volna kiépítésre. Az ilyen összetett, jól megtervezett és kivitelezett fűtési hálózat ára tehát nemcsak az rendszerelemeket foglalja magában, hanem azok tartósságát, megbízhatóságát, valamint komfortosságát is.

Radeco Hungary 2310 Szigetszentmiklós, Szerelő u. 2. Tel.: +3624-540-875 Fax.: +3624-540-975 e-mail: info@radeco.hu web: www.radeco.eu

Kulics László