Leválás a távfűtésről II. rész

Tarján Ernő - a tervezést és a kivitelezést végző vállalkozás vezetője - személyesen mutatta be az Ezermesternek azt a budapesti lakóházat, aminek fűtésrendszerét idén januárban teljes egészében leválasztották a távfűtésről,és közösségi gázfűtésre állították át. A 2x100 lakásos épület több mint 30 éves fűtésrendszere mind műszaki színvonalában, mind állapotában meglehetősen lepusztult volt. Az egycsöves fűtés klasszikus megoldása; a lakásokban nem hogy egyedi mérésre, de még fűtésszabályozásra sincs lehetőség. A radiátorok régiek, semmiféle elzáró szerelvény nincs rajtuk - de egycsöves fűtésnél nem is lehet.
A tervező elsőként az átalakítás műszaki lehetőségeit vizsgálta meg, hogy később a lakóközösség konkrét ügyben hozhasson döntést. Legelőször is azt, hogy az épület számára van-e elegendő mennyiségű, elérhető gáz kapacitás. A Gázművektől erre pozitív válasz érkezett. Ezután következett a műszaki megoldás, illetve annak a helyigénye. Miután a távfűtéses panellakásokban kémény egyáltalán nincs, ezért kézenfekvőnek mutatkozott a fűtőberendezést a tetőszintre felvinni, és az égésterméket közvetlenül kivezetni. Ehhez egy kb. 9 m2-es gépészeti helyiséget bocsátott a kivitelező rendelkezésre a lakóház.

A 2x100 lakás fűtéséhez és melegvíz ellátásához szükséges hőenergiát 2x 5 db. különálló kondenzációs, fali Remeha-115-ös gázkazán biztosítja. Ezek a hőigény függvényében egymás után lépnek be az energiaszolgáltatásba, tehát egyszerre csak annyi kazán működik,és akkora teljesítménnyel, amekkora energiamennyiségre szükség van. A hőtermelő helyiségben - fent a 11. emeleten - a kazánokon kívül csak a vezérlés kapott helyet. A szabályozás a külső hőmérséklet és a visszatérő fűtővezeték hőmérsékletének függvényében vezérli a kazánokat. A helyiség patika tisztaságú, igazi 21. szádi színvonalú, látványnak sem utolsó.
A legfelső szinten megtermelt hőenergia , a primervezetéken keresztül, melegvíz formájában, lemegy a lakóház pinceszintjén lévő gépészeti térbe, a hőközpontba. Avatatlan szemlélő számára ez már nehezebben áttekinthető.
(Szintén a pincében volt a távhőszolgáltató belépési pontja, tehát itt volt lehetőség a több kilométerre lévő primer hőközpontban, szintén gázból termelt melegvíz betáplálására, a ház eredeti fűtési rendszerébe).

A gázkazánokból érkező hőenergia (fűtővíz) egy hidraulikus váltóba kerül, aminek,egyebek mellett az a szerepe, hogy megnövelje a keringésben lévő víz mennyiségét. A kazánok fűtővize (ottlétünkkor kb. 70 °C-os volt) a motoros háromjáratún keresztül állítja elő a radiátorok számára szükséges hőfokú fűtővizet (ugyanakkor ennek hőfoka 40 °C volt) és a boylerekben a használati melegvizet (kb. 50 fokos). Ez utóbbi 2x3db. egy köbméteres tartályba kerül, és innen megy a lakásokba az eredeti melegvíz csöveken keresztül. Minden lakásban saját vízóra méri a melegvízfogyasztást.
A fűtőkör "előre menője" egyetlen csövön, függőlegesen felmegy a legfelső szintre, itt történik meg a strangonkénti szétosztás, és a strangok betáplálása. A fűtéskorszerűsítés első lépésében a lakásokban semmiféle munka nem folyt, így maradt az eredeti, szabályozhatatlan egycsöves fűtés, a régi radiátorok. Csak az energiaforrás változott meg; most már a saját gázkazánok szolgáltatják a hőenergiát.
Az új rendszer kiépítése négy szakember számára nagyjából 4 havi munkát jelentett. Ez idő alatt a távhős fűtésrendszerhez egyáltalán nem kellett nyúlni, az folyamatosan működött. Az átállás egyetlen nap alatt, a tél közepén, -10 C fokos átlaghőmérsékletű időszakban, teljesen zökkenőmentesen lezajlott.
A melegvíz termelés átállítása egy nappal korábban történt meg. A lakók alig vettek észre valamit mindebből.

A leválásnak ez az első lépcsője lakásonként kb. 300 ezer forintba került a lakóknak. Erre személyenként vettek fel 5 éves futamidejű hitelt, és a törlesztési részleteket a megtakarításból fedezni tudják.
A rendszer azonban egy második ütemben válik teljessé. Ebben megszüntetik az egycsöves fűtést, kicserélik a ház fűtésrendszerét, és az összes radiátorát, az újakra fűtés közben is cserélhető betétű termosztatikus szelepeket szerelnek fel, illetve a lakásonkénti mérőhelyek kialakításával megtörténik a lakások által felhasznál hőmennyiség mérése. Ezzel jelenik majd meg az egyéni mérés és a radiátoronkénti szabályozás lehetősége, ami várhatóan további 20 % energia és fűtésköltség megtakarítást jelent majd.
A második ütem terveiben szerepel napkollektorok felszerelése is, ami a használati melegvíz előállításához plusz hőenergiát táplál majd be. A használati melegvíz előállításához rendszerbe fogott napenergia hasznosításával, éves viszonylatban minimum 50 % gázmegtakarítás érhető el, ami praktikusan azt is jelenti, hogy a kibocsájtott Co2 mennyisége is 50 %-kal csökken.

Mivel azonban, éves viszonylatban, a ház által jelenleg felhasznált gázmennyiségnek mindössze csak alig a fele fordítódik a használati melegvíz előállítására, így a teljes gázmennyiségre vonatkoztatva a napkollektor rendszer beiktatása gázoldalon csak 25%-os megtakarítást eredményez.
Co2 kibocsátás szempontjából nézve - a ház az eredeti állapotához képes - a második ütem megvalósulásával - csak 20 % távhőveszteséggel számolva! - így is 65 %-kal közelebb kerül az ideálishoz.
A további csökkenéshez elengedhetetlen a szóban forgó panelépület hőfizikai állandóinak alapos megváltoztatása (megfelelően méretezett utólagos külső hőszigetelés, a külső határoló falakban lévő nyílászárók cseréje stb.)
A második ütem nagyjából megduplázza majd az első ütem beruházási költségeit.